Főmenü megnyitása
Pianh[1]
pAAanxn
x

Pianh (p3-ˁnḫ) ókori egyiptomi főpap, Ámon thébai főpapja i. e. 1074 és 1070 közt, a XXI. dinasztia idején. Papi címe mellett több más fontos rangot is viselt, többek közt Kús alkirálya (núbiai kormányzó) is volt. I. Pinedzsem főpap apja.

CsaládjaSzerkesztés

Felmenői nem ismertek, de leszármazottai közt – ahogy a Herihóréi közt is – többen líbiai nevet viselnek, így líbiai zsoldosok utóda lehet. Korábban Herihór főpap vejének és utódjának tartották, de templomi feliratok és más emlékművek alapján úgy tűnik, hogy Herihór elődje volt.[2][3]

Pianh feleségének neve egy töredékes feliraton szerepel, melyen nehéz eldönteni, hogy vagy nḏ a név első része (a két hieroglifa hasonlít), így vagy Nedzsmet az, akinek fennmaradt egy ábrázolása, amin Pianh és fiai hosszú életet kívánnak neki, vagy anyja, Hrere. Utóbbi esetben a lányuk lehet Nedzsmet, aki később Herihór főpap felesége lett.[4][5] Hrere és Nedzsmet is viselik „a király anyja” címet, de egyiknél sem tudni, melyik királlyal kapcsolatban. Elképzelhető, hogy Hrere I. Neszubanebdzsed fáraó anyja volt, és talán a XI. Ramszesz uralma alatt elmozdított Amenhotep Ámon-főpap felesége (mivel Hrere viselte az „Ámon háremének elöljárója” címet); Nedzsmet pedig előbb Pianhhoz, majd Herihórhoz ment feleségül.[6]

Pianhnak négy fia és egy lánya ismert: Pinedzsem, Hekanofer, Hekamaat, Anhefenmut és Faienmut. Legidősebb fia, I. Pinedzsem követte a Pianhot követő Herihórt főpapként; mivel magas kort megért, valószínűleg nagyon fiatal volt még apja halálakor és ezért nem ő, hanem Herihór követte Pianhot a főpapi székben.[7][8] Hekanofer Ámon második prófétája lett. Pianh leszármazottai közt fáraók és főpapok is találhatóak.

FőpapságaSzerkesztés

Főpapként eltöltött ideje nagy részét Panehszi lázadó núbiai alkirály leverésével töltötte, aki Felső-Egyiptom nagy területét elfoglalta. Pianh sikeresen visszaűzte őt Núbiába.[9] Ebből az időszakból maradtak fenn az ún. késő-ramesszida levelek, melyeket Pianh írt családjának és ismerőseinek. Karnakban feljegyeztek egy Pianhról szóló kedvező jóslatot; nevét ezenkívül említi egy abüdoszi sztélé, feliratok a karnaki Honszu-templomban és egy felirat III. Ramszesz múmiáján annak helyrehozásáról.[10]

Címei: Ámon főpapja; Királyi írnok; Kús alkirálya; A déli idegen országok felügyelője; A magtárak felügyelője; Felső-Egyiptom íjászainak parancsnoka (rendőrfőnök).[11]

ForrásokSzerkesztés

  1. Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935. , p.103
  2. Karl Jansen-Winkeln, Das Ende des Neuen Reiches, ZAS 119 (1992), pp.22-37
  3. Ian Shaw, The Oxford History of Ancient Egypt, p.309
  4. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.197
  5. Grajetzki, Wolfram. Ancient Egyptian Queens: A Hieroglyphic Dictionary. London: Golden House Publications (2005). ISBN 0-9547218-9-6 , p.78
  6. Dodson & Hilton, pp.199-200
  7. John H. Taylor, "Nodjmet, Payankh and Herihor: The Early Twenty-First Dynasty Reconsidered," in Proceeding of the Seventh International Congress of Egyptologists, 3-9 September 1995, ed. C.J. Eyre, Leuven 1998. pp.1143-1155
  8. Arno Egberts, "Hard Times: The Chronology of 'The Report of Wenamun' Revised", Zeitschrift fur Ägyptischen Sprache 125 (1998), pp.93-108
  9. Török László: The Kingdom of Kush: Handbook of the Napatan-Meriotic Civilization, Brill Academic Publishers 1997
  10. Dodson & Hilton, p.209
  11. Cerny, Ostraca Hier. CGC, p.75-76