Propionil-klorid
| Propionil-klorid | |||
| |||
| IUPAC-név | propanoil-klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 79-03-8 | ||
| PubChem | 62324 | ||
| |||
| UNII | MB6VL5OMB9 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C3H5ClO | ||
| Moláris tömeg | 92,52 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen folyadék | ||
| Sűrűség | 1,0646 g/cm3 | ||
| Olvadáspont | −94 °C | ||
| Forráspont | 80 °C | ||
| Veszélyek | |||
| Lobbanáspont | 12 °C[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A propionil-klorid a savkloridok közé tartozó szerves vegyület, a propionsav származéka, képlete CH3CH2C(O)Cl. A savkloridokra jellemző reakciókat adja.[2] Színtelen, korrozív, illékony folyadék.
A szerves kémiai szintézisekben reagensként használják. A belőle származtatható királis amidokban és észterekben a metiléncsoport hidrogénjei diasztereotópok.[3]
Előállítása szerkesztés
Iparilag a propionsav foszgénnel végzett klórozásával állítják elő:[4]
- CH3CH2CO2H + COCl2 → CH3CH2COCl + HCl + CO2
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A propionyl chloride vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2021-01-18 (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Michael B Smith. Organic Synthesis. Elsevier Science, 165. o. (2016. november 22.). ISBN 978-0-12-800807-2
- ↑ (1990) „Diastereoselective Aldol Condensation Using a Chiral Oxazolidinone Auxiliary: (2S,3S)-3-Hydroxy-3-phenyl-2-methylpropanoic Acid”. Org. Synth. 68, 83. o. DOI:10.15227/orgsyn.068.0083.
- ↑ Ullmann Vegyipari Enciklopédia
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Propionyl chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.