Főmenü megnyitása

Perjefélék

növénycsalád
(Pázsitfűfélék szócikkből átirányítva)

A perjefélék (Poaceae) vagy pázsitfűfélék (Gramineae) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának perjevirágúak (Poales) rendjébe tartozó, rendkívül változatos család.

Infobox info icon.svg
Perjefélék
Réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis)
Réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
(R.Br.) Barnhart
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Perjefélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Perjefélék témájú kategóriát.

Az APG osztályozása szerint 668 nemzetség 10 035 faja tartozik ide, a pázsitfűvirágúak rendjének közel 55%-a. A pázsitfűfélék ökológiai szempontból is sikeresek, a füvekkel benőtt élőhelyek kiterjedése és jelentősége az erdőkéhez hasonló. Az olyan biomokban, mint a sztyeppe, a szavanna, a préri vagy a pampa a növényállomány legnagyobb része pázsitfű; fogyasztásuk teljes táplálékláncokat tart fenn.

A füvek más növényi táplálékoknál nehezebben rághatók és emészthetők, de a fogyasztásukhoz alkalmazkodott növényevők fogazata, valamint a kérődzés lehetővé teszi a rájuk szakosodott, nagy testű növényevők tömeges elszaporodását – egyúttal legelő növényevőket fogyasztó ragadozók életben maradását is. Ugyancsak a pázsitfűfélék családjába tartoznak azok a gabonafélék (például a búza, árpa vagy a rizs), amelyek a neolitikus forradalomban lehetővé tették, hogy őseink a növénytermesztő, letelepült életmódra térjenek át; máig ezek a gabonafélék a legfontosabb táplálékaink. Többnyire egyévesek, de számos évelő faj is akad.

A füves élőhelyeken jóval kevesebb fajt találunk, mint a fák uralta erdei életközösségekben, de nagyobb az egyes fajok egyedszáma.

Tartalomjegyzék

JellemzőkSzerkesztés

SzárSzerkesztés

A perjefélékre a belül rendszerint üreges, szárcsomókkal (nodus) tagolt szalmaszár, vagy ritkábban (például bambusz) a fásodó nádszár jellemző. Ez a szerkezet átmérőjéhez képest teherbíró, de rugalmas, ami megkönnyíti a szélnek kitett élőhelyek benépesítését. A szalmaszár általában nem ágazik el, de egy-egy tőből több szár is eredhet. Jellemző még a föld felszínén vagy az alatt futó módosult szár, a tarack, amely kúszva és legyökeresedve vegetatív szaporodást tesz lehetővé. Ha az így létrejövő, az anyatővel a tarackokon keresztül kapcsolatban maradó új növényeket együtt egy egyednek tekintjük, az erdők faóriásaival összemérhető tömegű példányok létét sem zárhatjuk ki.

LevélSzerkesztés

A perjefélék szálas levelei a száron két sorban állnak. Levélnyelük általában nincs, kivéve a Bambusoideae alcsaládot (amely abban is egyedülálló, hogy csak az ebbe tartozó fajok képesek fává fejlődni). A levél lemeze a szárhoz az azt körülölelő levélhüvellyel kapcsolódik. Az egyes fajok meghatározásánál fontos bélyeg a levélhüvely meghosszabbításaként létrejött nyelvecske (ligula) és a levéllemez függeléke, a fülecske (auricula).

VirágzatSzerkesztés

 
Egy füzérke felépítése:
1. pelyva
2. külső toklász
3. szálka
4. belső toklász
5. lepelserték
6. porzók
7. termő

A pázsitfűfélék virágai többnyire hímnősek. A virágzat általában összetett, vagyis a több virágból álló füzérkék (spicula) alkotnak füzér-, buga-, vagy füzéres buga (rövid kocsányú tömött buga) virágzatot. A pázsitfűvirágúak füzérvirágzatát kalásznak is nevezik. Az egyes virágok közepén a termő található, csúcsán a szélbeporzáshoz alkalmazkodott, hosszan kinyúló és gyakran fésűs bibével. A termő alatt erednek a porzók, számuk három (néha kétszer három), kettő, vagy egy. A porzók alatt található a lepel redukált maradványa, a lepelserte (lodicula). A lodicula feladata a toklász szétfeszítése, lehetővé téve, hogy az ivarlevelek kinyúlhassanak a virágból. A toklász két pikkelylevélből, a lodiculák alatt található belső toklászból (palea inferior) és az alatta eredő külső toklászból (palea exterior) áll – ez utóbbi gyakran visel szálkát (arista) – a külső toklász fellevélből, a belső lepellevélből fejlődött ki. A külső toklász gyakran szálkás. Az így felépülő, néhány virágból álló füzérkék alján egy, kettő, vagy néha négy további pelyvalevél (gluma) is található.

TermésSzerkesztés

A magház egyrekeszű egy magkezdeménnyel.A szemtermésben sok keményítőt tartalmazó endospermium van. Csonthéjas vagy bogyótermése csak a bambuszformáknak (Bambusoideae alcsalád) lehet. Az embriót az endospermiumtól egyetlen, pajzs alakú sziklevél (scutellum) választja el. Az embrió rügyecskéjét (plumula) rügyhüvely (coleoptile), gyököcskéjét (radicula) pedig gyökérhüvely (coleorrhiza) burkolja.

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés