Rénium(IV)-szulfid

Rénium(IV)-szulfid
IUPAC-név Rénium(IV)-szulfid
Más nevek rénium-diszulfid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12038-63-0
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet ReS2
Moláris tömeg 250,33 g/mol
Megjelenés fekete színű szilárd anyag
Sűrűség 7,506 g·cm−3[1]
Oldhatóság (vízben) nem oldódik[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A rénium(IV)-szulfid egy vegyület. Képlete ReS2.

SzintéziseSzerkesztés

Rénium és kén reakciójával 1000 °C-on:[2]

 

Rénium(VII)-szulfid termikus bomlásával 1100 °C-on:

 

TulajdonságaiSzerkesztés

Fekete színű, vízben oldhatatlan, szagtalan anyag, a rénium legstabilabb szulfidja.[3] Ellenáll a savaknak, lúgoknak és az alkálifém-szulfidoknak, azonban a hipoklórossav, salétromsav stb. ReO4-tá oxidálja. 1000 °C-on a kvarccal reagál, de kénnel még hevítve sem lép reakcióba. 700 °C felett vákuumban elemi réniumra és kénre bomlik, a hidrogén magasabb hőmérsékleten réniummá redukálja.[2] Diamágneses félvezető.[4] Kristályszerkezete triklin, tércsoport: P1 (a = 645,5 pm, b = 636,2 pm, c = 640,1 pm, α = 105,04°, β = 91,60°, γ = 118,97°). Torzult kadmium(II)-klorid szerkezete van és izotípusos a rénium-diszeleniddel.[5][6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Rhenium(IV) sulfide, 99%; AlfaAesar (2018. december 2), (PDF)
  2. a b Georg Brauer (Hrsg.) u. a.: Handbuch der Präparativen Anorganischen Chemie. 3., umgearbeitete Auflage. Band III, Ferdinand Enke, Stuttgart 1981, ISBN 3-432-87823-0, S. 1619.
  3. Erwin Riedel: Anorganische Chemie. (hely nélkül): Walter de Gruyter. 2004. 811. o. ISBN 311018168-1 korlátozott előnézet a Google Könyvekben  
  4. Christoph Janiak – Hans-Jürgen Meyer – Dietrich Gudat–Ralf Alsfasser: Riedel Moderne Anorganische Chemie. (hely nélkül): Walter de Gruyter. 2012. 338. o. ISBN 311024901-4 korlátozott előnézet a Google Könyvekben  
  5. H.-J. Lamfers, A. Meetsma, G.A. Wiegers, J.L. de Boer: The crystal structure of some rhenium and technetium dichalcogenides. In: Journal of Alloys and Compounds, 241, 1996, S. 34–39, doi:10.1016/0925-8388(96)02313-4.
  6. (1971) „The dichalcogenides of technetium and rhenium”. Journal of the Less Common Metals 24, 73. o. DOI:10.1016/0022-5088(71)90168-8.  

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhenium(IV)-sulfid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.