Főmenü megnyitása
Az ős-Földközi-tenger, a Tethys és a Paratethys a Rupelian korban, 33,9 – 38,4 millió évvel ezelőtt. A fekete vonalak a jelenlegi partvonalakat jelzik

A Paratethys-óceán, Paratethys-tenger vagy csak Paratethys egy ősi, viszonylag sekély tenger elnevezése, amely az Alpoktól északra húzódott kelet felé egészen a jelenlegi Aral-tóig.

Elnevezése, kutatásaSzerkesztés

A Paratethys nevet először V.D. Laskarev szerb tudós használta 1924-ben.[1]

Laskarev az üledékrétegek és a bennük található állati maradványok tanulmányozása alapján fogalmazta meg elméletét. A Paratethys több hosszú időszakban elzáródott a világtenger többi részétől, ekkor élővilága saját fejlődési irányt vett, ami az ősmaradványokból, különösen a puhatestűek, halak és kagylósrákok nyomaiból jól kimutatható.

Éppen a fejlődés elkülönültsége miatt nehézségeket okoz az itteni és más területeken meghatározott geológiai rétegek egymásnak való időbeli megfeleltetése.

Ősföldrajzi fejlődéseSzerkesztés

Az eocén és oligocén határán, mintegy 34 millió évvel ezelőtt gyors éghajlati lehűlés következett be a Földön és ennek nyomán erősen csökkent a világóceán vízszintje. Ugyanakkor a tektonikus erők magasba emelték az Alpok, Kárpátok, Dinári-hegység, a Taurusz-hegység és az Alborz vonulatait. Ez a két folyamat választotta el a Paratethys medencéjét a Tethys-óceántól.[2]

A Paratethys legnagyobb kiterjedése idején magába foglalta az Alpoktól északra, a mai Bajorország területén lévő Molassz-medencét, a Bécsi-medencét, a Pannon-tengert, valamint az attól keletre lévő területeket egészen az Aral-tóig.

Hosszú létezése során időnként újra meg újra kapcsolatba került a Tethys-szel, illetve utódaival, a Földközi-tengerrel és az Indiai-óceánnal. Amikor az ős-Földközi tenger mintegy 6 millió évvel ezelőtt, a Gibraltári-szoros elzáródása miatt, több alkalommal is kiszáradt, voltak olyan időszakok, amikor a Paratethys-ből – a mai Boszporuszon és a Dardanellákon keresztül – áramlott valamennyi víz a mély medencébe, amelynek fenekén csak sós tavak láncolata maradt.

A pliocén kortól (5,33-tól 2,58 millió évvel ezelőttig) a Paratethys egyre sekélyebbé vált, és részekre szakadt. Ezek közül a Pannon-tenger először fokozatosan édesvízű tóvá vált, majd idővel teljesen eltűnt, míg a Paratethys keleti medencéjéből a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger és az Aral-tó maradtak meg hírmondónak.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Laskarev, V.; 1924: Sur les equivalents du Sarmatien superieur en Serbie. In: Vujevic´, P. (Ed.), Receuil de traveaux offert a` M. Jovan Cvijic par ses amis et collaborateurs. Drzhavna Shtamparija, Beograd, pp. 73– 85.
  2. Schulz, H.-M.; Bechtel, A. & Sachsenhofer, R.F.; 2005: The birth of the Paratethys during the Early Oligocene: From Tethys to an ancient Black Sea analogue?, Global and Planetary Change 49(3-4), p. 163-176. doi:10.1016/j.gloplacha.2005.07.001

További információkSzerkesztés