Főmenü megnyitása

Lepkeszúnyogfélék

rovar család
(Pelyhes muslicák szócikkből átirányítva)

A lepkeszúnyogfélék, vagy pelyhes muslicák (Psychodidae) a rovarok (Insecta) osztályába, kétszárnyúak (Diptera) rendjébe és szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozó rovarcsalád.

Infobox info icon.svg
Lepkeszúnyogfélék
Clogmia albipunctata, antropogén környezetben is gyakori, ártalmatlan faj
Clogmia albipunctata, antropogén környezetben is gyakori, ártalmatlan faj
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Szúnyogalkatúak (Nematocera)
Alrendág: Psychodomorpha
Család: Lepkeszúnyogfélék (Psychodidae)
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lepkeszúnyogfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lepkeszúnyogfélék témájú kategóriát.

ElterjedésükSzerkesztés

Fajaik világszerte előfordulnak, de legnagyobb fajszámmal a trópusi területeken találhatók meg. Egyes fajaik, például a közönséges lepkeszúnyog (Psychoda alterneta) jól alkalmazkodtak az emberhez és környezetéhez, így szinte már csak annak közelségében fordul elő. A fenti faj előszeretettel tanyázik a fürdőszobákban.

Magyarországon 51 fajuk ismeretes.[1]

MegjelenésükSzerkesztés

Kicsi, molylepkeszerű, kétszárnyúak. Testhosszuk 1-5 mm között változik. Csápjaik 16 ízből álló, fonalas csápok. Szárnyaik túlérnek potrohukon, szürke vagy barna színűek, pikkelyekkel és szőrökkel sűrűn borítottak. A széles, hegyes szárnyat hosszú szőrök szegélyezik.

ÉletmódjukSzerkesztés

Nagyrészt éjszakai életmódot folytatnak. Egyesek meleg száraz élőhelyeket, mások a mocsaras vidékeket kedvelik. Néhány fajuk gerincesek – köztük az ember – vérét szívják, mások nyirkos helyeken bomló szerves anyagokkal, növényi nedvekkel táplálkoznak.

Szaporodás, egyedfejlődésSzerkesztés

 
Egy lepkeszúnyog vízben élő lárvája

A párzás után a nőstények sötét színű petéiket nyirkos talajba, kisebb tócsákba, vagy egyéb nyirkos közegbe, akár vízvezetékekben lerakódó üledékbe helyezik. A kikelő lárvák bomló szerves anyaggal táplálkoznak, háromszori vedlés után bábozódnak be. A lárvák megnyúlt testűek farki végük elvékonyodik. Egyes fajoknál kopoltyúfüggelékek is találhatók a vízi életmód következtében. A bábok elülső részükön két hosszú légcsövet viselnek. A peterakástól az imágók kikeléséig nagyjából 2-3 hónap telik el.

Egészségügyi jelentőségükSzerkesztés

 
A papatázi légy (Phlebotomus papatasi) vérszívás után

A Phlebotominae alcsaládba tartozó fajok közül néhány, a vérszívás útján a leishmaniasis nevű veszélyes fertőző betegség kórokozóját, a Leishmania infantum nevű protozoont terjesztik az európai mediterrán országokban is. A betegség elsősorban kutyákra nézve veszélyes, de humánegészségügyi vonatkozási is van. Emberben bőrelváltozásokat, száj és orrnyálkahártya fekélyeket és olykor végzetes kimenetelű szervi szóródásokat is okozhat.[2][3]

Vérszívó fajok MagyarországonSzerkesztés

2009-ben a Szent István Egyetem munkatársai kutatást végeztek a vérszívó lepkeszúnyog fajok magyarországi előfordulásáról. Vizsgálataik során a Magyarországon már korábban megtalált Phlebotomus perfiliewi mellett további három faj endemikus populációját találták meg. Ezek a következők:

A fenti 3 faj mellett a papatázi légy (Phlebotomus papatasi) egy példánya is előkerült. E fajok közül a Phlebotomus mascittii-t leszámítva mindegyik faj bizonyítottan vektora lehet a leishmaniasis kórokozójának.[4]

RendszerezésükSzerkesztés

A családba világszerte mintegy 2000 fajuk ismert, melyeket 6 alcsaládba és 117 nembe sorolnak be.

A család egy faja (Nemapalpus nearcticus) szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján, mint veszélyezettet faj.

JegyzetekSzerkesztés

  1. szerk.: Papp László: Checklist of the Diptera of Hungary (angol, latin nyelven). Budapest: Hungarian Natural History Museum, 34-42. o. (2001). ISBN 963-7093-71-0. Hozzáférés ideje: 2012. június 16.  Archiválva 2014. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. A leishmaniasis és tünetei - A mediterrán térségbe utazóknak
  3. Életveszélyes szúnyogcsípés terjed Magyarországon - tünetek az embereken és az állatokon
  4. Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 18.)

ForrásokSzerkesztés