Prozódia (nyelvészet)

a nyelvészetnek a beszéd azon elemeivel foglalkozó része, amelyek nem önálló fonetikai elemek, hanem a szótagok és annál nagyobb beszédegységek tulajdonságai
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 24.

A nyelvészetben a prozódia (vö. francia prosodie < latin prosodia < ógörög proszoidíalíra játékát kísérő ének; a hang magasságának variációja”[1]) terminus a hangtan azon ágát nevezi meg, amely a nyelv ún. szupraszegmentális tényezőinek tanulmányozásával foglalkozik.[2] Ez a terminus jelentése a francia nyelvészetben. A szakirodalomban szupraszegmentális tényezőkként megtalálhatók a hangerő, a hangmagasság, a tónus, a hangszínezet, a hang időtartama, a hangsúly, a szegmentumok közötti határjegy (junktúra) és szünet, a szónál nagyobb szegmentumok hanglejtése, ritmusa és tempója,[1][3][4][5][6] de nem mindegyiket tartja mindegyik nyelvész szupraszegmentális tényezőnek, hanem egyiket vagy másikat ez vagy az a szerző nyelven kívüli elemnek tekinti.[7]

Az angol nyelvű nyelvészetben több megfelelője van a „prozódia” terminusnak. A prosody terminus a szupraszegmentális tényezők összességét jelenti. Ez az értelmezés megtalálható a magyar nyelvű szakirodalomban is.[8] Annak a tudományágnak, amely a szupraszegmentális tényezőkkel foglalkozik több más angol elnevezése van: prosodics „a prozódia tudománya”,[1] suprasegmental phonetics „szupraszegmentális fonetika”, prosodic phonology „prozódiai fonológia”.[9]

A „prozódia” szónak az ókorban két jelentése volt: „a szavak szabályos, a hangsúlyok és az időtartamok helyes alkalmazásával való kiejtése, ami a verselés alapját képezi; szöveg rendezése a magánhangzók és a mássalhangzók szempontjából”.[10] A költészettan átvette ezt a szót azon szakszavaként, amely a verselés ritmikai szabályainak összességét nevezi meg.[11]

A prozódia egyrészt a fonetikához tartozik, mivel a szupraszegmentális tényezőket lehet alaki szempontból vizsgálni (például az akusztikai tulajdonságaikat), másrészt pedig a fonológiához, mivel ezeknek a tényezőknek is lehet jelentésmegkülönböztető funkciója úgy lexikai, mint [[[nyelvtan]]i téren. Analógia útján a fonémákkal mint a fonológia tárgyával, egyes szerzők prozodémáknak nevezik a szupraszegmentális tényezőket ebből a szempontból.[5][9][12]

  1. a b c Bussmann 1998, 962. o.
  2. TLFi prosodie szócikk, C. pont.
  3. Crystal 2008, 466. o.
  4. A. Jászó 2007, 17. o.
  5. a b Dubois 2002, 458. o.
  6. Bidu-Vrănceanu et al. 1997, 496. o.
  7. Vö. Bidu-Vrănceanu et al. 1997, 350. o.
  8. Például Gósy 2006-ban: „beszédprozódia torzítás” (596. o.), „sérülhet a prozódia” (602. o.).
  9. a b Crystal 2008, 393. o.
  10. Bidu-Vrănceanu et al. 1997, 394. o.
  11. Tótfalusi 2008, prozódia szócikk.
  12. A. Jászó 2007, 74, 115. o.

Kapcsolódó szócikk

szerkesztés