Pumhart von Steyr
A Pumhart von Steyr középkori óriás mozsár Stájerországból, Ausztriából, amely kaliber szerint a legnagyobb ismert kovácsoltvas bombarda. A fegyver a bécsi Hadtörténeti Múzeum egyik legértékesebb és leghíresebb kiállítási tárgya.[1]
| Pumhart von Steyr | |
 | |
| A Pumhart von Steyr a bécsi Arzenál kiállítóterében | |
| Gyártási adatok | |
| Típus | bombarda, mozsárágyú |
| Ország | .svg) |
| Gyártás ideje | 15. század első fele |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | nem ismert |
| Alkalmazó ország | |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 760-880 mm |
| Lőszer | kőgolyó,15 kg lőpor |
| Tömeg | 7,1-8 t |
| Fegyver hossza | 2 590 mm |
| Csőhossz | 1 150 mm |
| Vízszintes emelkedés | 10° |
| Max. lőtávolság | 600 m |
Jellemzői
szerkesztésTömege körülbelül 8 tonna, hossza meghaladja a 2,5 métert. A 15. század elején készítették, és a modern számítások szerint egy 80 cm-es 690 kg súlyú kőgolyót nagyjából 600 m távolságra tudott kilőni, miután 15 kg puskaporral töltötték meg és 10°-os emelkedési szögbe állították.[2]
A Pumhart von Steyr mellett számos 15. századi, nagy kaliberű fegyver ismert még, melyeket elsősorban ostromharcra szántak, közéjük tartozik a kovácsoltvas Mons Meg és Dulle Griet, valamint az öntött bronzból készült Faule Mette, Faule Grete és a Grose Bochse.
Története
szerkesztésAz ágyú a világ egyik legrégebbi fennmaradt tüzérségi fegyvere. A bombarda a 15. század elején készült rúdgyűrűs technológiával, amely során a felhevített acélrudakat a hordók dongáihoz hasonlóan abroncsokkal rögzítették össze, mivel ekkoriban még nem volt elég fejlett a fémöntési technológia egy ekkora ágyú létrehozásához.[3] A gyújtólyuk alatt a Schachner-család mesterjegye látható, akik korukban az egyik leghíresebb felső-stájer fémmunkások voltak.[4]
A Pumhart von Steyr a bécsi császári fegyvertár állományában őrzött legrégebbi lőfegyver. Az arzenál hagyománya szerint a tényleges bevetésekhez túl nehéz ágyút a stájer kovácsok és öntőmesterek ajándékozták III. Frigyes császárnak. Ma a bécsi Hadtörténeti Múzeum egyik tüzértermének oldalkamrájában felállítva tekinthető meg, de csak március és október között látogatható.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Schmidtchen, Volker (1977). „Riesengeschütze des 15. Jahrhunderts. Technische Höchstleistungen ihrer Zeit” (német nyelven). Technikgeschichte (44), 153–173. o.
- ↑ Schmidtchen, Volker. Bombarden, Befestigungen, Büchsenmeister: Von den ersten Mauerbrechern des Spätmittelalters zur Belagerungsartillerie der Renaissance (német nyelven), 33-34. o. (1977). ISBN 3-7700-0471-X
- ↑ Wrought iron bombards, early 15th century | cabinet. www.cabinet.ox.ac.uk. [2021. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ ▷VIDEO: Der „Pumhart von Steyr“ - Die größte Riesensteinbüchse der Welt (német nyelven). museumsfernsehen, 2019. október 14. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
- ↑ Artilleriehallen (német nyelven). Startseite. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pumhart von Steyr című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pumhart von Steyr című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
