Prožura
Prožura falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Mljethez tartozik.
| Prožura | |
 | |
| Prožura látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Mljet |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20224 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 26 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 183 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 44′, k. h. 17° 39′Koordináták: é. sz. 42° 44′, k. h. 17° 39′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prožura témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Dubrovnik városától légvonalban 38 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re keletre, Mljet szigetének keleti részén egy völgyben, a környező dombok között megbújva, a Mužanje és a Spas magaslatai alatt fekszik. Kikötője Prožurska Luka tőle keletre a sziget északi partján található.
Története szerkesztés
Prožura a szlávok betelepülésekor Vrhmljeće és Babino Polje településekkel egyidejűleg keletkezett. Írásos forrásban 1345-ben, a veliki jezeroi Szűz Mária kolostor apátjának egyik oklevelében említik először Progsuri alakban. 1410-től a szigettel együtt az a vidék is a Raguzai Köztársaság része lett. Lukács pap mljeti kancellár 1447. november 30-án kelt végrendeletében mljeti birtokait beleértve a prožuri Szentháromság templomot a lokrumi bencés apátságra hagyta, mely így újra birtokos lett a szigeten. A templom és a kolostor körül alakult ki ma is látható település. A település mellett építették fel a négyszögletes védőtornyot, mely a kalóztámadások ellen védelmezte, egyúttal menedékül szolgált a lakosság számára. Így volt ez akkor is, amikor a kalózok a közeli Okuklja lerombolása után Prožurát is megtámadták.
1806-ban Dalmáciával együtt a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1857-ben 155, 1910-ben 184 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 40 lakosa volt. Lakói főként turizmussal, vendéglátással, halászattal foglalkoznak.
Népesség szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 155 | 153 | 180 | 181 | 170 | 184 | 179 | 192 | 217 | 208 | 182 | 149 | 121 | 78 | 53 | 40 |
Nevezetességei szerkesztés
- A Szent Márton templom[4] a 13. és 14. század fordulóján épült, első említése 1434-ben történt. Itt volt a Szent Márton testvériség központja, mely a település tulajdonképpeni őrségét képezte. A templom tornya őrtoronyként is szolgált. A félköríves apszisú, hosszúkás kőépület a település felett, az északi domb tetején található. A fennmaradt építészeti elemek alapján megállapítható, hogy késő középkori eredetű volt, a későbbi időszakokban végrehajtott építészeti beavatkozásokkal.
- A Szent Rókus templom a 18. században épült fogadalmi templomként. Liturgikus tere nincs és állapota is rossz. Csak a szent ünnepén tartanak benne istentiszteletet.
- A Szentháromság templom a 15. században épült. Luka Korčulanin, azaz Korčulai Lukács atya mljeti kancellár 1477-ben végrendeletében a lokrumi bencésekre hagyta. Így a lokrumi atyák, akik előzőleg elvesztették a babino poljei Szent Pankráciusz templomot újra mljeti birtokhoz jutottak. Itteni kolostorukban 1797-ig éltek. A kolostornak ma már csak a falai állnak, de a templom a falut szolgálja. Legértékesebb liturgikus tárgya a 12. századi román stílusú ún. Prožurai feszület, melyet a lokrumi bencések hoztak magukkal anyakolostorukból.
- A védőtorony a Kaštio a kalóztámadások ellen épült a 17. században. Veszély esetén menedékül szolgált a lakosság számára. A védelem nagyon szervezett volt. Az első szinten az állatok és az anyagi javak, a másodikon az öregek, a gyerekek és a nők, a harmadikon a harcképes férfiak voltak, akik forró olívaolajat öntöttek a támadók fejére.
Gazdaság szerkesztés
Lakói korábban mezőgazdaságból és halászatból éltek, áruikat Dubrovnikban értékesítették. A 20. század második felében létrejött a közvetlen hajóforgalom Dubrovnikkal, de mivel nem volt jövedelmező idővel megszüntették. Ma a helyi gazdaság alapját a halászat, a vendéglátás és a turizmus képezi.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1837.
Források szerkesztés
- Mljet község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Antuna opata Maranovići (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk szerkesztés
- Mljet község hivatalos oldala[halott link] (horvátul)
- Mljet-online.com:Polače[halott link] (horvátul)
- Utazasvideo.com:Mljet-sziget (magyarul)
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Prožura című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
