Paul Bley

dzsesszzongorista
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 1.

Paul Bley (Montréal, 1932. november 10. – Cherry Valley, 2016. január 3.) kanadai dzsesszzongorista. Paul Bley a free jazz és általában a modern kreatív stílusok kanadai zongoristája, volt. A "free jazz csendes zsenijének" tartották. Martin Kunzler szerint Bley játéka és kompozíciói „nyugodtságot sugároznak, és lenyűgöznek tisztaságukkal. Improvizációi úgy szuverének, hogy feledtetik velünk a hagyományos dzsessz – legyen az tonális vagy modális – és a szabad játék közötti régi elválaszfalakat.”

Paul Bley
Életrajzi adatok
Születési névHyman Paul Bley
Született1932. november 10.[1][2][3][4][5]
Montréal[6]
Elhunyt2016. január 3. (83 évesen)[3][4][5][7][8]
Cherry Valley[9]
Házastársa
  • Carla Bley (1957–1964)
  • Annette Peacock (1966–1972)
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
DíjakMember of the Order of Canada
Tevékenység
  • zongorista
  • dzsesszzenész
  • filmzeneszerző
  • előadóművész
Kiadók

Paul Bley weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Bley témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Paul Bley
Nem található szabad kép.(?)
Paul Bley

Pályakép

szerkesztés

Bley gyerekként 1938-tól hegedülni, 1940-től zongorázni tanult. Zenei képzése a McGill Konzervatóriumban 1944-ben fejeződött be már tizenegyéves korában. 1946-ban megalapította első zenekarát. 1948-ban Montréalban megismerkedett Oscar Petersonnal, aki bevezette a dzsesszzene világába.

Bley vezette a Montréal Jazz Workshopot, és olyan zenészeket hozott Montréalba, mint Charlie Parker és Sonny Rollins.

1950-ben Bley New Yorkba költözött, ahol a Juilliard School of Musicon 1954-ig tanult. Tanulmányai közben is fellépett, turnézott Art Blakey-vel, Louis Armstronggal és másokkal. Lennie Tristanoval is dolgozott. 1953-ban Charles Mingus meghívta debütáló albumára.

1957-ben Bley feleségül vette Carla Borgot, aki Carla Bley néven lett neves zongorista. Az együttműködésük közel tíz évig tartott.

1957-59 között Bley Los Angelesben élt. Ott Chet Bakerrel játszott, és saját triót is alapított. Gyakran Billy Higgins és Charlie Haden, vagy Scott LaFaro játszott vele. 1958-ban a még ismeretlen Ornette Coleman és Don Cherry, vagy Bobby Hutcherson is megjelent.

1959-ben visszatért New Yorkba, ahol a „Jimmy Giuffre Trio” alakult meg Jimmy Giuffre klarinétos körül. Abban az időben Bley az új zene stilisztikai eszközeivel kísérletezett.

Az 1960-as években Bley-nek saját triója volt Gary Peacock-kal és Paul Motiannal. Az 1960-as évek első felében nagybőgővel próbált szabadabb zenei kifejezést találni. 1964-ben Bley az egyik kulcsfigura volt a "Cellar Café New Yorkban", amely amerikai free jazz zenészek platformja volt. Bley e műfaj fontos zongoristája lett. 1965-ben és 1966-ban, miután Charles Mingus-szal együtt szerepelt a New Yorkban, hosszú időt Európában töltött.

Az 1960-as évek végén Annette Peacock zeneszerzőként is dolgozott és fellépett vele.

Bley 1968-ban használt először szintetizátort, triója pedig az első dzsesszegyüttes volt, amely 1969-ben − a New York-i Philharmonic Hallban − élőben használt nagy elektronikus készletet. Ennek eredménye a Bley-Peacock szintetizátor show.

1971-től Paul Bley egyre inkább a szóló fellépések felé fordult. 1972-ben felvette első szólóalbumát. 1974-ben Bley megalapította az Improvising Artists Inc. lemezkiadót Carol Goss videóművésszel − aki Bley előadásait speciálisan megtervezett filmszekvenciákkal illusztrálta.

Paul Bleyt számos turné vitte újra és újra Európába.

Bley több mint 100 albumot adott ki. 1999-ben megjelent önéletrajza (Stopping Time), 2003-ban pedig egy interjúkötete (Time Will Tell).

Lemezválogatás

szerkesztés
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. BnF források (francia nyelven)
  9. https://www.lemonde.fr/musiques/article/2016/01/06/paul-bley-genie-du-jazz-est-mort_4842325_1654986.html

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul Bley című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.