Pentecopterus decorahensis

Pentecopterus decorahensis
	Evolúciós időszak: 467–458 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N Ordovícium
	Rajz az állatról
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Csáprágósok (Chelicerata);
Osztály:	Eurypterida;
Rend:	Eurypteroidea;
Öregcsalád:	Megalograptoidea;
Család:	Megalograptidae;
Nem:	Pentecopterus; Lamsdell et al. 2015
Faj:	P. decorahensis;
Tudományos név
	Pentecopterus decorahensis; Lamsdell et al. 2015
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pentecopterus decorahensis témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pentecopterus decorahensis témájú kategóriát.

A Pentecopterus decorahensis egy fosszilis, ragadozó tengeri skorpió (eurypterida), amely 467,3 millió évvel ezelőtt is élt sós, oxigénhiányos vízben.^[1] Hossza elérhette a 170 cm-t is, s így egyike a legnagyobb ismert ízeltlábúaknak.

Nemének eddig az egyetlen felfedezett faja.

Jellemzők szerkesztés

A Pentecopterus decorahensis az általános eurypterida alapszabással rendelkezik. A kifejlett állatok átlagosan 75–100 cm hosszúra nőttek, de 170 cm hossz sem elképzelhetetlen.^[1] Ezzel a legnagyobb ragadozó tengeri skorpiók közé tartozik ez a faj.

Az állat fejét (prosoma) a nagyjából négyzetes hátpajzs fedi, ami a fej elülső része (rostrum) felé trapezoid alakúvá válik. A hátpajzs háti részéről nem találtak maradványokat így összetett és egyszerű szemeik elhelyezkedése nem ismert.
A csoportra jellemző hat feji végtag-pár mind megtalálható.

Az első pár végtag a csáprágó. a csáprágó három ízből áll, az első alap ízen helyezkedik el egy vele azonos hosszú fix állású ág, amin egy fele akkora mozgatható, horogban végződő ág alkot ollószerű képletet.
A második pár végtag rövid és robusztus, előre áll, s a zsákmányszerzésben vehetett részt. Legfeljebb hét ízből áll, amelyeken mozgatható, robusztus oldaltüskék találhatók. A negyedik íz oldaltüskéje hosszú és belső oldala recés.
A harmadik pár végtag a másodikhoz hasonlóan előre áll és a zsákmányszerzésben használható. A hosszú végtag a második íznek köszönhetően többfelé forgatható. A 4-6-os ízeken egyre hosszabb oldaltüskék vannak. A 6-os íz igen hosszú oldaltüskéi túlérnek a két utolsó ízen. A 7-es íz hosszúkás és csupasz, míg az utolsó, 8-as ízület kampó alakú.
A negyedik pár végtag zömök, lefele álló. A nem mozgatható oldalsó tüskék a láb tengelyével megegyező irányban állnak. A ventrális állású, mozgatható tüskék alapján a páncél fogazott.
Az ötödik pár végtag vékony, szinte csupasz, lefele álló. Az ízeken a tüskék fejletlenek kivéve az utolsó ízen, amely egy hármas elágazásban végzőik a két oldalsó tüskéjének köszönhetően.
A hatodik pár végtag evezőszerűen szélesedik ki. Az első íz (csípőíz, coxa) nyakszerű résszel kapcsolódik a testhez. A 2-5 ízek azonos alakúak, a 4-dik hosszabb a többinél. A hatodik íz levélszerűen kiszélesedik és nagyobb mozgékonyságot tesz lehetővé, mint más ismert eurypteridáé. A hetedik íz hasi irányban hajlik. A kerekded nyolcadik íz rövid, a kilencedik pedig még kisebb. A 7-9-es ízeken tüszők találhatóak, amelyek érzékelő szőrök (szeta) csatlakozási helyei lehetnek.

A test (opisthosoma) 12 szegmensből áll. Az szegmenseket fedő páncélok felszíne pikkelyes. A háti páncéllapokon középen nagy pikkelyek találhatóak. Az első szegmensek éle sima, a hátsó hat szegmens hátsó élei fogazottak.
A farki rész (telson) széles, csúcsosodó penge alakú. Közepén nincs borda vagy más kitüremkedés. A lemezek széleit ritkásan nagyobb pikkelyminták láthatóak.

Elnevezés eredete szerkesztés

A Pentecopterus decorahensis genus nevét a pentekonter nevű ősi görög hadihajóról kapta, amelynek alakjára kissé hasonlít. Ez a hadihajó volt az egyik első hadihajó, ahogy a megnevezett állat is korai ragadozó tengeri skorpió. A -pterus (görögül szárny) végződés általánosan jellemző az eurypteridák névadásánál. A fajnév Decorah településről emlékezik meg, amelynek közelében a leletet találták.

Lelőhely és felfedezés szerkesztés

A fosszíliát a Iowa állam északkeleti részén levő Winneshiek-i palában találták.^[2] A 2005-ben felfedezett gazdag lelőhelyen (Lagerstätte) konodonták, ízeltlábúak, lehetséges állkapocs nélküli halak, algák és növények találhatók. A konodonták alapján középső Ordovíciumra (Darriwilian: 467,3 – 458,4 Ma) tehető a winneshiek-i élőhely kora.
Az élőhely egy 5,6 km átmérőjű meteorkráterben alakult ki. A kráterben levő kissé sós, oxigénhiányos víz faunája jelentősen eltér a nyílt tengerekétől.

Jegyzetek szerkesztés

↑ ^a ^b James C. Lamsdell, Derek E. G. Briggs, Huaibao P. Liu, Brian J. Witzke and Robert M. McKay (2015). „The oldest described eurypterid: a giant Middle Ordovician (Darriwilian) megalograptid from the Winneshiek Lagerstätte of Iowa”. BMC Evolutionary Biology 15, 169. o. DOI:10.1186/s12862-015-0443-9.
↑ Huaibao P. Liu, Robert M. McKay, Jean N. Young, Brian J. Witzke, Kathlyn J. McVey and Xiuying Liu (2006). „A new Lagerstätte from the Middle Ordovician St. Peter Formation in northeast Iowa, USA”. Geology 34 (1), 969-972. o. DOI:10.1130/G22911A.1.

További információk szerkesztés

Embernagyságú pókrokont találtak
James C. Lamsdell|Lamsdell, James C. et al., 2015: The oldest described eurypterid: a giant Middle Ordovician (Darriwilian) megalograptid from the Winneshiek Lagerstätte of Iowa. ISSN 1471-2148|BMC Evolutionary Biology, 15: 169. doi:10.1186/s12862-015-0443-9

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Lamsdell2015-1] James C. Lamsdell, Derek E. G. Briggs, Huaibao P. Liu, Brian J. Witzke and Robert M. McKay (2015). „The oldest described eurypterid: a giant Middle Ordovician (Darriwilian) megalograptid from the Winneshiek Lagerstätte of Iowa”. BMC Evolutionary Biology 15, 169. o. DOI:10.1186/s12862-015-0443-9.

[Shale2006-2] Huaibao P. Liu, Robert M. McKay, Jean N. Young, Brian J. Witzke, Kathlyn J. McVey and Xiuying Liu (2006). „A new Lagerstätte from the Middle Ordovician St. Peter Formation in northeast Iowa, USA”. Geology 34 (1), 969-972. o. DOI:10.1130/G22911A.1.

[1]

[2]