Főmenü megnyitása

Pándy Pál István (finnül Paavo von Pandy,[1] Gyula 1905. augusztus 7.Inari, Finnország 1986. szeptember 24.) magyar származású finn katona, idegenvezető, író.[2][3]

Pándy Pál
Született 1905. augusztus 7.
Gyula
Elhunyt 1986. szeptember 24. (81 évesen)
Inari
Állampolgársága finn
Foglalkozása író

ÉleteSzerkesztés

1905. augusztus 7-én született Gyulán.[2] Apja, Pándy Kálmán (1868-1945) orvos, anyja egy Aino Maria Edvardintytär Hjelt[4] (1881-1936)[5] nevű finn nővér volt. Gyerekkorát Erdélyben töltötte, de gyakran megfordult a finn rokonoknál is. Katonai pályára került, lovastiszti és gazdasági tiszti tanulmányokat folytatott, majd belépett a határőrséghez. Az 1930-as években orvosi okok miatt el kellett hagynia a határőrséget. Az orvosok tanácsára, miszerint környezetváltozásra van szüksége, a finn rokonok hívására 1936-ban, anyja halála után a finnországi Petsamóba költözött. Elvett egy finn nőt és finn állampolgárságért folyamodott, amit akkor a rendőrség elutasító véleménye miatt nem kapott meg. A téli háborúban önkéntesként szolgált, amiért 1941. február 14-én a finn köztársasági elnök állampolgárságot adott számára. A második világháborúban finn-német összekötőként szolgált, amiért mind a németek, mind a finnek kitüntették.[2] A háború után Inariban (Kultalahtiban) telepedett le. A háború alatt elhunyt a felesége, így újból megnősült, elvette a falu tanárnőjét. Kezdetben erdőmunkálatokkal tartotta el a családját, majd idegenvezető és fordító lett. Amíg a turistákkal foglalkozott, a számik megengedték neki, hogy ő is számi módra öltözködjön. Idővel Európa több országába is elment, hogy Lappföld idegenforgalmi szépségeire felhívja a figyelmet. Lappföld-követnek is nevezte őt a sajtó. Idegenvezetőként hét nyelven beszélt. 1936 óta csak egyszer járt Magyarországon, 1968-ban. 1986. szeptember 24-én hunyt el Inariban.[2]

ForrásokSzerkesztés

  • Hans Lidman: Kalandos Észak. 1964
  • Paasilinna-Tuuri: Vitorláztunk Nagy Inari tón körül. 1999
  • Der Baron aus Lappland (Abendblatt)

JegyzetekSzerkesztés