Radagaisus
Radagaisus vagy Radagais (elhunyt 406. augusztus 23-án) a gótok királya volt (a latin forrásokban rex). 405 végén százezres nagyságúra becsült seregével támadást indított Észak-Itália ellen, azonban a következő évben Stilicho nyugatrómai hadvezértől vereséget szenvedett. A háborús vereséget túlélő gótok Alarik vizigót királyhoz csatlakoztak, aki 410-ben feldúlta Rómát.
| Radagaisus | |
 | |
| Született | 4. század |
| Elhunyt | 406. augusztus 23. Firenze |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Radagaisus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
405-ben vandál, burgund és svév vegyes csapatok törtek be a Nyugatrómai Birodalom területére[1] Radagaisus vezetésével. Velük tartottak az alánok, és egy 12 ezer fős gót csapat is. A velük együtt vonuló asszonyokkal és gyerekekkel a sereg egyes becslések alapján elérhette a százezer főt is. A soknemzetiségű néptömeg a mai Nagyalföld területéről indulhatott útjára, feldúlta Pannonia és Noricum provinciákat, majd betört Észak-Itáliába. A nyugatrómai hadvezér, Stilicho tisztában volt azzal, hogy a rendelkezésére álló sereg nem elég egy ekkora áradat feltartóztatására, ezért újoncokat keresett és a rabszolgákat is besorozta, de még így is csak 30-40 ezer embere volt a feladatra, viszont seregét kiegészítették a rómaiakhoz hű barbár csapatok: szerencséjére Uldin hun király segédcsapatokat küldött a Nyugatrómai Birodalomnak.
A támadó germán sereg elhaladt Ravenna, valamint Stilicho ticinumi tábora mellett. Míg Stilicho egyre halasztotta a barbárokkal való csatát, addig azok Itália több városát kifosztották. Stilicho Firenzénél utolérte a germán hadat, és elhatározta, hogy azzal módszerrel próbálja megállítani őket, ami a gótoknál 403 tavaszán már bevált, azaz bekeríti és kiéhezteti őket. A terv bevált, Radagais többszöri kitörési kísérlet után kegyelemért könyörgött. A fogságba esett királyt fiaival együtt megölték: 406. augusztus 23-án érte a halál. A kiéheztetett germánok mind a rómaiak fogságába kerültek és eladták őket rabszolgának. A tizenkétezerre becsült gót katonát Stilicho római zsoldba fogadta. Mintegy százezer szvéb, vandál, alán és burgund azonban visszamaradt az Apenninnek és az Alpok, valamint az Alpok és a Duna között, támadásra készen.
A történészek Radagaisus támadását olyan döntő eseménynek tartják, mely nagyban hozzájárult a Nyugatrómai Birodalom felbomlásához és megszűnéséhez. Azáltal, hogy Stilicho Észak-Itália megvédésére koncentrált, a birodalomnak nem maradt elég ereje a rajnai határ megvédéséhez: 406. december 31-én vandálokból, alánokból és szvévekből álló germán tömeg áttörte a rajnai limest, majd átlépve a Rajnát ellepték Galliát. 408-ban pedig megkezdődött Alarik nyugati gót király itáliai hadjárata is.
Forrásértelmezési problémák szerkesztés
Radagaisus tudomásunk szerint nem tartozott sem a keleti, sem a nyugati gót uralkodók sorába, a kortárs szerzők mégis királynak címezték.[2] A nagy népvándorlás germán népeinél egy-egy hadvezér vagy törzsfő több csoportot egyesíthetett, ilyen volt Radagaisus kortársa, Alarik is.
Radagaisus hadjáratának tanulsága, hogy a kora középkorban vegyes összetételű, soknemzetiségű néptömegek vándoroltak Keletről Nyugatra. Mindennek a magyar őstörténet szempontjából is nagy jelentősége van.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963093695X, 11. oldal
- ↑ Orosius, Paulus: Historiae adversum paganos, 7,37,8.
Források szerkesztés
- Bóna István – Cseh János – Nagy Margit – Tomka Péter – Tóth Ágnes – Zimonyi István (sorozatszerkesztő): Hunok – gepidák – langobardok. www.tankonyvtar.hu. Balassi Kiadó (1993) (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.) (pdf)