Passaui békeszerződés

	Passaui békeszerződés
	Emléktábla az 1552-ben megkötött passaui békeszerződés emlékére a passaui székesegyház téren, a Lamberg-Palais-n
Aláírás dátuma	1552. augusztus 2.
Aláírás helye	Rödelheimi kastély
Aláírók	I. Ferdinánd római-német király; protestáns birodalmi fejedelemek(wd)

Az 1552. augusztus 2-i passaui békeszerződés I. Ferdinánd római-német király és a protestáns birodalmi fejedelmek között Szász Móric vezetése alatt a hercegi lázadás után a protestantizmus formális elismerését jelentette, amelyet az augsburgi vallásbékével kötöttek meg 1555-ben. A szerződés megtárgyalása és megkötése a passaui Lamberg-palotában történt, és a solmsi grófok rödelheimi kastélyában írták alá.

V. Károly német-római császár és csapatai Innsbruckból Villachba menekülésével Móric elérte elsődleges háborús célját, hogy tárgyalásokat kezdjen Károly testvérével, I. Ferdinánd királlyal, a Károly nélküli birodalom régensével, és megoldást kényszerítsen vallási kérdésekben a birodalomra, amelyeket Károllyal nem lehetett létrehozni, mert nem volt felkészülve a békés rendezésre.

Tárgyalások

Ferdinánd király és Móric választófejedelem mellett Albert bajor herceg, Ernő salzburgi érsek, Wolfgang passaui és Moritz eichstätti püspök személyesen vett részt a passaui tárgyalásokon. Követek képviselték Mainz, Trier, Köln, Pfalz és Brandenburg választófejedelmeit, Vilmos jülichi herceget(wd), Christoph württembergi herceget, Pomeránia hercegeit, János brandenburg-küstrini őrgrófot, if. Henrik braunschweigi herceg, a würzburgi püspök, IV. Vilmos hessen–kasseli tartománygróf(wd) és Ottó Henrik pfalzi választófejedelem nádor.^[1] Hessent Heinrich Lersner képviselte.^[2]

A tárgyalások a küszöbön álló második őrgrófháború légkörében zajlottak, amelyet aztán valójában Albert Alcibiades(wd) őrgróf vívott meg. A császár képviselőinek azonban nem volt felhatalmazásuk a végső szerződés megkötésére, Károly maga akart dönteni. A tárgyalások főleg a harcoló felek között zajlottak. Ferdinánd és a többi fejedelem közvetített a konfliktusokban.

Birodalmi jogi jelentősége

Ez a szerződés egyben kompromisszumos megállapodás volt Ferdinánd és Szász Móric között. Károly császár vállalta, hogy elengedi Móric apósát, Fülöp hesseni tartománygrófot, aki az 1547-es wittenbergi kapituláció óta császári fogságban volt. A béketárgyalások eredményeként szabadult a bebörtönzött egykori szász választófejedelem, I. János Frigyes(wd) is. Végső soron a császár feladata az volt, hogy biztosítsa a Szent Római Birodalom védelmét az Oszmán Birodalom fenyegetésével szemben a forrongó török háború idején. A Szász Móric vezette protestánsok vállalták, hogy támogatják a császárt.^[3] A passaui békeszerződés első lépés volt a tartós béke felé, amely három évvel később az augsburgi birodalmi vallásbékéhez vezetett.

A császár pozíciója

Károly kezdetben elutasította a Passauban letárgyalt szerződéstervezetet, és ragaszkodott a változtatásokhoz, többek között: az erőszakról való megállapodás szerinti lemondás határideje a következő Reichstagig(wd), amelynek ezután meg kell találnia a Birodalom vallási újraegyesítésének módját. Károly 1552. augusztus 15-én vonakodva ratifikálta a módosított tervezetet.^[4]

Ebből a szempontból sokkal fontosabbak voltak a szerződést megelőző passaui tárgyalások. A történészek valóban úttörő dolognak tekintik őket. Károly sokáig ellenállt a lázadó fejedelmek követeléseinek, és a hozzá hű Frankfurt am Main városának állhatatosságával, amely dacolt a hercegek ostromával (1552. július 17-től augusztus 9-ig)^[5] a Nápolytól és a Fuggerektől kapott pénzügyi támogatások miatt a dolgok megváltoztak, a helyzet fokozatosan javul. Károly visszautasította a végleges, örök békesség követelését a vallási kérdésben.

A hercegek érdekei

Ennek ellenére szinte mindenki, aki részt vett a tárgyalásokon, a stabil, fenntartható rendezésben volt érdekelt a status quo alapján. Ez azért volt érdekes, mert addig a katolikus egyház mindig ragaszkodott ahhoz, hogy az egyház egységét mindenáron fenn kell tartani. Másodszor, egyetértés volt abban, hogy a békének elsőbbséget kell élveznie az egyház újraegyesítésével szemben. A vallási vitákat legalizálni kell, és így politikailag semlegesíteni kell. Stabil békét akartak, még akkor is, ha a teológiai kérdések megoldatlanok maradtak. Nem sokkal korábban ezeknek a nézeteknek aligha voltak követőik a birodalomban. Harmadszor pedig a Passauban összegyűlt hercegek meg voltak győződve arról, hogy maguknak a császári birtokoknak kell megoldaniuk a problémákat. Nemcsak a császárnak vagy a pápának a feladata a béke megteremtése, hanem a birodalmat belülről kell megbékíteni. A Kúria álláspontját nem vették figyelembe, és V. Károly korábbi ideiglenes megállapodását, az Augsburger Interims formájában, szintén csendesen feladták.

Annak ellenére, hogy Károly elutasította a szerződést mint végleges megállapodást, Móric is beleegyezett a határidőbe. Inkább tekinti magát a protestantizmus megmentőjének, mintsem hogy folytassa a háborút a Habsburgok ellen, főleg, hogy a háború a császár erőforrásai miatt valószínűleg hosszú távon amúgy sem lett volna megnyerhető.

Ferdinánd király érdekei

Érdekei elsősorban Magyarország és az osztrák örökös földek biztosítására irányultak, ehhez azonban a birodalom békéjére volt szükség. Ferdinánd tudta, hogy a török elleni harchoz a birodalom minden erejére szüksége van, beleértve a protestánsokat is, amint azt Bécs 1529-es ostroma is megmutatta. A passaui békeszerződés végrehajtása nem a császárnak, hanem fivérének, Ferdinándnak volt köszönhető.

Eredmények

A passaui szerződésben többek között az augsburgi átmeneti időszakot eltörölték, és a protestáns képviselőket felvették a birodalmi kereskedelmi kamarába.^[6]

Irodalom

Winfried Becker (szerk.) : Az 1552-es passaui szerződés. Politikai megjelenés, jelentősége a birodalmi jog és a vallástörténeti értékelés (= egyes művek Bajorország egyháztörténetéből. 80. köt.). Degener, Neustadt an der Aisch, 2003, ISBN 3-7686-4221-6
Karl Brandi
Volker Henning Drecoll : A passaui szerződés (1552). Bevezetés és kiadás (= egyháztörténeti munka. 79. kötet). De Gruyter, Berlin et al., 2000, ISBN 3-11-016697-6 korlátozott előnézet a Google Könyvekben
Gerhard Fischer
Axel Gotthard
Joseph Lortz: A reformáció Németországban. Herder, Freiburg im Breisgau, 1940 (2. kötet)
K. G. Petermann
Ines Grund
Johannes Herrmann, Günther Wartenberg és Christian Winter (szerk.): Moritz szász herceg és választófejedelem politikai levelezése, hatodik kötet, 1552. május 2. - 1553. július 11., Akademie Verlag GmbH, Berlin, 2006, ISBN 978-3-05- 004166-7 PDF

Jegyzetek

↑ Christian Winter: Die Zusammenarbeit mit König Ferdinand nach dem Passauer Vertrag (Einleitung XXIV) In: Johannes Herrmann, Günther Wartenberg und Christian Winter( Bearbeiter): Politische Korrespondenz des Herzogs und Kurfürsten Moritz von Sachsen
↑ HA GR, Rep. 39, Nr. 67 Instruktion des Landgrafen Wilhelm von Hessen für seinen Gesandten bei den Passauer Verhandlungen Heinrich Lersner In: Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz
↑ Tatsächlich leisteten die Protestanten unter Moritz ihm mit einigem Erfolg Hilfe. Die ersten ernsten Probleme mit der „Reichstürkenhilfe“ traten auf, als der Nachfolger von Ferdinand, Maximilian II. beabsichtigte, die Krone von Polen zu erlangen. Dies führte zu einer Annäherung Maximilians an den Papst und zu einer Entfremdung von den deutschen Protestanten.
↑ Kaiser muss Vertrag mit Protestanten schließen In: Die Welt am 11. Juni 2018
↑ Johannes Voigt: Markgraf Albrecht Alcibiades von Brandenburg-Kulmbach, Berlin, Decker, 1852, Band 1, S. 292–315.
↑ Stichwort Passauer Vertrag In: Die Glossare des Hauses der Bayerischen Geschichte Online

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Passauer Vertrag című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Passaui békeszerződés (1552. augusztus 2.) A szerződés szövegét szerkesztette Alexandra Schäfer-Griebel itt: Herzog August Bibliothek
HA GR, Rep. 39 A fejedelmi ellenzék és I. Ferdinánd király tárgyalásai Linzben és Passauban 1552 In: Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltára

Középkorportál
Németország–portál

[Ch.Win-1] Christian Winter: Die Zusammenarbeit mit König Ferdinand nach dem Passauer Vertrag (Einleitung XXIV) In: Johannes Herrmann, Günther Wartenberg und Christian Winter( Bearbeiter): Politische Korrespondenz des Herzogs und Kurfürsten Moritz von Sachsen

[2] HA GR, Rep. 39, Nr. 67 Instruktion des Landgrafen Wilhelm von Hessen für seinen Gesandten bei den Passauer Verhandlungen Heinrich Lersner In: Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz

[3] Tatsächlich leisteten die Protestanten unter Moritz ihm mit einigem Erfolg Hilfe. Die ersten ernsten Probleme mit der „Reichstürkenhilfe“ traten auf, als der Nachfolger von Ferdinand, Maximilian II. beabsichtigte, die Krone von Polen zu erlangen. Dies führte zu einer Annäherung Maximilians an den Papst und zu einer Entfremdung von den deutschen Protestanten.

[4] Kaiser muss Vertrag mit Protestanten schließen In: Die Welt am 11. Juni 2018

[5] Johannes Voigt: Markgraf Albrecht Alcibiades von Brandenburg-Kulmbach, Berlin, Decker, 1852, Band 1, S. 292–315.

[6] Stichwort Passauer Vertrag In: Die Glossare des Hauses der Bayerischen Geschichte Online

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

Passaui békeszerződés

Emléktábla az 1552-ben megkötött passaui békeszerződés emlékére a passaui székesegyház téren, a Lamberg-Palais-n
Aláírás dátuma	1552. augusztus 2.
Aláírás helye	Rödelheimi kastély
Aláírók	I. Ferdinánd római-német király protestáns birodalmi fejedelemek(wd)