A Pektu-hegy (koreaiul: 백두산, Pektuszan, nyugaton kétféleképp szokták írni: Paektu-san (északi stílusban); Baekdu-san (déli stílusban), kínaiul: 白头山, Pajtousan) Észak-Korea legmagasabb pontja, az ország Kínával közös határvonalán fekszik, a Csangpaj-hegységben.

Pektu-hegy
(백두산
白头山)
A hegy tetején található Cshon-tó
A hegy tetején található Cshon-tó

Magasság2744 m
HelyÉszak-Korea Rjanggang, Észak-Korea
Kína Csilin, Kína
HegységCsangpaj
Relatív magasság2593 m
Típusrétegvulkán
Utolsó kitörés1903
Elhelyezkedése
Pektu-hegy (Észak-Korea)
Pektu-hegy
Pektu-hegy
Pozíció Észak-Korea térképén
é. sz. 41° 59′ 34″, k. h. 128° 04′ 38″41.992778°N 128.077222°EKoordináták: é. sz. 41° 59′ 34″, k. h. 128° 04′ 38″41.992778°N 128.077222°E
Pektu-hegy (Csilin)
Pektu-hegy
Pektu-hegy
Pozíció Csilin térképén
Térkép
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Pektu-hegy témájú médiaállományokat.
Pektu domborzati térképe

Fontos szerepet tölt be a koreai mitológiában, a koreaiak eredettörténetében,[1] ahol a monda szerint Tangun, az első koreai királyság alapítója született.[2]

A hegyet gyakran használta fel a Kim-dinasztia (Pektu hjolthong[3]) mindhárom generációja az Észak-Koreai állami propaganda számára.[4][5][6]

A kínai nyelvben két neve van a Pektu-hegynek, mind a kettő mandzsu eredetű. Az egyik a Csangpajsan („állandóan fehér hegy”) a másik neve pedig, amivel a tetejében található tavat is említik, a Pajtousan („fehér fejű hegy”).[7] Ez utóbbiból alakult ki a koreai megnevezése is.

A Pektu tűzhányó, amely a pliocén végén lépett működésbe és a történelmi időkből is ismeretesek kitörései (A Pektu vulkán 946-os kitörése(wd), 1597, 1668, 1702)[8]). A szabályos rétegvulkán gyűrű alakú kráterében egy 9,2 km²-es, 384 méter mély krátertó[9] alakult ki, amelyet június végéig vastag jég borít, és nyáron sem melegszik fel 6 °C-nál melegebbre. A kráter peremét átvágó és a fölös vizet levezető patak a Szungari folyó forrásága.[10]

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Paektu Mountain című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  • Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. 152. o. ISBN 9789632840215  
  • Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. 245–246. o. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-256-8  

További információk

szerkesztés