Rózsás János
Rózsás János (Budapest, 1926. augusztus 6. – Nagykanizsa, 2012. november 2.) magyar író, nyugalmazott könyvelő, német-orosz műszaki tolmács. 1944–53 között kilenc éven át ártatlanul politikai fogoly volt a Gulágon. Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg, 1997-től lett a Magyar Írószövetség tagja.
Rózsás János | |
Élete | |
Született | 1926. augusztus 6. Budapest |
Elhunyt | 2012. november 2. (86 évesen) Nagykanizsa |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Első műve | Keserű ifjúság |
Fontosabb művei | Gulag Lexikon |
Kiadói | Püski |
Rózsás János aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsás János témájú médiaállományokat. |
Élete
szerkesztésBudapesten született vidékről származó munkáscsaládba. Apja szobafestő, anyja háztartásbeli. Családja 1918-ban a szerb megszállás elől menekülve került átmenetileg Budapestre. Nagy szegénységben éltek, hároméves korában nagyszüleihez került egy göcseji kis faluba. Hatéves korában került vissza a szüleihez Újpestre. Az első elemi után a másodikat Budán, a Krisztina téri iskolában járta, majd harmadikos korában Nagykanizsára költöztek és ott fejezte be az iskolát. A négy polgári elvégzése után, 1940-ben, tizennégy éves korától dolgoznia kellett. A nagykanizsai áramszolgáltató vállalatnál volt segédtisztviselő. A munkához esti tanfolyamon gyors- és gépírói képesítést szerzett és német nyelvtudását is fejlesztette. 1942. július elsejétől a bánokszentgyörgyi majd később a borsfai körjegyzőségen dolgozott. Amikor apját besorozták katonának és frontszolgálatra vitték, akkor hazaköltözött anyjához. 1944 júniusától Nagykanizsán, a MAORT Központi Javítóműhelyének vezető főmérnöke mellett lett titkár és magyar-német levelező.[1]
1944 szeptemberében őt is besorozták, és novemberben mint már katonai előképzésben részesült leventét mozgósították. Minden különösebb további kiképzés nélkül, harci feladattal bízták meg alakulatát Marcali térségében. A harcok során 1944. december 22-én többekkel együtt hadifogságba esett.[1] 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta. Az volt a vád ellene, hogy önként harcolt a Szovjetunió ellen mint magyar levente.[2] Letartóztatása után az odesszai börtönbe szállították, majd Ukrajnában, a nyikolajevi, és később a herszoni munkatáborba hurcolták. 1946 őszétől az észak-uráli Szolikamszk lágerkörzetébe került, ahol fakitermelésen dolgoztatták.[1] 1944–1953 között összesen kilenc évig a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban sínylődött. Rabsága idején egy ideig kazak lágerben is volt, ahol találkozott Alekszandr Szolzsenyicinnel, akivel ott három évet töltött együtt.[2]
Hazatérte után 1954 januárjától könyvelőként dolgozott a nagykanizsai járási tanács pénzügyi osztályán. Mindenkitől eltitkoltan esténként a szovjet rabsága történetét elkezdte írni, melynek a Decembertől decemberig címet adta és 1955 novemberére készült el vele. 1954 decemberében megnősült. Felesége Magyar Magdolna, akivel gyerekkora óta jól ismerték egymást, hiszen egy házban nőttek fel. Három gyermekük született: Antal (1955), László (1957) és Magdolna (1959). A munka és család mellett folytatta a tanulást, közgazdasági technikumban leérettségizett, és oroszból felsőfokú állami nyelvvizsgát, majd tolmácsvizsgát tett. Dolgozott a Nagykanizsai Bútorgyárban és a Kanizsa Sörgyárban is.[1]
1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta, azonban az államvédelmi szervek továbbra is megfigyelték, telefonját lehallgatták.[3] A lágerekben megtépázott egészsége méginkább megromlott, 1983 júniusától rokkantnyugdíjas lett. 1978-ban készült el a teljes, kilenc esztendős rabsága emlékeinek irodalmi feldolgozásával. Akkoriban ez nem jelenhetett meg Magyarországon, ezért Borbándi Gyula irodalomtörténész kiadásában Münchenben jelent meg magyar nyelven. Az első kötet Keserű ifjúság címmel 1986-ban, a második Éltető reménység címmel 1987-ben. Budapesten 1989 decemberében Koltay Gábor, a Szabad Tér Kiadó igazgatója adta ki Keserű ifjúság címmel a két írást egyben,[1] majd 2000-ben Püski Sándor is.[4]
A Magyar Írószövetség 1997-ben vette fel tagjai közé.[1] 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével, valamint Zala megye díszpolgára címmel tüntették ki.[5]
Művei
szerkesztés- Keserű ifjúság (München, 1986)
- Éltető reménység (München, 1987)
- Duszja nővér (Nagykanizsa, 1995)
- GULAG-lexikon (Budapest, 2000)
- Leventesors. A leventeintézmény története, 1921-1945; Hármas Halom Baráti Kör–Trianon Társaság Nagykanizsai Szervezete, Nagykanizsa, 2005
- Válogatott írások; Rajnai Miklós, Nagykanizsa, 2008 (A magyar műveltség kincsestára)
- Schwester Dusja. Ein belebender Sonnenstrahl in Sibirie. Ein Ungar im Gulag (Duszja nővér); németre ford. Rózsás László; Gryphon, München, 2005
- A Nagy-Magyarország-emlékmű Nagykanizsán; szerk. Rajnai Miklós, Rózsás János, Szemenyey-Nagy Tibor; 8. átdolg., bőv. kiad.; Nagy-Magyarország-emlékmű Szoborbizottsága, Nagykanizsa, 2006
- Gulag lexikon; Rajnai Miklós, Nagykanizsa, 2008 (A magyar műveltség kincsestára)
- Fogságom naplója és egyéb irodalmi munkáim sorsa. "Habent sua fata libelli..."; Balaton Akadémia, Keszthely, 2011 (Szent György könyvek)
- Leventesors. A leventeintézmény története, 1921-1945; Rózsás János, Nagykanizsa, 2012
Kitüntetései és díjai
szerkesztés- Hazáért Érdemkereszt
- II. világháborús emlékérem
- Emléklap az 1956-os helytállásért (1991)
- Emléklap a Szabad Magyarországért
- Nagykanizsa város díszpolgára (1993)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001)
- Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2003)
- Zala megye díszpolgára (2003)
- Magyar Szabadságért díj (2009)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f Elhunyt Rózsás János - életrajz. kanizsahir.hu, 2012. november 2. [2015. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
- ↑ a b Rózsás János, Szolzsenyicin rabtársa. Erdélyi Napló, 2008. augusztus 6. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 26.)
- ↑ Keserű felnőttkor (Szolzsenyicin, Rózsás János és az állambiztonság), Magyar Narancs, 2013. december 7.
- ↑ Keserű ifjúság – Éltető reménység a Püski Kiadónál
- ↑ Rózsás János bemutatása. gulag.hu. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 26.)
További információk
szerkesztés- Rózsás János: Kereszt Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Rózsás János: Egy emlékmű sorstörténete Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Rózsás János a halisnagykanizsa.bibl.hu oldalán
- Emlékezés Rózsás Jánosra