Pásztor József (laptulajdonos)

Pásztor József (eredeti neve: Pollák; Szeged, 1884. június 4.Budapest, 1962.[1][2]január 31.) magyar újságíró, lapszerkesztő, laptulajdonos.

Pásztor József
Pásztor József.jpg
Született 1884. június 4.
Szeged
Elhunyt 1962. január 31. (77 évesen)
Budapest
Foglalkozása újságíró

ÉletpályájaSzerkesztés

Asszimilálódásra kész szegedi zsidó családban született, atyja Pollák Jónás, anyja Kohn Regina, az anyakönyvbe a fiút Pollák József néven jegyezték be, később felnőtt korában vette fel a Pásztor nevet. Középiskolai tanulmányait a szegedi piarista gimnáziumban végezte, egyik jeles iskolatársa Juhász Gyula költő. Egyetemi tanulmányokba fogott, de már 1904-től az újságírás vonzotta, szinte valamennyi szegedi lapba írt, kivéve a Szegedi Friss Újságot. Főleg a Szegedi Napló, majd 1908-tól a Szeged és Vidéke napilapokba írt. 1908-ban Kuszkó Dezsővel szerkesztette a Szeged és Vidéke Karácsonyi könyvét, amelyben helyet kaptak Babits Mihály, Juhász Gyula, Móra Ferenc költeményei, Cserzy Mihály és Tömörkény István novellái. Az újságokba mindenről írt, ami szükséges volt; színikritikáit, kulturális témájú cikkeit k.s. szignóval jegyezte (Kézai Simon nyomán).

Az 1910. májusában induló szegedi Délmagyarország című napilapnak Pásztor József is munkatársa lett. 1910. szeptember 2-án színházi lapot is indított Mai Színlap címmel. A Délmagyarország első főszerkesztőjének, Róna Lajosnak a távozása után 1910. november 30-án Pásztor József lett a Délmagyarország főszerkesztője. Részestársa lett a Délmagyarországot előállító Ligeti Jenő és társai könyvnyomdának. 1911 őszén Balassa Józseffel szerkesztette a Vidéki Újságírók Könyvét.

1911. decemberében házasodott, felesége Rosenfeld Rudolfina révén jó üzleti kapcsolatokkal bíró családba került. 1912-ben a Délmagyarország kiadója és nyomdai előállítója a Várnay-cég lett. Pásztor József továbbra is szerkesztő maradt, a Délmagyarország az 1910-es évek közepe felé hamarosan a Szegedi Napló színvonalas vetélytársává vált, ebben a kiváló személyzeti politika is közrejátszott, 1918-ban Juhász Gyula költőt, Frank József nagy szerkesztői gyakorlattal rendelkező újságírót vette át a Szeged és Vidéke laptól Pásztor József főszerkesztő.

1918. novemberében Pásztor a Délmagyarország társtulajdonosa lett a Várnay-céggel, majd 1919 januárjában a Várnay-cég részét is megvásárolta feltehetően a lap nyomdájával együtt. A Délmagyarország a Tanácsköztársaság idején főleg Juhász Gyula révén erősen balra tolódott. A Tanácsköztársaság bukása után Pásztor 1-2 évre Bécsbe emigrált. A háttérből irányította a lapot, amelyet ekkor (1920 áprilistól) már ténylegesen Frank József szerkesztett. A lapot így is betiltották 1920. május 30-án. Újra indították Szeged címmel, de az első években Pásztornak ebben nem volt szerepe, nyomdája jövedelméből élt. Majd 1923-ban a Délmagyarország Rt. megalakulásával főrészvényes és ügyvezető igazgató lett. A Szeged című napilap szerkesztését Frank József kezében hagyta, aki Juhász Gyulával, Móra Ferenccel, Magyar Lászlóval, stb. alakította a lap liberális, ellenzéki irányvonalát, 1925 áprilisában ismét betiltották, de már májusban újra indult Délmagyarország címen, kedvezett a konszolidáció légköre. A Délmagyarország a vidéki Magyarország egyik színvonalas napilapja lett, s egyik meghatározója Szeged város közéletének.

Frank József 1926. áprilisában súlyosan megbetegedett, hosszú betegeskedés után 1929. márciusában elhunyt. 1926. májusától 1938. december 8-ig Pásztor József főszerkesztésében jelent meg a Délmagyarország. Pásztor Szeged város kulturális életében a lapszerkesztésen túl szerepet vállalt a képzőművészeti élet, a könyvkiadás fellendítésében is és bábáskodott a Szegedi Szabadtéri Játékok születésénél, ez utóbbi kapcsán könyvet is írt: A szegedi szabadtéri játékok története : három év monográfiája címen, a kötet 1938-ban jelent meg.

Pásztor József életpályáját az 1938-as első zsidótörvény szakította meg, Pásztornak lapkiadói tulajdonától, s nyomdájától is meg kellett válnia, főszerkesztői állását sem tarthatta meg. 1944-ben zsidó származása miatt deportálták, végül megmenekült, de életének utolsó másfél évtizede már csak alkalmi publikációkra, emlékiratokra, dokumentumközlésekre korlátozódott.

JegyzetekSzerkesztés

  1. PIM adattárában a halál éve 1968, téves, L.A. forrásokban i.m. kötetére hivatkozik, s abban 1962 szerepel
  2. Az 1962-es dátum a biztos, Péter László Pásztor Józsefről írt nekrológja a Délmagyarország 1962. február 2-i számában jelent meg.

ForrásokSzerkesztés

  • Lengyel András: Pásztor József. Szeged című folyóirat, 1989/5. sz. u.a. lásd még in Lengyel András: „Közkatonái a tollnak” : vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged : Bába és Társai Kft., 1999. 106-112. p.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés