Flavius Stilicho (359 körül – 408. augusztus 22.) a Nyugatrómai Birodalom vandál származású hadvezére, egyben legbefolyásosabb politikusa volt.

Flavius Stilicho
Született359
Konstantinápoly
Elhunyt408. augusztus 22. (48-49 évesen)[1][2]
Ravenna
Állampolgárságarómai
HázastársaSerena
Gyermekei
  • Maria
  • Thermantia
  • Eucherius
Foglalkozása
Tisztsége
Halál okalefejezés
A Wikimédia Commons tartalmaz Flavius Stilicho témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Stilicho és családja egy diptychonon (Monza)

A Birodalom védelmezője

szerkesztés

A vandál származású hadvezér valahol Germania vagy Pannonia területén született, és itt csatlakozott a római hadsereghez. I. (Nagy) Theodosius idején emelkedett tábornoki rangba: feladata a határ védelme volt a nyugati gótokkal szemben, amit vagy húsz éven keresztül el is látott. Hogy megerősítse hűségében, a császár Stilichóhoz adta unokahúgát, Serenát, és kisebbik fia, Honorius nevelőjévé tette (Stilicho később saját lányát, Mariát adta az ifjú császárhoz feleségül).

Theodosius végrendeletében felosztotta a birodalmat két fia között: a keleti birodalomfelet Arcadius, a nyugatit a Stilicho pártfogolta, 10 éves Honorius örökölte. (A hadvezérről terjesztették, hogy nem csak a Nyugatrómai Birodalom császára, hanem a bizánci uralkodó helyett is gyakorolni akarta a hatalmat, ám Arcadiust más kegyencek (Rufinus, Eutropius majd Anthemius) irányították, akik sikeresen megakadályozták Stilicho térnyerését Konstantinápolyban).

Stilicho magister militumi minőségében eredményesen védelmezte meg a széthulló nyugati területeket a barbár betörésekkel szemben. 397-ben Macedoniában és Görögországban legyőzte az Alarik vezette nyugati gótokat, illetve Africában elfojtott egy felkelést. 401-től kezdve Raetia és Észak-Itália területén harcolt, és két nagy csatában (402Pollentia, 403Verona) állította meg ismét Alarik nyugati gótjait. Utolsó nagy győzelmét 406 augusztusában Fiesole mellett aratta Radagaisus felett, de hadvezéri babérjai illetve az idegengyűlölet miatt a kegyvesztés őt is utolérte.

Stilicho bukása

szerkesztés

Látványos eredményei ellenére Stilicho helyzete nem volt teljesen biztos. 406. december 31-én vandálokból, alánokból és szvévekből álló germán tömeg áttörte a rajnai limest, majd átlépve a Rajnát ellepték Galliát. Ezt a támadást haderő híján már hadvezéri zsenije sem tudta megállítani. Barbár származása, ariánus hite, hatalmas vagyona és mindenhatósága miatt a római udvar mindig is ferde szemmel nézett rá: terjesztették róla, hogy a saját fiát akarja a trónra ültetni, és hogy lepaktált a barbárokkal. 408 augusztusában – feltehetően egy senatori körökben szerveződött puccs keretében – Ticinumban fellázadt a helyi legio, mire Stilicho Ravennába menekült, ahol fogságba esett, majd Honorius parancsára kivégezték. Halála után erős idegenellenes hangulat uralkodott el a birodalomban, és a hamarosan bekövetkező pogromok során a rómaiak kb. 10 000 gótot mészároltak le. Az Alarik vezette gótok ezt megbosszulandó törtek be Itáliába.

  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
Elődei:
Eutropius
és
Mallius Theodorus
Utódai:
Flavius Vincentius
és
Flavius Fravitta
Elődei:
Honorius
és
Aristaenetus
Utódai:
Arcadius
és
Petronius Probus