Wikipédia

Pándi Pál

(1926–1987) magyar irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 21.
Nem tévesztendő össze a következővel: Pándy Pál.

Pándi Pál (Eredeti neve: Kardos Pál) (Debrecen, 1926. augusztus 2. – Budapest, 1987. január 19.) Kossuth-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár. Kardos László fia. 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-től rendes tagja.

Pándi Pál
SzületettKardos Pál
1926. augusztus 2.[1]
Debrecen
Elhunyt1987. január 19. (60 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiKardos László
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
KitüntetéseiKossuth-díj (1970)
SírhelyeFarkasréti temető (20. körönd-19. fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pándi Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fő kutatási területe: a felvilágosodás, a reformkor, Petőfi Sándor költészete és életútja.

Életpályája

szerkesztés

Kardos László (1898–1987) és Gelbmann Kornélia (1901–1983) fia.[2] Szülővárosában folytatott általános és középiskolai tanulmányokat. Zsidó származása miatt 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták.[3] 1945-től már Budapesten volt. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetem magyar-német szakán folytatott Eötvös-kollégistaként. 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanította a felvilágosodás, a reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc irodalmát. Fő kutatási területe Petőfi költészete és pályaképe. Néhány szemesztert a szegedi egyetemen is tanított. Kiváló előadó volt, magyar irodalmi előadásaira tódultak a diákok.

Irodalomtörténeti kézikönyveket és szöveggyűjteményeket szerkesztett, monográfiákat írt és magyar irodalmi műveket elemzett. Tanszékvezető egyetemi tanárrá 1967-ben nevezték ki, amiről 1983-ban lemondott.

A kortárs magyar irodalommal is foglalkozott, ezen a területen a kortárs irodalmi művek kritikusaként is fellépett. 1955-től szerkesztette a Szabad Nép kulturális rovatát, 1956-ban e lap hasábjain méltatta az 1956-os forradalmat, de hamarosan a Kádár-vonal mellé állt. 1961-ban az Új Írás egyik alapítója és szerkesztője, 1967-től négy évig a Népszabadság kulturális rovatvezetője, majd ezen rovat szerkesztőbizottsági tagja volt. 1972-től a Kritika[4] új folyamának alapítója és szerkesztője volt.

A korszak kommunista irodalompolitikájához igazodott. Az 1950-es és 1960-as évek művelődés- és irodalompolitikájának egyik meghatározó egyénisége volt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkahelyei

szerkesztés

Az ELTE BTK I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke, ill. Felvilágosodás- és Reformkori Magyar Irodalmi Tanszéke tanársegéde volt 1950–1952 között, egyetemi adjunktusa 1952–től 1960ig. Egyetemi docenssé 1960–ban, egyetemi tanárrá 1967-ben nevezték ki. A Tanszék vezetője volt 1967–1983 között. A Szegedi Tudományegyetemen a BTK I. sz. M. Irodalomtörténeti Tanszéken is tanszékvezető egyetemi docensként tanított az 1960–1961 tanévben. A Szabad Nép kulturális rovatvezetője volt 1955–1956-ban, az Új Írás szerkesztője 1961–1963 között, a Népszabadság kulturális rovatvezetője 1967–től 1971-ig. A Kritika alapító felelős szerkesztője volt 1972–1983 között, a Népszabadság rovatszerkesztője és a szerkesztőbizottság tagja 1983–tól 1985-ig..

Tanulmányai (válogatás)

szerkesztés

Szerkesztéseiből, válogatásaiból

szerkesztés
  • Ludas Matyi : komikai elbeszélés / Fazekas Mihály ; [a bev. Pándi Pál munkája] Budapest : Franklin, 1950. 54 p.
  • Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei / [bev. és vál. Pándi Pál] Budapest : Szépirod. Kiadó, 1953. 116 p. (Ser. Szépirodalmi kiskönyvtár; 61.)
  • A magyar irodalom története 1849-ig /[szerk. Bóka Lászlóval.] Budapest : Bibliotheca, 1957. 492 p.
  • Petőfi Sándor összes költeményei. [Sajtó alá rend. és utószó Pándi Pál]. Budapest : Magyar Helikon, 1960. 1306 p. (Helikon klasszikusok; Díszkiadás)
  • Szöveggyűjtemény a forradalom és szabadságharc korának irodalmából. Budapest. : Tankönyvkiadó, 1962. 1050 p.
  • Tanulmányok Petőfiről / szerk. Tóth Dezsővel. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1962. 509 p. (Irodalomtörténeti könyvtár ; 9.)
  • A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. ISBN 963-05-1642-X
  • Szöveggyűjtemény a felvilágosodás korának irodalmából : [egyetemi segédkönyv]. (Főszerk. Pándi Pál, szerk. Mezei Márta; Szuromi Pál.) Budapest : Tankönyvkiadó, 1982. 2 db. ISBN 963-17-6357-9

Irodalom (válogatás)

szerkesztés
 
A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Pándi Pál urnafülkéje is
  • Németh G. Béla: Egyoldalú arcképvázlat – egyoldalú emlékekből, a megértés vágyával. Új Írás, 1989. 2. sz. pp. 102–109.
  • Rejtőzködő legendárium : Fejezetek egy kultúrpolitikus sorstörténetéből / [az interjúkat kész. és a kötetet szerk. Csáki Judit, Kovács Dezső] Budapest : Szemtanú K., 1990. 484 p. ISBN 963-15-4282-3 (Pándi Pál műveinek bibliográfiáját Fráter Zoltán állította össze. Bibliogr. p. 457-480.)

Díjai, elismerései

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  2. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a balmazújvárosi polgári házassági akv. 165/1923. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 18.)
  3. ↑ MÉL: A laxenburgi koncentrációs táborba vitték.
  4. ↑ A Kritika 1963-1971-ig az MTA folyóirata, (1972-től a Literatura lépett a helyébe.)
  5. ↑ A második világháború előtti szocialista felfogású írókat ismerteti.

Források

szerkesztés
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1567–1568. o. ISBN 963-05-6807-1  

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pándi_Pál&oldid=26905579”