Putnai kolostor
A putnai kolostor (Mănăstirea Putna) erődített épületével, bejárati kaputornyán a fejedelemség bölénymotívumos címerével gazdag történeti múlt emlékét őrzi Putnában, Suceava megyében. Építése az uralkodó, Ștefan cel Mare által kiválasztott helyen, 1466 – 1470 között kezdődött. Az alapítási felirat is megmaradt a Kincses-toronynak (Turnul tezaurului) is nevezett vastag falú, 16 m magas nyugati saroktoronyban. Az építkezések után tűzvész pusztított a kolostorban, de 1484-1486 között már újjáépítették. A kolostoregyüttes a környező terület gazdasági és kulturális központjává vált. A falakkal és tornyokkal biztosított együttes – egyúttal Ștefan cel Mare családjának temetkezőhelye is. A kolostornak, 1503-ban uralkodói támogatás révén, már mintegy harminc falunyi birtoka volt. Az anyagi jólétben kibontakozó kulturális tevékenységét a későbbiekben több véres politikai esemény, háború zavarta meg.
| Putnai kolostor | |
 | |
| Település | Suceava megye |
| Építési stílus | gótika |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | kolostor |
| LMI-kód | SV-II-a-A-05595 |
| Elhelyezkedése | |
 Putnai kolostor
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 47° 51′ 58″, k. h. 25° 35′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 58″, k. h. 25° 35′ 48″ | |
 | |
| Putnai kolostor weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Putnai kolostor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A fellángoló harcok során 1654-ben az épületek meg is rongálódtak. Helyreállításukhoz már Gheorghe Ștefan (1653-1658) hozzákezdett, majd 1662-ben Eustratie Dabija fejezte be. 1756-1760 között ismét felújításra került sor. 1902-ben a kolostor területén Karl Romstorfer, osztrák építész irányításával további átalakítási és felújítási munka kezdődött, ekkor készült a templom tetőszerkezete is, valamint a szerzetesi főtemplom négyezeti tornyának az eredetinél keskenyebb átmérőjű felmagasítása.
A kolostortemplom (Biserica Mănăstirii) ortodox szokás szerint a szerzetestelep négyszögletű udvarának központjában áll. Építészeti megoldásában nagyvonalúan fejeződött ki az uralkodóház halottkultuszával összefonódó egyházi és politikai rendeltetése. Az épület nyugati felében, a déli és északi bejáraton keresztül feltáruló, kettős keresztboltozattal fedett előtérből gótikus jellegű kapuzat vezet a sírterembe.
A kozmikusan ünnepélyes kupolás térben helyezkedik el Ștefan cel Mare és családtagjai síremléke (Ștefan cel Mare, 1504; első felesége, Maria de Mangop: 1477; második felesége, Maria Voichița, 1511, továbbá fia, III. Bogdán, 1517). A temetkezőhely után következik a templom kettős kupolával fedett hajója, majd a három ívnyílás keretében kibontakozó térlezárás, központi négyezetéhez három karéj kapcsolódik. A szentélyoldalon az apszis egyenes térbővülete mellett két oldalt van a miseáldozat előkészítésére szolgáló proszkomedie, illetve a sekrestyeként használt diakonikon. A templombelső athoszi emléket idéz, de már jellegzetesen moldvai sajátosságokat is mutat. A szentély-apszis előtt az évszázadokkal később készült szentélyrekesztő (ikonosztáz) barokkos pompája fokozza az összhatást.
A gazdagon kiteljesülő térrendszer a külső tömegalakításban is plasztikusan megjelenik. A homlokzatok architektúrája az átépítések, változtatások miatt nem teljesen egységes. Szembetűnő a különbség a nyugati oldalon, a kváderkövekből épített, két saroktámpillér közötti nagyméretű csúcsíves ablakokkal áttört, teljesen gótikus épületrész, amely a 16. század végén emelt slatinai, vagy sucevițai kolostortemplom kompozíciójára emlékeztet. A tetőzet alatti vakív-soros plasztika alatt csavart jellegű övpárkány oldja a falfelületeket, amelyeket e részen csupán kisméretű pálcatagozatos ablakok törnek át.
A kolostor múzeumának gyűjteménye világhírű. Számos irodalmi emléke között értékes evangélium példányok találhatók (többek között az ún. „Humori tetraevangélium" 1473-ból). Nevezetesek továbbá a kolostor remekmívű varrottas kézimunkái (például Maria de Mangop halotti takarója, 1477-ből).
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Források szerkesztés
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei 1. (Délkelet-Európa)kötet, 8. számozat:p. 60-66. Alexandra Kiadó (1997) ISBN 963-367-245-7
- A művészet története: A korai középkor, Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963-13-2393-5
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat, 1959
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 15. sz. Bizánci művészet. Gondolat, 1959
- Jepranion, E.: Architecture moldave aux temps d'Étienne le Grand. Biuletin Historii Sztuki i Kultury VI. Warsava, 1938
- Romstorfer, K.A.: Die Fürstengräber in … Putna. Jahrbuch des Bukoviner Landesmuseums. XII. Cesnauti, 1904
- Szentkirályi Zoltán – Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963-16-3059-5
- Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978 ISBN 963-243-099-9
- J. M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub, 1999. ISBN 963-548-774-6.
- Az együttes helyszíni bejárását és fotózását és az ezt követő adatfeltárást Kit36a Kiss Tamás (építész) végezte 2003-ban. (Részletesen és fotóanyag: KT_ARCHIV_ VeML)
Külső hivatkozások szerkesztés
