Főmenü megnyitása

Paptelke település Romániában, Szilágy megyében.

Paptelke (Popteleac)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Csákigorbó
Irányítószám 457156
SIRUTA-kód 141296
Népesség
Népesség376 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Paptelke (Románia)
Paptelke
Paptelke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 08′ 05″, k. h. 23° 24′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 05″, k. h. 23° 24′ 51″

FekvéseSzerkesztés

Csákigorbó és Kiskalocsa közt fekvő település.

TörténeteSzerkesztés

Paptelke nevét 1230-ban említették először az oklevelek Popteleke néven.

1306-ban Poptheluky, 1312-ben Poptelke, 1555-ben Paphaza, másként Paptelke néven írták.

A település első birtokosai a Szil (Zyl) várjobbágy nemzetség tagjai voltak.

1312-ben a Szil nemzetségből származó Gotthárd fia Péter, Nemes János és fia birtoka volt, akik a birtok harmadrészét kénytelenek voltak átengedni Kalocsai Olivérnek és fiának Kalacsnak (Kalach) és testvére István fiának Lőkösnek (Leukus).

1351-benaz Agmánd nemzetségbeli Diósmacskási és Kállyáni Márton és Bertalan voltak itt birtokosok, akik Pogány István mesternek adták el.

1370-ben Kalacs utódnélküli halála után Lajos király Kalacs Erzsébet nevű leányát fiusította, s iktatta be Paptelke birtokába.

1399-ben a Drágffyak ősének, Drág ispánnak birtoka volt.

1325-ben Somi Gáspár, majd 1535-ben Bebek Imre birtoka, aki annak negyedrészét Balassa Imrének s nejének Somi Annának adta el, majd 1554-ben Somi Anna azt II. férjére Patócsy Boldizsárra hagyta.

1585-ben Balassa Zsófiát, Csáky László özvegyét írták Paptelke birtokosának.

1590-ben Balassa Zsófia I. férjétől Bornemisza Benedektől, valamint II. férjétől Kendy Gábortól való gyermekei itteni birtokrészeiken megosztoztak.

1592-ben Wesselényi Gáspár birtoka volt.

1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenné vált néhai Kendy Gábor itteni birtokrészét Bocskai Istvánnak adományozta.

1627-ben Bethlen Gábor fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót megerősítette itteni birtokrészeiben.

1654-ben Sárközi György (ki Oláh Boldizsár birtokrészét bírta Oláh Boldizsár leánya Anna Sárközy Dávidné után) és Csáky István birtoka volt.

1694-ben Paptelke Désfalvi Farkas, Székely Márton és a Kornis család birtoka volt.

1707-ben Haller Györgynek itt 5 telkéről írtak az oklevelek.

1727-ben gróf Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei osztoztak meg itteni birtokrészeiken.

1796-ban Salánki Józsefné Csikós Kata birtoka, 1820-ban pedig gróf Eszterházy János, Salánki József, Torma Miklós, Székeély Elek és Fodor Sámuel birtoka volt.

1837-ben a gróf Eszterházy, Traun grófné, báró Jósika, Székely, özvegy Baloghné, Tormáné voltak a település birtokosai, 1898-ban pedig a Lőrincz család birtoka volt.

1857-ben 582 lakosa volt, ebből 571 görögkatolikus, 11 zsidó volt. A házak száma ekkor 105 volt.

1891-ben 690 lakosából 4 római katolikus, 660 görögkatolikus, 15 görögkeleti ortodox, 1 református, 10 izraelita volt.

Az 1910-es népszámláláskor 751 lakosa volt, ebből 20 magyar, 730 román, melyből 9 római katolikus, 718 görögkatolikus, 10 görögkeleti ortodox, 10 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

NevezetességekSzerkesztés

  • Görögkatolikus fatemploma 1786-ban épült.

ForrásokSzerkesztés

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)