Pachycephalopsis hattamensis
A Pachycephalopsis hattamensis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a cinegelégykapó-félék (Petroicidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_-_Eopsaltriidae_-_bird_skin_specimen.jpeg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pachycephalopsis hattamensis (Meyer, 1874) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pachycephalopsis hattamensis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pachycephalopsis hattamensis témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Christian Erich Hermann von Meyer német természettudós írta le 1874-ben, a Pachycephala nembe Pachycephala hattamensis néven.[3]
Alfajai szerkesztés
- Pachycephalopsis hattamensis hattamensis (A. B. Meyer, 1874)
- Pachycephalopsis hattamensis ernesti E. J. O. Hartert, 1930
- Pachycephalopsis hattamensis insularis Diamond, 1985[2]
Előfordulása szerkesztés
Új-Guinea szigetén, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 15 centiméter, testtömege 33-35 gramm.[3]
Életmódja szerkesztés
Rovarokkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe nem nagy, egyedszáma viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. [2010. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 11.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. május 11.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. május 11.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. május 11.)
