Plataiai csata

A plataiai csata i. e. 479-ben lezajló ütközet a görögök és perzsák között, a görög–perzsa háborúk részeként, a boiótiai Plataiai mellett. A haderőt Spárta, Athén, Megara és Korinthosz poliszok katonái alkották. Pauszaniasz spártai régens vezetésével ötezer hoplita, valamint ötezer nehézfegyverzetű perioikosz és 35 000 könnyűfegyverzetű helóta sorakozott fel a perzsákkal szemben. Arisztodémosz vezetésével – aki Leónidasz halála után a fiatal Pleisztarkhosz helyett uralkodott – a spártaiaknak sikerült a perzsák hadseregét legyőzni. A plataiai csata után a megmaradt perzsa erők kivonultak Attikából és Boiótiából.

Plataiai csata
HelyszínPlataiai, Boiótia
EredményA perzsák elvesztették Attika és Boiótia felett az ellenőrzést
Szemben álló felek
Spárta, Athén, Korinthosz, MegaraÓperzsa Birodalom, I. Khsajársá
Parancsnokok
PauszaniaszMardoniosz
Szemben álló erők
~40 000~100 000
Beavatkozó
OrszágMakedónia
ParancsnokI. Alexandrosz
Térkép
Plataiai (Görögország)
Plataiai
Plataiai
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 38° 13′, k. h. 23° 16′38.216667°N 23.266667°EKoordináták: é. sz. 38° 13′, k. h. 23° 16′38.216667°N 23.266667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Plataiai csata témájú médiaállományokat.

Előzményei

szerkesztés

Az i. e. 480-as év volt a görög–perzsa háborúk egyik legmozgalmasabb éve, három nagyobb csata is zajlott. A thermopülai csata és az artemiszioni tengeri csata I. Khasajársá (I. Xerxész) győzelmével végződött. A perzsa sereg előtt a szárazföldön és tengeren is megnyílt az út a görög területek belseje felé. A szalamiszi csata azonban megfordította ezt a helyzetet, és a tengeri utánpótlását elvesztő perzsa sereg Mardoniosz és Artabazosz vezetésével visszavonult téli szállásaira, a félsziget északi, szilárdan kézben tartott részére. Hozzájárult a visszavonuláshoz egy Babilonban kitört felkelés, amely a királyi haderő egy részét lekötötte az anyaországban. Megpróbálta rávenni a görögöket arra, hogy kössenek vele (egyenlőtlen) szerződést, a görög államok ehelyett megújították szövetségüket, és úgy döntöttek, megpróbálják kiverni a perzsákat a félsziget északi részéről, mielőtt a nagykirály seregével visszatérne. Az athéniek Attika és Lakónia városaitól is kértek és kaptak segítséget a perzsák ellen.

A következő hadászati szezonban a spártaiak megindultak északra a Peloponnészoszi-félszigetről, de Mardoniosz megelőzte őket. A perzsa fővezér betört Attikába, és elfoglalta Athént, aminek szárazföldi hadereje a marathóni csata óta eltelt tizenegy évben meggyengült, mert Themisztoklész minden erőforrást a hajóhad felszerelésére fordított. Ez Szalamisznál gyümölcsözött, a rákövetkező évben azonban behozhatatlan hátránnyá lett a perzsák ellen. Mardoniosz felgyújtotta a várost, majd visszavonult Boiótiába, hogy a számára kedvező sík terepen fogadhassa a görögöket. Thébai és Plataia között, az Aszóposz-síkságon ütött tábort. Előkészületként kiirtatta a választott csatatéren az erdőt, hogy még jobban kihasználhassa lovassági fölényét.

A Pauszaniasz vezette görög had körülbelül 35 000 hoplitát számlált. A görögök Plataia közelében egy dombon vertek tábort, Mardoniosz lovassága pedig megtámadta őket. A görögök jól védekeztek, és visszaverték a rohamot. Egyes vélemények szerint a perzsa vezér szándékosan áldozta be lovassága egy részét, hogy így csalogassa le a görögöket sík terepre.

Pauszaniasz valóban levonult csapataival a síkságra, de nem kelt át az Aszóposz folyón. A két sereg nyolc napig nézett szembe egymással, de közben Mardoniosz portyázó lovasokat küldött nagy kerülővel a görögök háta mögé, és ezek egyre jobban veszélyeztették a görög had utánpótlását. Helyzetüket tovább rontotta, hogy a perzsa lovasság egy hirtelen hadmozdulattal átkelt a folyón, és elvágta a görögöket egyetlen, a spártai állások mögött fakadó ivóvízforrásuktól.

Szerfölött kedvezőtlenné vált helyzetükből Pauszaniasz egy éjszakai hadmozdulattal szerette volna kivonni csapatait, hogy a síktól délre magasló hegyek hágóiban és szorosait megerősítve jusson élelemhez és vízhez. A rendkívül bonyolult tervet nem sikerült végrehajtani; a hajnal még a síkon találta az összegabalyodott görög csapatokat. A perzsa lovasság rohamra indult ellenük; a lassabban mozgó gyalogság követte. Csapataik mozgását a perzsák sem tudták összehangolni, és a zűrzavart kihasználva Pauszaniasz ellentámadásba lendült. A túlerőben harcoló perzsák jó eséllyel így is győztek volna, ha Mardoniosz fővezér el nem esik — Hérodotosz szerint egy spártai parittyás vagy athéni parittyás lőhette fejbe. Erre a perzsák megfutottak, a görögök pedig elfoglalták és megsemmisítették a perzsa tábort.

Következmények

szerkesztés

A menekülő perzsákat Artabazosz szedte össze több-kevesebb sikerrel. Helyzetüket tarthatatlannak ítélte, és elindult velük hazafelé. Pauszaniasz húsznapos ostrommal bevette Thébait, amely korábban átállt a perzsákhoz, és kivégeztette a perzsapárti vezetőket.

A görögök hálából a győzelemért egy tekergő kígyókat formázó bronzoszlopot állítottak a delphoi szentélyben, amely egy aranyból készített tripuszt tartott. Az építmény maradványa, a Kígyó oszlop ma Isztambulban található.[1]