Péter és a farkas

Szergej Szergejevics Prokofjev 1936-os zenei kompozíciója
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. május 18.

A Péter és a farkas (Петя и волк) Prokofjev gyermekeknek írt szimfonikus meséje, e műfajban valószínűleg a leggyakrabban előadott és legtöbb hangfelvételt megért zeneműve. Színházakban, leginkább bábszínházakban adják elő.

Péter és a farkas
mesejáték

ZeneszerzőSzergej Szergejevics Prokofjev
Megjelenés1936
A Wikimédia Commons tartalmaz Péter és a farkas témájú médiaállományokat.
A Péter és a farkas egy amerikai tévéműsorban, 1958-ban

Prokofjev a művet 1936-ban írta (op.67) narrátorra és szimfonikus zenekarra.

Történet

szerkesztés
Péter és barátai, a kacsa, a kismadár és a macska izgalmas és tanulságos kalandokat élnek át, mire sikerül túljárniuk a gonoszt megtestesítő farkas eszén. Egy hajnalon Péter elcsatangol, hogy kismadár barátja társaságában élvezze a zöldellő rétet. Rövidesen megérkezik egy kiskacsa is a nyitva felejtett kertkapun át, mert meg akar fürdeni a tóban. Felébred a nagypapa és visszaparancsolja unokáját a kismadár, a kiskacsa és egy, a madárkát kiszemelő macska közeléből, mert túl veszélyes a hely, odatévedhet az erdőből egy farkas. Péter nem fél a farkasoktól. De megjelenik az erdőszélen a farkas, és bekapja a kiskacsát. Megcélozza a fa ágain megbúvó macskát és a kismadarat is. Péter a kulcsra zárt kaput megkerülve visszalopakodik egy faágon át. Megkéri a kismadarat, hogy terelje el a farkas figyelmét, míg ő egy lasszóval foglyul ejti azt. A felbukkanó vadászoknak már nincs is semmi dolguk. A farkast az állatkertbe terelik.

A mű egyfelől a gyermekek szórakoztatása szánt mű, másfelől viszont didaktikus célja van: megtanítani a gyerekeket az egyes hangszerek jellemző, egyedi hangzására. A mese szereplőit ezért egy-egy hangszer személyesíti meg: a kismadár témája fuvolán szól, a kacsáé oboán, a macskáé klarinéton, a nagyapóé fagotton, a farkasé három kürtön, Péteré pedig a vonósegyüttesen, míg a vadászok lövéseit az ütőhangszerek szólaltatják meg.

  • Magyarul egy hanglemezen jelent meg a mű, a narrátor Bulla Elma volt.[1]

Lemezválogatás

szerkesztés

Filmadaptációk

szerkesztés
  1. Budapesti Filharmonikus Társaság Zenekara, dir.: Ferencsik János.
  2. BAFTA (2006); Oscar-díj (2007); Annecy (2007); Pulcinella (olasz animációs televíziós fesztivál, 2007); Festival Rose d'Or (2007)

További információk

szerkesztés