Főmenü megnyitása

Pélioni csata

makedón–illír csata i. e. 335-ben

A pélioni csata az ókori hellenisztikus világ i. e. 335 végén lezajlott katonai konfliktusa volt, amelynek során a makedón függőség ellen fellázadt Kleitosz dasszaréta király és az oldalán fellépő Glaukiasz illír király taulant seregeire a III. Alexandrosz irányította makedón had megsemmisítő vereséget mért a dasszarétiai Pélion alatt. Az ütközet a makedónok pozícióinak megerősítésén túlmenően Kleitosz uralmának végét, egyúttal az Illír Királyság(wd) hatalmi centrumának végleges nyugatra, az adriai partvidékre tolódását jelölte ki.

Pélioni csata
Időpont i. e. 335 vége
Helyszín Pélion, Dasszarétia
Eredmény makedón győzelem, Kleitosz dasszaréta király uralmának vége
Szemben álló felek
Dasszaréta KirályságMakedón Királyság
Parancsnokok
KleitoszIII. Alexandrosz (Nagy Sándor)
Szemben álló erők
ismeretlen15 000
Veszteségek
ismeretlenismeretlen
Beavatkozó
Ország Illír Királyság
Parancsnok Glaukiasz

HelyszíneSzerkesztés

Pélion helyszíne a mai napig nincs megnyugtatóan tisztázva. Az 1980-as évektől az albán régészettudomány elsősorban a királysírjairól nevezetes Selca e Poshtme melletti magaslat erődítését sejteti az egykori Pélion helyszínéül.[1] Emellett felmerült a szintén délkelet-albániai, de a Preszpa-tó vidékén fekvő Gorna Gorica,[2] illetve Zvezda[3] Pélionként való azonosítása is.

LefolyásaSzerkesztés

A pélioni csata leírása Arrianus, Iustinus és Curtius Rufus történeti munkáiban maradt fenn.[4] Ezek szerint a II. Philipposz makedón király i. e. 336-ban bekövetkezett halálát és azt kihasználva, hogy utódja, Nagy Sándor előbb a Duna mentén harcolt a géták, majd a paiónok ellen, Kleitosz dasszaréta király i. e. 335 végén fellázadt a makedón fennhatóság ellen, amelyet Makedónia az i. e. 358-as Erigón-völgyi csata óta gyakorolt Dasszarétia felett. Ennek egyik első lépéseként ellenőrzése alá vonta az Eordaikosz(wd) völgyét, és elfoglalta a makedón helyőrséggel megerősített Pélion erődítését.[5] Nagy Sándor serege élén az Erigón folyó völgyén keresztül a helyszínre sietett, hogy kiverje Pélionból az illíreket.[6] Érkezésének hírére Kleitosz csapatai a környék erdővel sűrűn benőtt magaslataira vetették be magukat, egyfelől azért, hogy ott várják be a segítségét felajánló Glaukiasz illír király hadait, másfelől azzal a céllal, hogy meglepetésszerűen onnan vessék magukat a várost ostromló makedón seregre.[7] Glaukiasz azonban késlekedett, Nagy Sándor viszont az érkezése utáni napon megindította Pélion ostromát. Kleitosz illírjei éppen a győzelmüket elősegítő áldozati ünnepséget tartottak (három-három fiúgyerek, lánygyerek és fekete kos feláldozásával). Glaukiasz serege továbbra sem érkezett meg, Kleitosz emberei viszont a makedón ostrom előkészületeit látva pozícióikat elhagyták, és Pélion alá siettek, hogy kézitusában mérjék össze erejüket a makedónokkal.[8] A makedónok azonban visszaszorították az illíreket a városfalak közé, és tábort vertek Pélion alatt azzal a céllal, hogy másnap megindítják az ostromot. Ekkor azonban serege élén nyugati irányból végre megérkezett Glaukiasz, a hirtelen túlerőt látva a makedónok pedig feladták tervüket és elvonultak Pélion alól.[9]

Nagy Sándor uralkodása alatt először érezte meg a vereség ízét, és csapataival makedón területre húzódott vissza. Három nappal később azonban meglepetésszerűen visszatért Pélion alá, és mielőtt bevárta volna a teljes sereget, az íjászokból és agrián harcosokból álló előőrse az éjszaka leple alatt rajtaütött a győzelmüket ünneplő illírek, Kleitosz és Glaukiasz őrizetlenül hagyott táborán.[10] A makedón falanxban támadó agriánok és a nyomukban haladó nehézlovasság kardélre hányták az alvó vagy fegyvertelenül menekülő illírek egy részét, sokukat foglyul ejtették, majd Taulantia hegyvidékéig kergették a fegyvereik terhétől megszabadulva menekülő illíreket.[11] Kleitosz először Pélion falai között keresett menedéket, majd felgyújtatta a várost, és maga is Glaukiasz taulantiai udvarában kért oltalmat.[12]

KövetkezményeSzerkesztés

Arrianus a pélioni csata leírásakor Nagy Sándor hadvezéri zsenijét, a makedón sereg fegyelmezettségét és tapasztaltságát emelte ki, amivel még a túlerőben lévő (bár fegyelmezetlen) illíreket is megfutamította.[13] Egyszersmind a győzelem biztosította a makedónok számára a stratégiailag fontos elhelyezkedésű Dasszarétia birtoklását. Mindez Kleitosz uralkodásának végét jelentette, s egyúttal azt, hogy a királyságok szövetségéből álló Illír Királyság új egyeduralkodója Glaukiasz, hatalmi központja pedig az általa uralt Taulantia lett.[14]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Pollo & Puto 1981 :15.; Wilkes 1992 :123–124., 130., 136.; Ceka 2013 :211.; Gilkes 2013 :263.
  2. Wilkes 1992 :123.
  3. Gilkes 2013 :263.
  4. Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :123.; Ceka 2013 :104.
  5. Hammond 1966 :245., 252.; Cabanes 1988 :133–134., 168., 215.; Wilkes 1992 :123.; Ceka 2013 :103–104.; Zavalani 2015 :13–14.
  6. Wilkes 1992 :123.; Ceka 2013 :104.; Zavalani 2015 :14.
  7. Cabanes 1988 :169.; Wilkes 1992 :123.; Ceka 2013 :104.
  8. Cabanes 1988 :169.; Wilkes 1992 :124.; Ceka 2013 :104.
  9. Cabanes 1988 :134., 169.; Wilkes 1992 :123–124.; Ceka 2013 :104.; Zavalani 2015 :14.
  10. Cabanes 1988 :172–173.; Ceka 2013 :104.; Zavalani 2015 :14.
  11. Cabanes 1988 :135.; Ceka 2013 :104–105.
  12. Cabanes 1988 :135., 137., 214–215.; Ceka 2013 :105.; Zavalani 2015 :14.
  13. Wilkes 1992 :124.
  14. Cabanes 1988 :158.; Ceka 2013 :105.

ForrásokSzerkesztés

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  
  • Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671