Polikarpov I–5

Az I–5[1] az 1930-as évek elején kifejlesztett kétfedelű vadászrepülőgép, amely 19331936 között a szovjet légierő alapvető vadászrepülőgép-típusa volt. A prototípusokat is beleszámítva összesen 803 db-t gyártottak.

I–5
Az I–5 első sorozatgyártású változata
Az I–5 első sorozatgyártású változata

Funkció vadászrepülőgép
Gyártó 1. sz. Állami Repülőgépgyár, 21. sz. Állami Repülőgépgyár
Tervező Nyikolaj Polikarpov
Gyártási darabszám 803 db
Fő üzemeltetők Szovjetunió

Első felszállás 1930. április 29.
Háromnézeti rajz
Polikarpov I-5 3-view.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Polikarpov I–5 témájú médiaállományokat.
A VT–11 jelzésű első prototípus

TörténeteSzerkesztés

A repülőgépet Nyikolaj Polikarpov tervezte az Egyesített Állami Politikai Igazgatóság (OGPU) Butirka börtönében működtetett CKB–39 tervezőirodában. A tervezőmunkában részt vett Dmitrij Grigorovics is. Első, VT–11[2] típusjelzésű prototípusa 1930. április 29-én repült először. Egy hónappal később, május 22-én emelkedett a levegőbe a Kliment Vorosilovról elnevezett, VT–12-ként is ismert második prototípus. A két gép elsősorban a beépített motorokban különbözött, az elsőbe a Gnome-Rhône által licencben gyártott Bristol Jupiter VI, míg a másodikba egy Bristol Jupiter VII típusú csillagmotort építettek. Apróbb különbségek voltak a törzs hátsó részének és a vezérsíkoknak a kialakításában, valamint a futómű konstrukciójában. Emiatt eltért a két prototípus tömege, és mások voltak a repülési jellemzőik. A második prototípus nehezebb, de gyorsabb is volt, mint az első. Mindkét prototípusnál a motor hengereit különálló áramvonalas burkolat borította.

A prototípusok teljesítménye meggyőzően hatott Sztálinra, ezért elrendelte Polikarpov szabadon bocsátását. Polikarpov az I–5-tel kezdődő vadászrepülőgép-sorozatának köszönhetően az 1930-as években a szovjet vadászrepülőgép-tervezés és -fejlesztés legfőbb személyiségévé vált, emiatt gyakran nevezték a „vadászrepülőgépek királyának”.

1930 augusztusa és októbere között elkészült egy kisebb előszéria, amelyet repülési tesztekre használtak. Az I–5 típusjelzést kapott repülőgépből az 1. sz. Állami Repülőgépgyár 1931–1932 között 269 db-t épített. 1932 végétől a 21. sz. Állami Repülőgépgyárban (GAZ–21) folyt a sorozatgyártása. Az 1. sz. gyárban készült gépek egy részében francia, másik részében hazai gyártású motort építettek. A 21. sz. gyárban épített példányokba a Bristol Jupiternek a Szovjetunióban gyártott licenc-változata, az M–22 csillagmotor került. A sorozatgyártású változatok kismértékben különböztek a prototípusoktól. 1933-tól a gép javított változatát, az I–5bisz típust gyártották. Ennél a motor légellenállásának csökkentésére a hengerkoszorú köré Townend-gyűrűt helyeztek, elhagyták a légcsavarkúpot, a gép fém légcsavart kapott, módosítottak a futómű keresztmerevítésén és a törzs gerincrészén. Gyártását 1934-ben szüntették be.

AlkalmazásaSzerkesztés

1932-ben rendszeresítették a Vörös Hadseregben, és 1939-ig a szovjet légierő alapvető vadász-típusaként alkalmazták. Ezután a modernebb I–15 váltotta fel. A vadászrepülő egységektől történt kivonása után több példányát vadászbombázónak építették át, további két géppuskát szereltek föl, és az alsó szárnyak alá két bombazárat építettek. Ezt a változatot I–5LS típusjellel is jelölték. Ukrajnában még a második világháború elején, a Barbarossa hadművelet idején is használták az akkorra már teljesen elavult típust.

Néhány fegyverzetétől megfosztott I–5-t a polgári légi közlekedésben és sportrepülő klubokban is alkalmaztak. A Zveno-program keretében az I–5-tel is folytattak kísérleteket parazita vadászként történő alkalmazására, amikor a vadászrepülőgépeket nehézbombázókhoz (például TB–3-ra) rögzítve szállították, így próbálva a hatótávolság növelésével a repülőgépek harci alkalmazhatóságát növelni.

Szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzőiSzerkesztés

Az I–5 egyszemélyes, kétfedelű repülőgép volt, az alsó szárnyak fesztávolsága (7,02 m) kisebb, mint a felsőé (9,65 m). A szárnyprofil Göttingen Gö-436 volt. Vegyes építésű. A törzs hátsó része acélcsőből készített hegesztett rácsszerkezet, szegecselt dúralumínium borítással. A törzs középső és elülső része megerősített hegesztett acél-rácsszerkezet, amelyet leszerelhető dúralumínium lemezekkel borítottak. A felső szárny középső része szintén duralból készített szerkezet, a szárny külső részei fából készültek. Az alsó szárnyak és az összes kormányfelület ugyancsak faszerkezetű és vászon borítású.

Az egyenként 600 db-os lőszerjavadalmazású, 7,62 mm-es PV–1 géppuskákat a törzs két oldalán, a pilótafülke mellett építették b. A géppuskák hátsó (zárszerkezet körüli) része kismértékben kilógott a törzs felületéből, ezeket kidudorodó dúraluminium lemezzel borították. A légcsavarkörön keresztül tüzelő géppuskákat PUL–9 típusú szinkronizáló berendezés vezérelte. Üzemanyagtartálya 205, kenőolaj-tartálya 40 literes.

Műszaki adataiSzerkesztés

Geometriai méretek és tömeg-datok

  • Hossz: 6,81 m
  • Fesztáv: 9,65 m
  • Szárnyfelület: 21 m²
  • Üres tömeg: 943 kg
  • Felszálló tömeg: 1335 kg

Motor

  • Száma: 1 db
  • Típusa: M–22
  • Névleges teljesítménye: 358 kW (480 LE)

Repülési adatok

  • Legnagyobb sebesség: 278 km/h
  • Gazdaságos utazósebesség: 225 km/h
  • Emelkedő képesség: 8,91 m/s
  • Hatótávolság 660 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 7500 m

JegyzetekSzerkesztés

  1. Isztrebityel – vadász
  2. Vnutrennyaja tyurma – belső börtön

További információkSzerkesztés