Főmenü megnyitása

Pierre Auguste Roques (Marseillan (Hérault), 1856. december 28. - Saint-Cloud, 1920. február 26.) francia tábornok volt. Az első világháborút megelőző időszakban jelentős szerepe volt a Francia Légierő fejlesztésében. A háború folyamán előbb csapatszolgálatot látott el, majd kinevezték hadügyminiszterré.

Pierre Auguste Roques
Pierre Auguste Roques
Pierre Auguste Roques
Született 1856. december 28.
Marseillan (Hérault)
Meghalt 1920. február 26. (63 évesen)
Saint-Cloud
Sírhely Vault of Governors
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Rendfokozata tábornok
Csatái első világháború
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Grand Cross of the Order of Leopold II
Iskolái École polytechnique
Civilben hadügyminiszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Auguste Roques témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Származása és korai pályafutásaSzerkesztés

Pierre Auguste Roques 1856. december 28-án született Marseille-ben. Az École Polytechnique-ben folytatott mérnöki tanulmányai után belépett a Francia Hadseregbe, ahol gyors előmenetelben részesült. Első gyarmati szolgálatát Algériában töltötte. 1897 és 1905 között ezredesi rendfokozatban a Madagaszkárban folyó vasútépítési munkálatok vezetését látta el. 1906-ban dandártábornokká léptették elő, 1910-ben pedig a Francia Légierő felügyeletével bízták meg. Kétéves tevékenysége során sokat tett a légierő fejlesztése érdekében.[1]

Az első világháborúbanSzerkesztés

CsapatszolgálatbanSzerkesztés

Az első világháború kitörésekor Roques a 4. hadsereg 12. hadtestének parancsnoki teendőit látta el. A 4. hadsereg feladata háború esetén egy, a Német Birodalom elleni offenzíva végrehajtása lett volna. Ennek megfelelően a hadsereg 1914. augusztus 22-én Neufchâteau védelmének érdekében támadást indított az Ardennekben. A 12. hadtest feladata a támadás végrehajtó gyarmati hadtest támogatása lett volna. Erre azonban nem került sor, mivel a gyarmati hadtestet a német haderő bekerítette és legyőzte Rossignolnál. Roques megállította csapatai előrenyomulását, ez azonban védtelenül hagyta hadtestének bal szárnyát és a bekövetkező német ellentámadás számos francia áldozattal járt. Augusztus 24-én a 4. hadsereg visszavonult az Ardennekből.[1]

HadügyminiszterkéntSzerkesztés

1915 januárjában Roques átvette az 1. hadsereg parancsnoki teendőit, 1916 márciusában pedig kinevezték hadügyminiszterré. Joseph Joffre barátjaként és bajtársaként hamarosan érintett lett a közte és a Maurice Sarrail tábornok között kialakult konfliktusban. Utóbbi a szövetséges kelet-balkáni haderő parancsnoka volt Szalonikiben. 1916 októberében Joffre megbízta Roques-ot Sarrail haderejének vizsgálatával, mivel problémák adódtak a kelet-balkáni haderő hatékonyságával és a szövetséges vezetők le akarták váltani a francia tábornokot. Roques azonban Joffre várakozásával ellentétben pozitív jelentést tett Sarrail-ról. A képviselőház baloldali politikusai azzal vádolták meg Joffre-t, hogy csapatokat és felszerelést tart vissza a baloldali beállítottságú Sarrail-tól. Ennek, valamint a francia és a szövetséges csapatok gyenge teljesítményének hatására Aristide Briand miniszterelnök leváltotta Joffre-t a főparancsnoki tisztségről.[1]

Haragjában Briand decemberben leváltotta Roques-ot is a hadügyminiszteri pozícióról. Ezt követően Roques előbb a 4. hadsereg parancsnoka lett, majd 1917 júliusától 1919 februárjáig egyéb, technikai tisztségeket látott el. 1919 márciusában nyugállományba vonult. 1920. február 26-án hunyt el Saint-Cloud-ban.[1] Földi maradványait a párizsi Invalidusok dómjában helyezték el.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Spencer C. Tucker. The encyclopedia of world war I. ABC-CLIO Ltd, 1005. o. (2005). ISBN 1851094202 

ForrásokSzerkesztés