MÁV M44 sorozat
A MÁV M44 sorozat a MÁV legnagyobb darabszámú, Bo’Bo’ tengelyelrendezésű tolatómozdonya. Beceneve „Bobó”.
| MÁV M44 sorozat | |
 | |
| DVM2 MÁV M424 MÁV M44 sorozat GYSEV M44 sorozat BKV-HÉV DL XVI Iparvasúti A25 PKP SM41 sorozat BDŽ 51 sorozat | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | MÁVAG+Ganz Ganz–MÁVAG |
| Gyártásban | 1954–1971 |
| Gyári típusjel | DVM2 |
| Darabszám | [1]MÁV M424 50: 4 db MÁV M44 0: 22 db MÁV M44 400: 40 db MÁV M44 5: 11 db GYSEV: 15 db MÁV-HÉV:[2] 5 BDŽ: 132 PKP SM40: 10 db PKP SM41: 263 db lengyel iparvasutak: 109 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | Bo’Bo’ |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1040 mm |
| Indító vonóerő | 166,5 kN |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 600 LE / 442 kW |
| Vontató | 503 LE / 370 kW[5] |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | M424 50: 60 M44: 80 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 11 240 mm |
| Magasság | 4440 mm |
| Szélesség | 3132 mm |
| Forgócsaptávolság | 5500 mm |
| Tengelytáv forgóvázon belül | 2200 mm |
| Teljes tengelytávolság | 8140 mm |
| Szolgálati tömeg | 61,76 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 15,44 t |
| Hajtás | Ganz TC 32.44a/14K típusú marokcsapágyas vontatómotorok, egyoldali, egyfokozatú homlokfogaskerékpár |
| Vezérlés | elektropneumatikus, szinkronvezérlés max. 2 mozdonyig[3] |
| Kapcsolókészülék típusa | csavarkapocs MÁV-HÉV: csavarkapocs + HÉV-szabvány |
| Fékek | |
| Rögzítőfék | kézifék |
| Átmenő fék | pneumatikus tuskósfék |
| Vonatfűtés | nincs[4] |
| Legkisebb pályaívsugár | 50 m |
| Erőátvitel | EBSc 41/200 típusú egyenáramú fődinamó; villamos, egyenáramú. |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | Ganz XVI Jv 170/240 |
| Szerkezete | 16 hengeres V hengerelrendezésű, négyütemű, előkamrás, szívó |
| Névleges fordulatszám | 1100 min-1 |
| Üzemanyagkészlet | 1000 kg |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Üzemmód | dízel-villamos |
 A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV M44 sorozat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ugyanilyen mozdonyokat használ még a GYSEV, a budapesti HÉV-vonalakon a MÁV-HÉV, a Lengyel Államvasutak[6] (PKP) Lengyelországban, a Bolgár Államvasutak (BDŽ) Bulgáriában, a Horvát Vasút (HŽ) Horvátországban és a Szerb Államvasutak (ŽS) Szerbiában, valamit több hazai és külföldi ipari üzem is.
A hasonló konstrukciójú iparvasúti mozdonyok sorozatjele A25.
A gyártó MÁVAG, illetve Ganz–MÁVAG DVM2 gyári típusjelű mozdonya egyértelműen a második világháború utáni magyar vasúti járműgyártás legsikeresebb típusa, mely nemcsak idehaza, de számos külföldi országban is nagy számban futott és jelentős részük fut a mai napig is. Egyszerű robusztus szerkezete és megbízhatósága miatt igen kedvelt és kifejlesztésének idején kategóriájában világviszonylatban is az egyik legjobban sikerült típusnak számított.
Története szerkesztés
A DVM2 gyári jelzésű mozdonyok fejlesztése az ötvenes évek elején kezdődött, majd a 2 prototípus-mozdony 1954-ben hagyta el a MÁVAG mozdonygyár kapuját.
Az 1955-1956-ban elvégzett hazai próbák kihozták a jármű gyermekbetegségeit, majd az alapjában véve pozitív tapasztalatokra építve, a hibákat kijavítva megkezdődött a mozdonytípus sorozatgyártása. Az első hét mozdony 1957 legvégén került a MÁV vonalaira.
A mozdonyok 4 tengelyes, 600 LE teljesítményű, 62 tonna össztömegű dízel-villamos járművek, melyek elsősorban tolatási célokra készültek, azonban 80 km/h végsebességük széles körű felhasználási területet biztosított számukra a kisebb és közepes terhelésű tehervonati szolgálatban is. Kezdetben, fűtésmentes időszakokban személy, sőt gyorsvonatokat is továbbítottak. A mozdonyok igen sikeresnek bizonyultak, 1954 és 1976 között a típusból összesen 926 darab készült. A MÁV mintegy 200 darabos állománya mellett a hazai vonalakon a GYSEV, a HÉV és igen sok iparvállalat hálózatán is közlekedtek, illetve ma is sikerrel teljesítenek szolgálatot.
Kisebb-nagyobb módosításokkal a lengyel, a jugoszláv és szovjet, valamint a távoli koreai vasutak hálózatán is megjelentek, öregbítve az akkori magyar vasúti járműgyártás jó hírnevét.
Az ezredfordulóra a műszaki fejlődés és az üzemeltetői igények a mozdonytípus korszerűsítését tették szükségessé, amelyet először a GYSEV soproni karbantartó műhelyében, később a MÁV Szolnoki Járműjavítóban végeztek el a nagyobb teljesítményű és korszerűbb motorok beépítése mellett a teljes járművet rekonstruálva. Sopronban 2008-ig 14, Szolnokon pedig 40 darab felújított mozdony készült el, ugyanakkor az eredeti kivitelű járművek jelenleg már csak a MÁV-HÉV üzemeltetésében közlekednek, melyek a cég belsős szállításainál, és anyagolásait végzik.
Képgaléria szerkesztés
-
M44-es Kiskunmajsán -
A MÁV-HÉV 733-as pályaszámú Bobója Szigetszentmárton-Szigetújfalunál -
A G&G Kft gyomnövényirtó vonata Földeák állomáson -
Ráckeve HÉV-állomás, a MÁV-HÉV Zrt. 733-as pályaszámú Bobója, és a 879-es pályaszámú MX típusú motorvonata a vontatási telep előtt. -
M44 513 fával megrakott tehervonattal érkezett Lajosmizse felől Kecskemét állomásra -
Az MMV M44 sorozatú dízelmozdonya Kelenföldön -
M44-es dízelmozdony Szob vasútállomáson -
M44 209 mozdony (ex M424 5001) kőszóró kocsikkal. Várpalota vasútállomás a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonal mentén -
A BoBo kft. M44 típusú dízelmozdonya Szeged-Rendező tárolóvágányán -
GYSEV M44 Szentgotthárd állomáson -
Belgrádban -
A lengyel változat -
A szovjet változat (VME1 sorozat) Észtországban, a haapsalui vasúti múzeumban -
H-START 448 405 és 448 426 “Bobók” állnak párban Ferencvároson
.jpg)
_2013-07-12.JPEG)
.jpg)
_Haapsalus.jpg)
Mozdonylista szerkesztés
|
Iparvasúti használat szerkesztés
A magyar iparvasútakon legkevesebb 129 db A25-ös szolgált, ezek egy részét mára már törölték az állományból.[8]
A sorozat jövője szerkesztés
A MÁV-TRAKCIÓ Zrt. 2008-ban elfogadott mozdonykoncepciójában fontos hangsúlyt kapott a járműtipizálásban rejlő előnyök fokozottabb érvényesítése. Döntöttek arról, hogy a MÁV M47 sorozatú mozdonypark lesz a középtávon megtartandó és korszerűsítésre érdemes, alkalmas tolatómozdony sorozat. MÁV-nál az 1956 és 1970 között beszerzett és üzembe helyezett M44-es mozdonyok közül negyvenen 1999 és 2004 között végrehajtott részleges korszerűsítés eredményeképpen azok élettartama 2015–2019-ig meghosszabbítható lett. A 2004-ig fel nem újított példányok selejtezése már folyamatban van.[9] A felújítást nem kapott M44-esek napjainkra gyakorlatilag kiszorultak a közforgalomból. A felújított M44-esek viszont 2015 után újabb felújításra szorulnának. Mivel az ezredfordulón elvégzett M44 korszerűsítés során csak részleges felújítást kaptak, a mozdony járműszerkezeti része az eredeti konstrukcióhoz képest változatlan, felújítatlan maradt. A mozdonyok további korszerűsítése ezért nem célszerű. (Többek között a forgóvázak, a vontatómotorok és a fékrendszer korszerűsítése kimaradt, az akkor csak részleges felújítást kapott M44-esek sorsa is lassan eldőlt.)
Az M44 mozdonysorozat legfiatalabb felújított üzemképes járműve is elmúlt már negyvenéves. Mivel a mozdony főkeret feletti berendezések, gépek korszerűsítése hamarosan újra esedékes lenne, ez gyakorlatilag új mozdonnyal összemérhető mennyiségű és költségű korszerűsítési munkát jelenthet, tehát gazdaságosan nem ismételhető meg az M44-esek felújítása. Ugyanakkor az 1974 és 1976 között nagy mennyiségben beszerzett M47 sorozatú mozdonyok átlagos életkora az M44-esekhez mérten mintegy 15-20 évvel alacsonyabb. A meglévő, közelmúltban felújított illetve még fel nem újított M47-es vontatójárművek száma együtt több, mint amennyinek dízeltolatási feladat jut napjainkban és az előrejelzések szerint a jövőben. Az 1990-es évek elejétől a tolatási feladatok csökkenése és a vonalvillamosítás folytatása együtt oda vezetett, hogy a dízel tolatómozdonyok egy jelentős része feladat nélkül (és javítás nélkül) a vontatási telepeken áll. Napjainkra az is véglegessé vált, hogy a mai és a jövőbeni tolatási feladatok ellátására nincs szükség ennyi, és főleg nem kétféle dízel tolatómozdony-sorozat hosszabb távon való párhuzamos üzemben tartására. A dízel tolatómozdony sorozat tipizálásának vitathatatlan üzemeltetési és karbantartási előnyeit a gazdaságosabb (olcsóbb) tolatásra törekvés kényszere tovább erősíti. Dönteni kellett abban a kérdésben, hogy melyik sorozat maradjon középtávon a MÁV dízel tolatóparkja. A fenti indokok alapján született meg a döntés az említett M47-esek mellett.
További információk szerkesztés
- Railfaneurope Picture Gallery - MÁV M44 (angol nyelven). railfaneurope.net, 2012 [last update]. [2010. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 3.)
- Gigant Club Technical Pages - M44 class. gigant.chem.elte.hu, 1998 [last update]. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 3.) (a honlap címe M28-ast ír, de valójában az M44-esről szól)
- További képek az M44/448 sorozatról. benbe.hu year=2019 [last update]. (Hozzáférés: 2019. július 9.)
Források szerkesztés
- Kisteleki Mihály: Fél évszázados az M44 sorozatjelzésű dízel-villamos tolatómozdony és a Bah sorozat elővárosi kocsi-típus (magyar nyelven), 2008. (Hozzáférés: 2008. szeptember 27.)
- ELŐHEGYI ISTVÁN SURÁNYI SÁNDOR okl. közlekedési mérnök okleveles gépészmérnök ny. mérnök főtanácsos ügyvezető igazgató GYSEV Zrt. GPH Kft: Mozdony rádió-távirányítás: Biztonságos tolatás és gazdaságosság (2. rész). vasutgepeszet.hu. [2014. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 27.)
- Dízelmozdonyok :: MÁV-TRAKCIÓ Zrt.. mav-trakcio.hu, 2011 [last update]. [2011. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Csak a gyárilag ezen vasutak részére szállított mennyiség. A későbbi tulajdonosváltások és átszámozások miatti állományváltozást a szöveg tartalmazza
- ↑ Eredetileg: BHÉV / BKV-HÉV
- ↑ kivéve M44 2 alsorozat
- ↑ egyes BKV-HÉV mozdonyokat fűtési áramszedővel láttak el
- ↑ a fődinamó teljesítménye
- ↑ SM40 and SM41. www.locomotives.com.pl. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- ↑ a b c d e f http://iho.hu/hir/nyolcasfogat-hev-modra-191221
- ↑ A25. Hajtó Bálint – iparvasutak és magánvasutak vonatójármű állománya. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
- ↑ Archivált másolat. [2017. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 1.)
Irodalom szerkesztés
- Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5
