A Peleş-kastély (románul: Castelul Peleș) Romániában, Szinaja településen található. I. Károly román király építette 1873 és 1914 között. A kastély neoreneszánsz stílusú és Románia egyik legfontosabb történelmi jellegű műemléke. Egyedi stílusa miatt, valamint történelmi és művészi értékéből adódóan a 19. század második felének, valamint a 20. századi Európának is az egyik legfontosabb ilyen jellegű műemléke.

Peleş-kastély
A kastély homlokzata
A kastély homlokzata
Ország Románia
Település Szinaja
Épült 18731914
Építész Johannes Schultz
Karel Liman
Stílus neoreneszánsz
Család román királyi család

Jelenlegi funkció múzeum
Tulajdoni helyzet Az egykori királyi család tulajdona
Tulajdonos Margareta von Hohenzollern-Sigmaringen
FenntartóRomán Kulturális Minisztérium
LMI-kód PH-II-m-A-16696.01
Elhelyezkedése
Peleş-kastély (Románia)
Peleş-kastély
Peleş-kastély
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 21′ 36″, k. h. 25° 32′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 36″, k. h. 25° 32′ 34″
Peleş-kastély weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Peleş-kastély témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A Peleş-kastély I. Károly román király megbízásából épült Johannes Schultz és Karel Liman építészek tervei alapján. A kastély díszítését a hamburgi J. D. Heymann, a mainzi August Bembé és a bécsi Berhard Ludwig végezték.

I. Károly herceg első ízben 1866 augusztusában látogatta meg Szinaja települést. A környék szépsége azonnal felkeltette az uralkodó érdeklődését. A település ekkor még egy kis hegyi falu volt Podul Neagului néven. Az uralkodó ittjártakor elhatározta, hogy egy kastélyt épít a település egy csendes, festői részén. Néhány évvel később, 1872-ben, az uralkodó megvásárolta a kiszemelt területet, így 1873-ban kezdődhetett el az építkezés. Az építési munkálatokat Johannes Schultz és Karel Liman építészek vezették. A tényleges építési munkálatok megkezdése előtt, az építészeknek hatalmas feladattal kellett megbirkózniuk, hiszen területrendezést is kellett végezniük egy olyan mostoha környezetben, mint a Déli-Kárpátok vonulata.

A háromszáz munkásnak két teljes évbe került úrrá lenni a természet erőin, az uralkodó ez idő alatt személyesen felügyelte a munkálatokat. A kastély alapkőletételére 1875-ben került sor. Az esemény érdekessége, hogy az alapkő letételekor elhelyeztek a kő alá néhány darab 20 lej névértékű aranyérmét. Ezek az első I. Károly román király arcképével vert érmék voltak.

1883-ban a kastélyt hivatalosan is felavatták. Az uralkodó a jövő nemzedék román uralkodóinak székhelyét látta benne. A kastély elhelyezkedése nem véletlenszerű, hiszen nem messze innen, Predeál település mellett húzódik az akkori Románia és az Osztrák–Magyar Monarchia határa. Az uralkodónak a helyválasztással az volt az elképzelése, hogyha egyszer majd Erdély egyesül a Román Királysággal, akkor a kastély az ország szívében helyezkedjen el.

A kastély felépítése után egyre fontosabb szerepet töltött be, és a királyi család nyári rezidenciája lett. A család szívesen múlatta itt az időt, ahol általában májustól novemberig tartózkodtak. A kastély több fontos politikai döntés helyszínéül szolgált, mint például az 1914-es Koronatanács. Itt mondták ki például Románia semlegességét az első világháborúban.

Az idők folyamán a kastély vendégül látta a kor híres személyiségeit, írókat, zenészeket, uralkodókat. Többek között 1896-ban I. Ferenc József magyar királyt és osztrák császárt. A császárt megragadta a kastély szépsége, gazdagsága, és ez alkalommal fényképek tömkelegét készítette. 1906-ban I. Károly román király uralkodásának negyvenedik évfordulójára újra a kastélyba várták őt, azonban erre a látogatásra már nem került sor. Ferenc József iránti nagyrabecsülést jelzi az a tény, hogy a már említett 1906-os látogatásra készülve rendezték be a császári lakosztályt.

A kastélyt már a felavatását követően, 1883-ban módosították és jelentősen kibővítették. Jelenlegi formáját csak 1914-ben, I. Károly román király halálának évében, nyerte el. A kastély 160 szobával, több bejárattal, valamit több belső lépcsővel büszkélkedik. A kastély központi tornyának magassága 66 méter. A Peleş kastélyon kívül még két kisebb kastélyt építettek a környéken, a Pelişorul és Foişorul kastélyokat.

A kastély érdekessége, hogy az adott kor technikai fejlettségéhez képest nagyon modern épületgépészeti elemekkel rendelkezett. Ilyen például az előcsarnok mozgatható üveg födémje, melynek mozgatását egy elektromotor teszi lehetővé. A Peleş kastély 1883 óta rendelkezik központi fűtésrendszerrel. Egy másik érdekesség, hogy egy 60 fő befogadására képes kis, színi előadóterme is van, kisméretű színpaddal, valamint királyi páhollyal.

A kastély környezetébe több kisebb épületet emeltek, részben a kiszolgáló személyzet részére, és részben a királyi kíséret számára. Ezek a helyőrség épülete (Corpul de Gardă), egy vendégház a királyi kíséret számára (Economatul), egy vadászház (Foişorul), egy elektromos erőmű (Uzina Electrică) valamint egy "Vila Șipot" néven ismert, jelenleg hotelként üzemelő épület. A kastély teljes befejezéséig a királyi pár a vadászházat használta látogatásai alkalmával. További érdekessége, hogy a saját elektromos erőművének köszönhetően a Peleş kastély Európa első kastélya, amely vezetékes árammal volt ellátva.

A kastély jelentős szerepet vállalt a modernkori román történelemben. Itt született 1893-ban Románia soron következő uralkodója, II. Károly (1930-1940), a dinasztia első tagja, aki román földön született, és akit román ortodox hitre kereszteltek. 1921-ben, a Foişor kastélyban született meg II. Károly fia, az utolsó román király I. Mihály.

A kastély 1948-ig maradt a román királyi család rezidenciája, amikor a kommunista rezsim elkobozta a családtól. A kastély 1953 óta múzeumként üzemel, de fontos megjegyezni, hogy már I. Károly idejében is látogatták. A nagyközönség 1990-től a Pelişorul kastélyt is megtekintheti.

 
A Peleş kastély látképe

Nicolae Ceaușescu román diktátor csak nagyon ritkán látogatta a kastélyt, és a házaspár mindössze egyetlen éjszakát töltött a kastélyban. Az 1980-as években egy legenda keringett arról, hogy a Ceauşescu házaspár protokollközponttá kívánta alakítani a Peleş kastélyt. A muzeológusok, ismerve a házaspár romboló-átalakító hajlamát, meggyőzték őket, hogy a kastélyban egy, az emberi egészségre igencsak ártalmas gomba pusztít. Ennek hatására a házaspár letett erről a szándékáról.

Az igazság az, hogy a kastélyt valóban gomba-fertőzés tartotta fogságban, ami megtámadta a kastély fa szerkezetét (a gerendákat), a nem megfelelő szellőztetés és a magas páratartalom miatt. Restaurálási munkálatok kezdődtek a kastélyban, melynek során kicserélték a díszterem, valamint a földszinti ebédlő tartószerkezetét.

A kastélyt Nicolae Ceaușescu utasítására 1975-ben bezárták, és a nagyközönség legközelebb 1989 után látogathatta újra.

Az 1989-es romániai forradalom után a kastélyt megnyitották a turista forgalom számára a Pelişorul kastéllyal együtt. 2006-ban a román állam visszaszolgáltatta a kastélyt a királyi családnak. A híresztelések ellenére a román állam nem vásárolta meg a kastélyt (30 millió euróért), hanem az a királyi család tulajdonában maradt. I. Mihály román király döntése alapján a kastély továbbra is múzeumként üzemelhet.

Múzeum szerkesztés

A kastélyt 1953-ban múzeummá nyilvánították. A kommunista rezsim utolsó éveiben azonban nem volt látogatható. A belépés csak a karbantartó személyzet, a katonaság alkalmazottai, valamint az őrség számára volt engedélyezve.

A legfontosabb látogatható termek a következők:

  • A Díszterem egy hatalmas méretekkel rendelkező terem diófa burkolattal, domborműves tapétával és szobrokkal. A mozgatható üvegtető, melyet elektromotorral vagy kézi erővel lehet mozgatni, egy igazi meglepetéselem volt a király látogatói számára, akik innen kémlelhették a csillagokat meleg nyári éjszakákon. A teremt 1911-re sikerült teljesen befejezni, Karel Liman irányítása alatt
  • A Királyi könyvtár leginkább a könyvek szerelmeseit fogja meg, könnyritkaságaival, de az egyszerű látogató számára is tartogat meglepetést egy rejtett ajtó formájában, amely egy titkos folyosórendszert rejt, melyen keresztül a király eljuthatott a kastély különböző termeibe.
  • A Fegyvertermek, melyeket 1903 és 1906 között rendeztek be, több mint 4000 elemet rejtenek, úgy az európai, mint keleti kultúrákból. A fegyvertermek legértékesebb darabjai a XVI-XVII. századból származó német páncélzatok, valamint egy teljes ló és lovas páncélzat, ami egyedülálló Romániában.
  • A Zene termet Erzsébet királyné kérésére rendezték be. A teremben található bútorzat a karputalai maharadzsa ajándéka.
  • A Firenzei terem vagy más néven a Nagy Szalon jellegzetessége a hársfa faragott mennyezet, a két hatalmas csillár és az olasz neoreneszánsz stílusú dekorációk.
  • A Márványterem Charles Lecompte du Nouy építész alkotása. Jellegzetessége egy carrarai márványból készült ivókút, amely egy kairói alkotás másolata.
  • A Színház egy 60 fő befogadására alkalmas terem, királyi páhollyal, XIV.Lajos kori stílusnak megfelelő dekorációs elemekkel.
  • A Koncertterem ez első emeleten kapott helyet. A termet 1906-ban rendezték be, itt kapott helyet egy 1621-ben Antwerpenben készült csembaló.
  • A Császári lakosztályt 1906-ban rendezték be, I. Ferenc József magyar király és osztrák császár tiszteletére, aki meghívottként vett volna részt az I. Károly román király 40 éves uralkodása alkalmából rendezett ünnepségsorozaton. A látogatás végül elmaradt.

Egyéb termek:

  • A Tanácsterem, amely hasonlít a svájci Luzern város polgármesteri hivatalának egyik termére.
  • A Dolgozószoba része egy hatalmas íróasztal, valamint egy pulpitus az audienciák számára.
  • Az Ebédlő, az első emeleten kapott helyet. Az ebédlő bútorzata 18. századi rusztikus Bretagne-i stílusú és egy nagy értékű ezüst evőeszköz kiállításnak ad helyet.
  • A Török szalon egy török edénygyűjteménynek biztosít helyet.
  • A Királyi hálót egy Bohémiai kristály csillár díszíti.

A kastély ólomüveg ablakait 1883 és 1914 között szerelték be. Az üvegek jelentős része 15-17. századi és Svájcból valamint Németországból származik. A kastély teraszait, szám szerint hetet, különböző kőből készült szobrok, szökőkutak és carrarai márványból készült dísztárgyak díszítik.

A Törcsvári kastély után a Peleş kastély Románia második leglátogatottabb múzeuma. 2006-ban a múzeum több mind 250.000 belföldi és külföldi látogatót fogadott. 2010 első hat hónapjában a látogatók száma meghaladta a 80.000 főt.

Elhelyezkedés szerkesztés

A Peleş kastély Romániában, Erdély és Havasalföld határán a Déli Kárpátok vonulatában helyezkedik el, Szinaja településen, a Prahova folyó völgyében. A kastély Brassótól 44 kilométerre, valamint Bukaresttől 122 kilométerre fekszik. Megközelítését segíti, hogy Szinaja településen áthalad az E60 jelzésű európai főútvonal, valamint a Brassó-Bukarest vasútvonal is.

A kastély minden helyisége nyitva áll a látogatók előtt, kivéve egy padlásteret, a háromból, ahol a ki nem állított műemlékeket tárolják.

A kastély látogatási díja tartalmazza tárlatvezetést is, ami román, angol, francia, spanyol és olasz nyelveken vehető igénybe.

Képek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Castelul Peleş című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés