Pioneer–11 (angolul: úttörő) amerikai űrszonda a Pioneer-program keretében indították a Jupiter körzetébe, bolygóközi szonda.

Pioneer–11
A Pioneer–11 szonda
A Pioneer–11 szonda

Ország Amerikai Egyesült Államok
ŰrügynökségNASA
GyártóTRW Inc.
Küldetés típusaközel repülés
Küldetés
CélégitestJupiter, Szaturnusz
Indítás dátuma1973. április 6.
Indítás helyeCape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás
HordozórakétaAtlas–Centaur
Megérkezés1974. december 2.
1979. szeptember 1.
Küldetés vége1995. szeptember
Időtartam~ 22 év
Az űrszonda
Tömeg231 kg
Energiaellátás155 W (indításkor)
Pályaharmadik kozmikus sebesség
A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer–11 témájú médiaállományokat.

A Pioneer-program másik csillagközi szondája a Pioneer–10.

Küldetés szerkesztés

A második űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; a második ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); a második űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő alakítását előre betervezték.

Jellemzői szerkesztés

 
A Pioneer–11-en elhelyezett lemez: palackposta távoli csillagrendszerek esetleges lakóinak

1973. április 6-án az Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Atlas–Centaur hordozórakétával, hintamanőver alkalmazásával indították.

1974. december 2-án 43 000 km-re közelítette meg a Jupitert. 1979. szeptember 1-jén a Szaturnusz mellett is elrepült 21 400 km-re. Mindkét bolygónál készített felvételeket és méréseket végzett. A Szaturnusz melletti elrepülés után tovább haladt a Naprendszer széle felé. A rádiókapcsolat 1995 szeptemberében szakadt meg a szondával, mikor ez már több milliárd km-re volt a Naptól és már rég elhagyta a Plútó pályáját. Jelenleg még a Naprendszeren belül van, de 2018 körül kijut, és elkezdi csillagközi utazását. A Sas csillagkép irányába halad, 4 millió év múlva megközelíti a legközelebbi csillagokat. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.

Az űrszonda felépítése szerkesztés

A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.

Az elektromos energia négy radioizotópos termoelektromos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert, fedélzetén 12-féle műszer volt.

Üzenet szerkesztés

A Pioneer–10 űrszondához hasonlóan, ezen az űrszondán is elhelyeztek egy aranyozott alumíniumtáblát, mely az esetleges földönkívüli civilizációknak szóló üzenetet tartalmaz.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Pioneer–11. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
  • Pioneer–11. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 30.)

Elődje:
Pioneer–10

Pioneer-program
1965–1978

Utódja:
Pioneer–12