Philoria frosti

kétéltűfaj

A Philoria frosti a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Philoria nembe tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Philoria frosti
Baw Baw Frog.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae)
Nem: Philoria
Faj: P. frosti
Tudományos név
Philoria frosti
Spencer, 1901
Elterjedés
Philoria frosti distrib.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Philoria frosti témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Philoria frosti témájú médiaállományokat és Philoria frosti témájú kategóriát.

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevét Charles Frost (1853–1915) ausztrál természettudós és író tiszteletére kapta.[1]

ElőfordulásaSzerkesztés

Ausztrália endemikus faja. Kizárólag Victoria államban, a Melbourne-től 120 km-re keletre emelkedő Baw Baw-fennsík 1160 m-nél magasabban fekvő területein honos.[2][3] A fennsík közelében, hasonló élőhelyeken (például a Useful-hegyen vagy a Trongo-hegyen) folytatott alapos kutatások ellenére sem találták meg a fajt máshol.[2] Az 1260–1560 m-es tengerszint feletti magasságban elterülő Baw Baw-fennsík területe nagyjából 80 km², egy 3,5 km²-es résztől eltekintve teljes egészében a Baw Baw Nemzeti Park területén fekszik.[4] A fennsík alacsonyabb területeiről is vannak feljegyzések a fajról, ezeken a területeken hegyi erdők lakója. 1983-ban és 1984-ben Malone átfogó kutatást folytatott a faj élőhelyén a faj populációjának eloszlására vonatkozóan, és azt találta, hogy a faj egyedei nagy számban vannak jelen a fennsík nyugati (Baw Baw-hegy), középső (Mount St Phillack) valamint északnyugati (Mt Whitelaw) részén.[2] Kevesebb feljegyzés van a fajról a keleti régióban (Mount St Gwinear), és feltünő volt a hiánya a délkeleti régióban. Malone a felnőtt hím populáció egyedszámát több mint 10 000 egyedre becsülte.[2]

Az 1993 óta folyó rendszeres éves felülvizsgálatok a faj egyedszámának jelentős csökkenését figyelték meg.[3][4][5] Malone 1983-as és 1984-es megfigyelései azt mutatták, hogy a fagyzugok 73%-ából szólt a hímek párzásra hívó éneke,[2] míg az ugyanezen a területen Hollis által végzett 1993-as vizsgálatok már csak 46%-ban találtak éneklő hímeket.[3] Malone 1983-as és 1993-as vizsgálatai 3694 hímet találtak, ezzel szemben Hollis 1995-ben már csak 83-at. Hollis 1995-ben, valamint Osborne 1999-ben[5] mindössze 2,2%-át illetve 2,1%-át találta a Malone által feljegyzett hímeknek. A rákövetkező évek vizsgálatai szerint a faj a Baw Baw-fennsík nyugati felére szorult vissza. 1983-1984-ben a legmagasabb egyedszám egy adott megfigyelőhelyen 667 egyed volt, 1993 és 1997 között a legnagyobb egyedszám 41 volt. 1997-ben 25 megfigyelőhelyből már csak hatban találtak Philoria frosti békákat.

MegjelenéseSzerkesztés

Közepes méretű békafaj, a kifejlett egyedek testhossza 42–55 mm. A felnőtt egyedek hátának színe sötétbarna, hasa barna vagy sötétbarna, amit sárga pettyek tarkítanak. Mindkét szeme mögött feltűnő kiválasztó mirigy helyezkedik el. Ujjai között nincs úszóhártya.

Az ebihalak születésükkor krémes fehér színűek, pigment nélküliek, fejlődésük során némi színre tesznek szert, és szemük is pigmentálódik. Az ebihalaknak nagy méretű szikzacskójuk van, átalakulásukig nem is táplálkoznak.

ÉletmódjaSzerkesztés

A hímek kora szeptembertől egészen december utolsó hetéig hívják énekükkel a nőstényeket.[2][3] Ezen időszak alatt a peterakás mindössze 2-3 hét alatt történik, a hímek éneke ilyenkor a leghangosabb.[2][3][6] A párzási időszak csúcsának ideje évről-évre változik.[4] A csúcsidő akár nappal, akár éjjel bekövetkezhet, a legaktívabb idő viszonylagosan meleg párás körülmények között fordul elő.[4]

A nőstény az amplexust követően a petéket átlátszó habfészekbe helyezi, melynek átmérője 8 cm, magassága 3–4 cm.[7] A habfészket a nőstény úgy készíti, hogy a petéket körülvevő nyálkába ujjaival levegőbuborékokat ver.[7] A környezet jellemzőitől függően a petéket vagy a növényzetbe vagy a föld felszíne alá helyezi.[4] Van feljegyzés 1 méter mélyre helyezett petékről is,[4] míg más esetekben a peték a növényzetre kerülhetnek.[4] A petecsomó mérete 50–185 pete között változhat.[2][6][7][8] A peték pigment nélküliek, fehér színűek, átmérőjük átlagosan 4 mm.[6] Egy fészkelő helyen akár több petecsomó is előfordulhat.[4][6] Arról is van feljegyzés, hogy a nőstény petéit egynél több helyre rakja le.[2] Normál körülmények között az embrionális időszak 5–8 hét, az egyedek a 22-23. Gosner-stádiumban kelnek ki.[2][6] A lárvák nem táplálkoznak, mivel a maradék szikanyag átalakulásukig elegendő táplálékot nyújt számukra.[2][6]

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

A vörös lista a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. A faj élőhelyét a Baw Baw Nemzeti Parkon belül védik, az ausztrál törvények is védettnek tekintik. A faj populációjának alakulását kutatók folyamatosan figyelemmel kísérik.[9]

TenyészprogramSzerkesztés

A fajnak a kihalástól való megmentése érdekében Victoria állam állatkertjei egy fogságban történő tenyészprogramot folytatnak. A program indulásakor még semmit sem tudtak a faj fogságban történő szaporításáról.[10]

Mesterséges környezetet hoztak létre egy konténerben, melynek a Baw Baw óvóhely nevet adták.[11] Az első petéket a természetes élőhelyen gyűjtötték 2011-ben, de azok nem bizonyultak életképesnek. 2013-ban 96 átalakult egyedet keltettek ki a begyűjtött petékből. 2016-ban első alkalommal sikerült tizenegy nőstényt befogni[12] és 2018. október 22-én az első fogságban történt petelerakás is megtörtént. A kutatók Chytridiomycota gombáktól mentes helyen helyezik el a petéket a Baw Baw-hegyen.[13]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Spencer, 1901 : Two new species of frogs from Victoria. Proceedings of the Royal Society of Victoria, vol. 13, p. 176-178
  2. a b c d e f g h i j k Malone, B.S. 1985. Status, distribution and ecology of the Baw Baw Frog (Philoria frosti). Arthur Rylah Institute Technical Report No. 36. Arthur Rylah Institute, Department of Conservation, Forests and Lands, Victoria.
  3. a b c d e Hollis, G.J. 1995. Reassessment of the distribution, abundance and habitat of the Baw Baw Frog Philoria frosti Spencer: Preliminary Findings. Victorian Naturalist 112 (5): 190-201.
  4. a b c d e f g h Hollis, G.J. 1997. Recovery Plan for the Baw Baw Frog (Philoria frosti). Unpublished report to Endangered Species Program, Environment Australia, Canberra.
  5. a b Osborne, W., D. Hunter & G. Hollis 1999. Population declines and range contraction in Australian alpine frogs. In: Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell (ed) pp. 145-157. Environment Australia, Canberra.
  6. a b c d e f Malone, B.S. 1985. Mortality during the early life history stages of the Baw Baw Frog (Philoria frosti). In: Biology of Australasian Frogs and Reptiles. G. Grigg, R. Shine & H. Ehmann (eds) pp. 1-5. Surrey Beatty and Sons, Sydney.
  7. a b c Littlejohn, M.J. 1963. The Breeding Biology of the Baw Baw Frog. Proceedings of the Linnean Society of New South Wales 88: 273-276.
  8. Tyler, M.J. 1992. Encyclopedia of Australian Animals: Frogs. Angus and Robertson, Sydney.
  9. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  10. Baw Baw Frog. zoo.org.au . [2018. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 1.)
  11. National BawBaw Frog day. zoo.org.au . [2018. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 1.)
  12. A nőstények nem énekelnek, emiatt nehéz őket megtalálni és befogni
  13. Elder, John: A Baw Baw frog he would a-wooing go. The Sydney Morning Herald , 2018. október 28. [2018. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 1.)

ForrásokSzerkesztés