Pierre Gilliard

20. századi svájci tanító az orosz cári családban

Pierre Gilliard (Fiez, Vaud kanton, 1879. május 16.Lausanne, 1962. május 30.) svájci pedagógus, egyetemi tanár, író. 1905 és 1918 között II. Miklós orosz cár leányainak franciatanára, és 1912-től Alekszej nagyhercegnek a nevelője.

Pierre Gilliard
Gilliard Olga és Tatyjana nagyhercegnők társaságában (1911 körül a Krím-félszigeten)
Gilliard Olga és Tatyjana nagyhercegnők társaságában (1911 körül a Krím-félszigeten)
Született1879. május 16.[1][2][3]
Fiez
Elhunyt1962. május 30. (83 évesen)[1][2][3]
Lausanne
Állampolgársága
HázastársaAlexandra Tegleva
Foglalkozása
  • egyetemi oktató
  • magántanár
  • fotográfus
  • pedagógus
KitüntetéseiFrancia Becsületrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Gilliard témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A cár és Gilliard fát fűrészelnek a tobolszki számüzetésben

Gilliard 1904-ben érkezett Livadijába, a Krím-félszigetre, ahol Anasztázia montenegrói királyi hercegnő és György leuthtenbergi herceg fiának, Szergejnek lett a nevelője. 1905-ben a hercegi családdal Peterhof kastélyba költözött. 1905-től a cár leányainak, Olgának, Tatyjanának, Marijának és Anasztaszijának is a francia nyelvtanára. Akkoriban 6000 svájci élt és dolgozott az Orosz Birodalomban, a legtöbbjük protestáns volt. A protestánsokat előnyben részesítették a katolikusokkal szemben.

1909-ben Gilliard Szentpétervárra költözött, és onnan járt hetente öt alkalommal tanítani Carszkoje Szelóba. Közel került a cári családhoz, és 1912-ben a cárné, Alekszandra Fjodorovna kérésére a trónörökös Alekszej nagyhercegnek lett a nevelője. Gilliard szeretett fotózni. Számos képet készített a cári családról.

Az első világháború kitörésekor nem sikerült időben elhagynia Oroszországot. A cár ezért felkérte külügyminiszterét, Szergej Dmitrijevics Szazonovot, hogy lépjen érintkezésbe a svájci kormánnyal. Bern augusztus 14-én kivételesen hozzájárult ahhoz, hogy Gilliard ne vegyen részt hazája kötelező katonai mozgósításában.

1917 márciusától Gilliard, Sydney Gibbes angoltanár, és Anna Tegleva, a cár leányainak nevelőnője önként maradtak a családdal a cár lemondása után, és Carszkoje Szelóba, Tobolszkba, végül Jekatyerinburgba is elkísérték őket.

1918 áprilisában egy bolsevik komisszár parancsára a cárt, a cárnét és Mariját Tobolszkból Jekatyerinburgba vitték. Gilliard felügyelete alatt maradta Olga, Tatyjana, Anasztaszia és a beteg Alekszej. 1918. május 20-án hajón vitték őket Tobolszkból Tyumenybe. Amikor a tyumenyi vasútállomáson vonatra készültek szállni, Gilliard-t hirtelen elválasztották a cár gyermekeitől. Május 23-án a jekatyerinburgi állomáson látta őket utoljára a vonatablakból. Tyumenyben le akarták lőni Gibbest és Teglevát. Gilliard folyékonyan beszélt oroszul és svájci útlevelét lobogtatva kijelentette, hogy a nemzetközi jog védelme alatt állnak. Röviddel később a Fehér Gárda foglalta el Tyumenyt, és megmenekültek.

Ezt követően Gilliard a Fehér Gárda hírszerző tisztje és fordítója lett. 1920-ban indulhatott vissza hazájába, Vlagyivosztokból, Anna Teglevával, akit feleségül vett. 1925-ben francia tanári diplomát szerzett Lausanne-ban. 1926-tól a Lausanni Egyetem tanára, majd rektora volt.

II. Miklós cárról írt könyvéért[5] megkapta a Marcel Guérin-díjat, és a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagkeresztjét.

Gilliard-t is hivatalosan megkeresték, hogy nyilatkozzon az Anna Anderson-üggyel kapcsolatban. Bíróság előtt utasította vissza azt a feltevést, hogy Anasztaszia életben maradt volna.

  • Tizenhárom év a cári udvarban. A Romanovok utolsó házitanítója; ford. Morvay Zsuzsa; Gabo, Bp., 2013
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  5. Pierre Gilliard: Treize années à la cour de Russie (Péterhof, 1905–Ekaterinbourg, mai 1918): Le tragique destin de Nicolas II et de sa famille, 1921
  • Pierre Gilliard (francia nyelven). Musée de l’Elysée, 1998. (Hozzáférés: 2021. január 20.)