Plitvica Selo
Plitvica Selo falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Plitvička Jezerához tartozik.
| Plitvica Selo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Plitvička Jezera |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53231 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 48 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 588 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 53′ 55″, k. h. 15° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 53′ 55″, k. h. 15° 36′ 00″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Otocsántól légvonalban 29 km-re, közúton 61 km-re keletre, községközpontjától, Korenicától légvonalban 19 km-re közúton 33 km-re északnyugatra, a Plitvicei-tavak Nemzeti Park területén, a tavakba északnyugatról ömlő Plitvica-patak partján fekszik. Határában vezeti le a Korana-folyó a tórendszer vizét és ettől a ponttól keletre található a nemzeti park bejárata is.
Története szerkesztés
A Plitvicei-tavak környéke a 17. század végén kezdett benépesülni, miután 1689-ben Lika területéről teljesen kiűzték a törököt. Az osztrák–török háborút lezáró 1791-es szisztovói béke után a törökök kiürítették a tavaktól keletre eső területeket is, és a határ megerősítésre került. Ennek keretében több őrtornyot emeltek, melyek őrzését határőrökre bízták. Ilyen őrtorony állt Plitvicán is nyolc fő őrséggel. A katonai közigazgatás alatt álló területekről főként szerb és kisebb részben horvát határőrcsaládok telepedtek itt le. Szerb pravoszláv lakosai a sadilovaci parókiához tartoztak. A falunak 1880-ban 187, 1910-ben 279 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Korenicai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 72 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991-ben a független Horvátország része lett, de szerb lakossága még az évben Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet keretében foglalta vissza a község területét. A falunak 2011-ben 58 lakosa volt, akik ma főként a turizmusból élnek.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 187 | 278 | 307 | 279 | 255 | 275 | 247 | 202 | 282 | 260 | 214 | 192 | 36 | 58 |
(1857-ben és 1869-ben lakosságát Gornji Babin Potokhoz számították, 1880-ban és 1890-ben az adatok Plitvička Jezera adataival együtt értendők. 1991-ben kivált Plitvica a megszűnt településből.)
Nevezetességei szerkesztés
- Rodići településrész közelében, a Plitvice-pataktól északra fekvő mező szélén található a „Crkvina” nevű hely, amely több nevet is visel (Široka luka, Luka vagy Sertića luka). A szelíd völgyet kissé magasabb dombok védik, amelyeken keresztül a Plitvice-patak áttört. A lelőhely egy lapos, kissé magasabb gerinc, amely valószínűleg valamivel magasabb volt, tekintve, hogy négy évtizeddel ezelőttig a területet mezőgazdasági célokra használták. Itt állt egykor a település 15. századi Szent Márk temploma, ma azonban a felszínen nincsenek épületnyomok, csak mésztufa és a vakolat apróbb darabjai utalnak az egykori épületre. A templom a 19. század végén pusztult el.[4]
- A tavaktól északnyugatra, Plitvica Selo falu fölött, egy dombon található a Villa Izvor épületkomplexuma. A villát az 1949 és 1953 közötti időszakban építették Zvonimir Marohnić és Riko Marasović tervei alapján. Reprezentatív lakóépületnek tervezték, északi részén rusztikus kőhomlokzattal, a déli oldalon fából készült üvegezett loggiákkal és a közvetlen közelében épített kiegészítő létesítményekkel (parkoló és közmű szolgáltatások). Rendeltetésében Egyesíti szociális, rekreációs, szállási és munkaügyi funkciókat. Az őshonos anyagok felhasználásával épített villa értékes példája a háború utáni horvát építészetnek.[5]
- Védett kulturális műemlék a 81-es szám alatti népi építésű épületegyüttes,[6] mely egy lakóházból és a hozzá tartozó gazdasági épületekből áll. A földszintes fa lakóház téglalap alaprajzú, hátul rizalittal. A ház számos archaikus elemet őrzött meg: nyitott tűzhelyet nyitott tetőtérrel, fagerendákat, loggiát, kétrészes térelosztást, kis ablaknyílásokat. A gazdasági épület téglalap alaprajzú, nyeregtetővel, tölgyfa deszkából épült. A tipikus 19. századi likai vidéki épületegyüttes, a múltbeli beavatkozások ellenére megőrizte eredeti szerkezetét.
Források szerkesztés
- Plitvička Jezera község hivatalos oldala (horvátul)
- Plitvička Jezera község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A Plitvicei Nemzeti Park honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- A felsőkárolyvárosi pravoszláv eparchátus honlapja (szerbül)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6189.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1862.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-324.
