Patat János
Patat János - születési nevén Johann Patat (Klagenfurt, 1849. május 3. – Budapest, 1906. október 2.) olasz származású zenész, zenetanár, karmester és zeneszerző.
| Patat János | |
 | |
| Patat János portréja, 1890 körül | |
| Született | 1849. május 3. Klagenfurt |
| Elhunyt | 1906. október 2. (57 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | .svg){kind=small} olasz.svg){kind=small} osztrák-magyar |
| Gyermekei | Patat Lajos |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Patat János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Édesapja, Giovanni Giuseppe Patat, az olaszországi Gemona del Friuliból származó Patat család sarja volt, katonakarmesterként[1] dolgozott, és Karintiában vette feleségül Anna Zoppothot. Fiuk, Giovanni/Johann/János Klagenfurtban született.
Legismertebb gyermekei (Erdélyi) Patat Leó zongoraművész, karmester, Patat Pál Aladár vendéglős és Patat Lajos mesterszakács.
János 12 éven át, 1880-ig a karintiai 26. lövész zászlóalj kürtöseként szolgált. Időközben 1872-ben létrehozta a klagenfurti Katonaegylet veteránegyesületének zenekarát.[2]
Klagenfurtban végezte iskoláit, 1863-1864 között a császári és királyi Felsőreáliskolába járt. 1878-ban az ukrajnai Brodiban zenét és éneket tanít, többek között a helyi Reál- és Felsőgimnáziumban[3], és emellett zenél is. A mai Szlovénia területén található Zomborból a mai Ptujba költözve 1882 júniusától 1883 februárjáig a Musikschule des Musikvereins Pettau igazgatói és hegedűtanári feladatait látta el.[4]
1893-ban Budapesten állampolgári esküt tett. 1898-ban Grazban és Zágrábban vezényelt.[5][6] 1899-ben belépett a Magyarországi Zenészek Országos Segély- és Nyugdíjegyesületébe.[7]
A Rostély (mai Gerlóczy) utcában, 1898-tól pedig a Révai utcában működő Folies Caprice mulató zongoristájaként, majd karmestereként tevékenykedett. A század első éveiben az Orfeum (a mai Operettszínház része) karmestere is lett.[8]
A nyári idényben a városligeti Ős-Budavárban volt karmester.
Művei szerkesztés
Művei közül csupán kevés maradt fenn, de különböző források többet is említenek.
- Josefi-Marsch (1871 előtt)[9]
- Négyszemközt-Polka[10]
- Wir tanzen ohne Rast und Ruh/A tánc az folyik szertelen: Wenn wir da hier recht munter oben steh'n. Francia polka két énekhangra, zongorakísérettel. Kiadó: Klökner Ferenc, Budapest, 1898.
- Spanien bei Tag und Nacht/Spanyolhon nappal és éjjel. Dal énekhangra, zongorakísérettel. Szöveg: Schöpl. In: Zenélő Magyarország zenemű folyóirat, VIII. évfolyam 20. füzet (1901. október 15.)
- Das Gänseblümchen. Dal énekhangra, zongorakísérettel. Szöveg: Schöpl. Kiadó: Bárd Ferencz és testvére, Budapest–Lipcse, 1903/1904.
- Ich fühle dich im Herzen. Dal énekhangra, zongorakísérettel. Szöveg: Schöpl. Kiadó: Bárd Ferencz és testvére, Budapest–Lipcse, 1903/1904.
- Waldblüthen-keringő. Kb. 1905.
- Touristen-Marsch. Kb. 1905.
- Vázsonyi Vilmos induló. Induló zongorára. Kiadó: Zipser és König, Budapest, 1901[11]
Átirat:
- Alois Kutschera: Das Christkinderl. Dal szárnykürtre és zenekarra. Kiadó: Rózsavölgyi és tsa, Budapest.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ „A zongoránál Erdélyi Patat Leó ül... (Az Újság, 1925. február 27.)”.
- ↑ „Klagenfurter Zeitung, 1872. június 2.”.
- ↑ A Brodi Reál- és Felsőgimnázium 1880-as évkönyve. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
- ↑ dLib.si - Razvoj violinske pedagogike in šolstva na Slovenskem od začetka 19. stoletja do začetka druge svetovne vojne. www.dlib.si. [2020. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 18.)
- ↑ „Grazer Tagblatt, 1898. február 25.”.
- ↑ „Agramer Zeitung, 1898. március 5.”.
- ↑ „Zenelap, 1899 (13. évfolyam, 22. szám)”.
- ↑ „A zongoránál Erdélyi Patat Leó ül... (Az Újság, 1925. február 27.)”.
- ↑ „Klagenfurter Zeitung, 1871. május 27.”.
- ↑ Felvidéki Híradó, 1888. (Hozzáférés: 2022. szeptember 2.)
- ↑ „Borsszem Jankó, 1901 (XXXIV. évfolyam, 43. szám)”.