A pásztorbot (latin: baculum pastorale) egy ívelt végű, díszített, szimbolikus bot. Ókori egyiptomi méltóságjelvény volt, majd sok kultúrába átkerült vallási szimbólumként. A kereszténység bizonyos ágazataiban a püspök vagy magas rangú papok kormányzói hatalmának jelképe;[1] megtalálható a római katolikus, keleti katolikus, ortodox, anglikán és néhány evangélikus, metodista és pünkösdi egyházban.

TörténelemSzerkesztés

 
Ozirisz bal kezében a pásztorbottal

Ókori EgyiptomSzerkesztés

Az ókori Egyiptomban a pásztorbot a fáraók és az istenségek (pl. Ozirisz) uralmának egyik szimbóluma volt. Az újjászületést és a regenerálódást egyaránt szimbolizálta.[2]

Az ókori egyiptomi Halottak Könyvében a pásztorbot Ozirisz tárgyaihoz tartozott, jelképezve őt, mint a halottak bíráját.[3]

RómaSzerkesztés

Az etruszkok és az ókori rómaiak szintén használtak pásztorbotot a különféle vallási szertartásaikban.[4][5]

KereszténységSzerkesztés

A kereszténységben először a szerzetességben az apátok használtak pásztori tisztségükre emlékeztető pásztorbotot.[6]

A 7. századtól kezdték el a keresztény püspökök használni, először Hispániában.[6] A IV. toledói zsinaton (633) említi Sevillai Izidor.[1]

A 11. századtól található meg a liturgikus használata; a középkortól a főpásztori hivatal jele.[6]

Római katolikus egyházSzerkesztés

 
Katolikus püspök a pásztorbotjával

Szimbolikus értelme a pásztori hivatalból ered.[7]

A pápa feszületet ábrázoló pásztorbotot (ún. ferulát) használ.

A püspökökön kívül prelátusok, apátok és prépostok a mise alatt és más szertartásoknál is használnak pásztorbotot.[6]

Ma megyéspüspök és joghatósággal rendelkező apát és prépost használhatja, címzetes püspök csak akkor, ha a megyéspüspök megbízásából végez főpapi liturgiát.[6] Nagypénteken és gyászmisében nem viselik.[6]

A pásztorbotot a prelátusok a bal kezükben tartják, hajlott végével előre fordítva. Amikor nincs a kezükben, akkor a főpapi szertartás alatt a bakulista (botos) tartja.[6]

 
Egy fáraó a pásztorbottal

HivatkozásokSzerkesztés

  1. a b Katolikus Lexikon 3. Pásztorbot (1932) |. (Hozzáférés: 2020)
  2. Sandra Sandri: Har-Pa-Chered (Harpokrates). Leuven 2006, S. 118. (németül)
  3. Simone Michel: Die Magischen Gemmen. Zu Bildern und Zauberformeln auf geschnittenen Steinen der Antike und Neuzeit (= Studien aus dem Warburg-Haus. Band 7). Akademie-Verlag, Berlin 2004, ISBN 3-05-003849-7, S. 35. (németül)
  4. Római Birodalom - A homlokzat tümpanonja.. (Hozzáférés: 2020)
  5. Valóság, 2017 (Csajághy György: Gondolatok Paál Zoltán: Arvisura-igazszólás című művéről) |. (Hozzáférés: 2020)
  6. a b c d e f g Verbényi-Arató: Liturgikus lexikon
  7. Lk. 15,3-7