Pernov (hajó)

A Pernov (oroszul: Пернов) az Orosz Cári Haditengerészet Pernov osztályú gőzhajtású torpedónaszádja volt. Ez volt a hajóosztály első, névadó egysége. Később még 24 ilyen hajót állítottak szolgálatba. Az Orosz Balti Flottánál üzemelt, honi kikötője Szentpétervár volt.  

Pernov
Hajótípus	torpedónaszád
Névadó	Pärnu
Üzemeltető	Orosz Birodalom
Hajóosztály	Pernov osztály
Pályafutása
Építés kezdete	1891
Vízre bocsátás	1892. augusztus 11.
Szolgálatba állítás	1892. október
Szolgálat vége	1922
Honi kikötő	Szentpétervár
Sorsa	szétbontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	120 t
Hossz	42 m
Szélesség	4,5 m
Merülés	2,06 m
Hajtómű	2 db gőzkazán, 2 db dugattyús gőzgép
Üzemanyag	16 t szén
Teljesítmény	1460 LE
Sebesség	25–26 csomó
Hatótávolság	550 tengeri mérföld
Fegyverzet	2 db 37 mm-es ötcsövű Hotchkiss-féle gyorstüzelő ágyú, 3 db 381 mm-es torpedóindító-cső
Legénység	22 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Pernov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Franciaországba, a Le Havre-i hajógyárban építették. 1891-ben kezdődött az építése, 1892. augusztus 11-én bocsátották vízre, majd még ugyanazon év októberében üzembe állították Oroszországban. A hajót Pärnu észt városról nevezték el (orosz neve Pernov), amely akkor az Orosz Birodalomhoz tartozott. A próbaüzem során 25,46 csomós csúcssebességet ért el, amely felülmúlta a szerződésben elvárt értéket. A hajóra 1893-ban Oroszországban építettek fegyverzetet.

1893-ban átadták tanulmányozásra a Balti Hajógyárnak a későbbi oroszországi sorozatgyártás reményében. Ezt követően hosszabb ideig iskolahajóként használták. 1909-ben átminősítették avizóhajóvá, majd 1909–1910 között nagyjavítást végeztek rajta.

Az első világháború idején a Balti-tengeren az orosz flotta aknász hajóhadosztájába tartozott. 1917. november 7. után a bolsevikok által létrehozott Vörös Balti Flotta állományába került. 1918. április 9-én Turkuban német csapatok foglalták el a hajót, majd később átadták Finnországnak. 1922-ben a Szovjetuniónak történő visszaszolgáltatásáról döntöttek, de a teljesen kiöregedett és elavult hajó végül ócskavasként eladták Finnországnak, ahol szétbontották.

Jellemzői

Hajtóművét két du Temple-kazán és két függőlegesen elhelyezett gőzgép alkotta. A hajó tüzelőanyag kapacitása 16 tonna szén volt. A kb. 1000 kW teljesítményű gőzhajtóműve 25–26 csomós sebesség elérésére tette alkalmassá. Egy tüzelőanyag-feltöltéssel 550 tengeri mérföldet tehetett meg 10 csomós sebesség mellett.

Fegyverzetét 2 darab 37 mm-es ötcsövű Hotchkiss-féle gyorstüzelő ágyú, valamint 381 mm-es torpedók alkották. A három torpedóindító-csőből egy előre nézőt mereven a hajótest orr részébe, míg egy-egy elforgatható csövet a hajótest közepén, a két kémény között, valamint a tat részen helyeztek el.

Források

• R. M. Melnyikov: Pervije russzkije minonoszci (Az első orosz torpedónaszádok), Korabli i szrazsenyija kiadó, Szentpétervár, 1997, pp. 92–96.