Főmenü megnyitása

Pinnész illír király

illír király

Pinnész (ógörög Πίννης, latin Pinneus, Pinnius; Illíria, i. e. 230-as évek második fele – ?, i. e. 217 ?) az ókori Illír Királyság uralkodója i. e. 231-től i. e. 217-ig. Miután apja, Agrón halálakor kisgyermekként örökölte meg a trónt, i. e. 227-ig mostohaanyja, Teuta királyné, majd i. e. 219-ig mostohaapja, Pharoszi Démétriosz régensi gondoskodására volt bízva. Az államügyek irányítása szintén a régensek kezében volt, így bár Pinnész uralkodása alatt került sor a Római Köztársaság első (i. e. 229–228) és második illíriai háborújára (i. e. 219), a kiskorú királynak azok lefolyására vajmi kevés befolyása volt. A második háborút követően a rómaiak elismerték királyi jogaiban, de két évvel később, i. e. 217-ben már atyai nagybátyja, Szkerdilaidasz volt az Illír Királyság uralkodója.

Pinnész
az Illír Királyság uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 231 i. e. 217
Elődje Agrón
Utódja Szkerdilaidasz
Életrajzi adatok
Született i. e. 230-as évek
Illíria
Elhunyt i. e. 217 ?
Édesapja Agrón
Édesanyja Triteuta

ÉletútjaSzerkesztés

Szülei a kb. i. e. 250-től az Illír Királyság(wd) felett uralkodó Agrón király és annak második felesége, Triteuta voltak. Apja az elődjeiét nagyságában és ütőerejében jóval felülmúló flottát és hadsereget szervezett, birodalma a Narón és az Aóosz völgyei között húzódott.[1] Agrón az i. e. 231. évi medioni csata után váratlanul elhunyt, és Pinneusz örökölte meg a trónt. Miután azonban még karonülő gyermek volt, régensként mostohaanyja, Agrón első felesége, Teuta királyné vette át az államügyek irányítását.[2] Az illírek vereségével és a partvidéki római protektorátus megalapításával záruló első római–illír háború (i. e. 229–228) után egy évvel, i. e. 227-ben Teuta lemondott régensi hivataláról. A korábban az illír uralkodók szolgálatában állt Pharoszi Démétriosz ekkor nőül vette Pinnész anyját, Triteutát, és ezzel – valamint a rómaiak jóváhagyásával – a kiskorú király régense lett.[3]

Az i. e. 220-as évek közepétől Pharoszi Démétriosz a római fennhatósággal és az i. e. 228. évi békével fokozatosan szembefordulva kalandor politikát folytatott. Bár eleinte nem vitte nyílt kenyértörésre a dolgot, de illírjei élén ismét a kalózkodás útjára lépett, visszafoglalt római protektorátus alatt álló területeket, és egyre inkább a Rómával szembenálló III. Antigonosz Makedóniája felé orientálódott.[4] Egyes események történettudományi értelmezései arra utalnak, hogy az időközben felcseperedett Pinnész ellenezhette mostohaapja – és a vele szövetséges Szkerdilaidasz – politikáját, és igyekezett a Rómával kötött i. e. 228. évi békéhez hű maradni. Így például amikor a korabeli források arról adnak hírt, hogy i. e. 222-ben az illírek egy része Makedónia oldalán harcolt Szellasziánál(wd), aközben egy másik illír sereg Makedóniát támadta, a történészek Pinnész támogatóit sejtik az utóbbiak mögött.[5] Miután a rómaiak megelégelték Pharoszi Démétriosz politikáját, i. e. 219-ben hadat indítottak ellene (második római–illír háború), és elűzték a hatalomból. Róma ezt követően saját jogán királyként ismerte el Pinnészt, és vele újították meg az i. e. 228-as béke feltételeit, köztük az Illír Királyság által fizetendő hadisarc mértékét.[6] Pinnész nem bizonyult erős kezű uralkodónak, az elkövetkező években az Illír Királyság társadalmi válságon esett át, az Apollónia és Epidamnosz közötti területek illírjei ismét köztársasági rendszerű koinonokba kezdtek szerveződni.[7] Két évvel később, i. e. 217-ben római követek érkeztek Pinnész udvarába, hogy kérdőre vonják az elmaradt hadisarc miatt, egyúttal azzal is megfenyegették, hogy magukkal hurcolják Rómába.[8] Pinnész még ugyanabban az évben eltűnt a politika színpadáról – egyes források szerint meg is halt[9] –, és az új illír uralkodó nagybátyja, a makedónellenes politikát hirdető Szkerdilaidasz lett.[10]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Pollo & Puto 1981 :17.; Wilkes 1992 :157.; Jacques 2009 :120–121.; Përzhita 2012 :117.; Ceka 2013 :173.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :17.
  2. Pollo & Puto 1981 :17.; Wilkes 1992 :158., 167.; Schütz 2002 :71.; Jacques 2009 :121.; Elsie 2010 :4., 439.; Ceka 2013 :177., 399., 408.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :18.
  3. Pollo & Puto 1981 :18.; Wilkes 1992 :162., 167.; Schütz 2002 :72.; Jacques 2009 :121–122.; Ceka 2013 :181.; Šašel Kos 2013 :178.; Zavalani 2015 :20.
  4. Pollo & Puto 1981 :18.; Jacques 2009 :122.; Ceka 2013 :181–182.; Šašel Kos 2013 :178.
  5. Ceka 2013 :182.
  6. Wilkes 1992 :164.; Jacques 2009 :122.; Ceka 2013 :184.; Šašel Kos 2013 :178. A források közül egyedüliként Pollo & Puto 1981 :18. szerint az i. e. 218-ban (!) véget ért háború után a rómaiak Szkerdilaidaszt tették meg régensnek.
  7. Ceka 2013 :184.
  8. Wilkes 1992 :164.; Ceka 2013 :184.
  9. Jacques 2009 :122.
  10. Jacques 2009 :122.; Schütz 2002 :72.; Ceka 2013 :184.

ForrásokSzerkesztés

  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Përzhita 2012: Luan Përzhita: Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205). Iliria, XXXVI. évf. (2012) 109–122. o.
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671