Főmenü megnyitása

Paul Barras

francia politikus, a direktórium tagja

Paul Barras (vicomte de Barras) (teljes nevén Paul François Jean Nicolas de Barras, magyarosan Barras Pál János Ferenc Miklós); (Fox-Amphoux, 1755. június 30. - 1829. január 22.) a francia forradalom fontos szereplője, a Direktórium befolyásos tagja.

Paul Barras
(Paul François Jean Nicolas, vicomte de Barras)
Paul Barras directeur.jpg
Született 1755. június 30.[1][2][3][4][5]
Fox-Amphoux
Elhunyt 1829. január 29. (73 évesen)[1][6][2][3][4][5]
Chaillot
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Tisztség
  • deputy to the National Convention (1792. szeptember 21. – 1795. október 26.)
  • igazgató (1795. október 31. – 1799. november 9.)
Sírhely Père-Lachaise temető (28)[7]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Barras témájú médiaállományokat.
Paul Barras képmása

ÉletpályájaSzerkesztés

Eleinte Pondichéryban szolgált mint hadnagy s innen kapitányi ranggal tért vissza Párizsba, ahol kizárólag az élet örömeinek élt. A forradalom kitörésekor nyomban az új eszmék szolgálatába állott, amiért 1789-ben az États-généraux tagja lett.

Részt vett a Bastille és a Tuilleriák ostromában és XVI. Lajos halálára szavazott. 1793-ban ő kezdte ostromolni a felkelt Toulont és mint a konvent bizalmi férfia véresen nyomta el a Dél-Franciaországban kitört fölkeléseket. Robespierre mind a mellett nem bízott benne, amiért Barras ellenfeleihez szegődött és közreműködött megbuktatásában. Barras volt a párizsi őrség fővezére, amely az 1794. A június 27-ről 28-ra (thermidor 9-ről 10-re) virradó éjszakán – tüzérség bevetésével – megostromolta és bevette a városházát és elfogta Robespierre-t. Novemberben a konvent titkára, majd elnöke, a jóléti bizottság tagja lett és a mérsékelt irányhoz csatlakozott. Mint a konvent feje, teljesen szakított a hegypárttal, sőt, az 1795. március 10-i zendülés alkalmával a legnagyobb eréllyel lépett fel volt társai ellen, de a royalisták üzelmeit is szigorral elnyomta. Az 1795. október 5-i felkelés alkalmával a konvent őt bízta meg a mozgalom elnyomásával, ő pedig a fiatal Napóleont bízta meg ezzel a feladattal. A direktóriumban a legbefolyásosabb és leghatalmasabb ember volt; ő nevezte ki Napóleont az olasz hadsereg fővezérének és ő járt közben Napóleon és Beauharnais tábornok özvegyének eljegyzésében is. Groisbois kastélyában és a Luxembourg palotában keleti fényes ünnepeket rendezett: Récamier, Staël, Tallien asszonyok tiszteletére. 1797. szeptember 4-én royalista ellenfeleit mindkét tanácsból kibuktatta és ezentúl jóformán korlátlanul kormányozta az államot.

Elsősorban ő tette a direktóriumot olyan népszerűtlenné, hogy Bonaparte 1799. november 9-én könnyűszerrel megbuktathatta. Ekkor Barras a Groisbois-kastélyba vonult vissza. Napóleon ismételten azzal gyanúsította, hogy ellenfeleivel játszik össze, sőt, ezzel az ürüggyel száműzte is Barrast Franciaországból. Barras erre Brüsszelbe költözött, később pedig Rómába. A restauráció után visszatért Párizsba, melynek közelében megvette Chaillot kastélyt, ahol - régi hajlamához híven -, fényűző mulatságokat rendezett. Ebben a kastélyban halt meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Babelio. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Sycomore. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. 76

ForrásSzerkesztés