Péntek Árpád

Péntek Árpád (Lugos, 1921. március 25. – Kolozsvár, 1993. augusztus 29.) erdélyi magyar református teológus, író.

Péntek Árpád
Született	1921. március 25. Lugos
Elhunyt	1993. augusztus 29. (72 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	teológus, író, pedagógus
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Szülővárosában az Állami Líceumban érettségizett (1939), majd a kolozsvári református teológia, 1940-43 között a nagyenyedi Bethlen Gábor Teológiai Akadémia hallgatója. Közben már 1940-től lévitalelkész Karánsebesen és Mezőkapuson. 1943-tól segédlelkész Temesváron és Lugoson, 1946-61 között parókus lelkész Szucságon, majd az ótordai gyülekezetben. 1968-69-ben mint doktorjelölt az amszterdami Vrije Universitejt hallgatója, 1972 februárjától óraadó a kolozsvári protestáns teológián. 1973 őszétől rendes tanár, a református gyakorlati teológia tanára; 1984-ig előadótanár, azután tanszékvezető professzor. 1982-90 között két cikluson át az intézet rektora. Az 1960-as évek közepétől az felsőőri teológiai konferenciák rendszeres résztvevője és előadója, számos külföldi értekezleten képviselte egyházát, intézetét, s tartott előadást. Az 1976-os skóciai (Carberry Tower) interkonfesszionális értekezleten ő mutatta be a romániai református egyház helyzetét. 1990 elején a személyét ért támadások miatt és súlyos szívbetegségére hivatkozva lemondott, az erdélyi egyházkerület ennek ellenére 1990 októberében őt kérte fel a Pedagógiai-diakóniai Fakultás megszervezésére, melynek 1992 áprilisáig első dékánja volt.

Munkássága

Doktori disszertációjának címe: Az igehirdető szolgálat egyes emberi vonásai (Ótorda 1973).

Elsősorban igehirdető és előadó volt, ezzel kapcsolatos irodalmi munkássága is. 1955-től rendszeres munkatársa a Református Szemlének, amelyben prédikációi, igehirdetési vázlatai, tervezetei, fordításai jelennek meg. Nagyobb dolgozatai: Kálvin tanítása a Szentlélekről (1964); Az úrvacsorai igehirdetés (1971); A temetési igehirdetés elvi szempontjai; Az igehirdetés időszerűsége, ereje és hatása (1972); Burgenhagen születésének 500. évfordulója (1985); Az 1536-os Institució tanítása az egyházról (1986); Az egyházak ökumenikus tevékenységének távlatai (1988); Imre Lajos poimenikája (1988). 1990-től az Üzenetnek lett egyik főmunkatársa: a „Napról napra” című rovatot vezette, s szinte valamennyi számban jelent meg rövid meditációja.

Az ótordai református templom építéstörténete című tanulmánya a Nagy Gyula püspök 70. születésnapjára kiadott Hűség és szolgálat (Kolozsvár 1987) című emlékkönyvben, német nyelvű dolgozata Praxis pietatis címmel a Die Aktualle Reihe (Wien 1976) című kötetben került sajtó alá. Lefordította és előszóval látta el A. A. van Ruler Hiszek. Az Apostoli hitvallás magyarázata című könyvét (Kolozsvár 1989).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3