Pálffy Károly (református lelkész)

(1903–1983) református lelkész, közíró, politikus, országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 1.

Pálffy Károly (Hodgya, 1903. december 23.Marosvásárhely, 1983. március 17.) erdélyi magyar református lelkész, szerkesztő, közíró, magyarországi országgyűlési képviselő.

Pálffy Károly
Született1903. december 23.
Hodgya
Elhunyt1983. március 17. (79 évesen)
Marosvásárhely
Állampolgársága
Foglalkozása
  • református lelkész
  • publicista
  • politikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1940. október 10. – 1944)
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Középiskolát Székelyudvarhelyen, református teológiát Kolozsvárt és Párizsban végzett. Lelkipásztor Sepsiszentgyörgyön (1929), Bürkösön (1930-31), Ákosfalván (1932-45) és Gernyeszegen (1946-73). Az Erdélyi Fiatalok alapító tagja és munkatársa. Részt vett Dimitrie Gusti faluszociológiai csoportjának újradnai munkájában, s tapasztalatait A Gusti professzor falumunkája című alatt a Református Szemlében dolgozta fel (1937/19-20). Szerkesztésében jelent meg földműves és iparos fiatalok számára Marosvásárhelyen a Református Ifjúság (1933-44) című lap; megszervezte az ákosfalvi népfőiskola téli tanfolyamait (1941-44).

Molter Károllyal és Veress Pállal együtt a Magyar Népközösség demokratikus szárnyát képviselte s ebben az időben a Brassói Lapok munkatársa is volt (1939-40). Mint a bécsi döntés után behívott magyar országgyűlési képviselő tiltakozott a magyar hatóságoknál az ákosfalvi gyűjtőtábor foglyainak embertelen megkínzása ellen (1941), majd falujabeli rokonának, Józsa Bélának a Békepárt nevében hozzá intézett levelei szellemében fellépett az Erdélyi Párt vezetőinél az újabb letartóztatási hullám ellen, s a vádlottak védelmére tanúságot vállalt a kommunisták perében (1943).

Álneve: Újfalusi.