Rapszódosz
A rapszódosz az antik görög világban utazó epikus énekmondó volt. A szó a rhaptó (összefűzni) és az ódé (ének) görög szavak összetétele.[1]
A rapszódoszok elsősorban epikus költeményeket, Homérosz műveit adták elő, amelyeket fejből idéztek. Maguk nem alkottak, feladatuk a szövegek szájhagyomány útján történő terjesztése, megőrzése volt. Xenophón Lakoma című művében együgyű emberként írja le az énekmondókat, ezt a kérdést adva az egyik beszélgető szájábaː „És ismersz az énekmondóknál ostobább népséget?”, amire Nikératosz nemmel felel.[2]
Tevékenykedett rapszódoszként Hésziodosz is. Munkák és napok című művében (654-657) beszámol arról, hogy Khalkiszban kétfülű trípuszt – vallási célú háromlábú állványt – nyert énekmondóversenyen.[3][4] Egyes források szerint Évián Homéroszt győzte le.[4] Platón Ión című dialógusának címszereplője is egy önelégült rapszódosz,[5] aki így beszél magárólː „az emberek közt én tudom a legszebb dolgokat mondani Homnéroszról”.[6]
Az I. e. 5. század végén képzett tudósok is foglalkozni kezdtek az eposzokkal, akik fő céljuknak nem a szöveg átadását, hanem értelmezését, allegorikus magyarázatát tekintették. Közéjük tartozott a lampszakoszi Métrodórosz, a thaszoszi Sztészimbrotosz, Glakón és a rhégioni Theagenész.[7]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Platón: Platón. Ión, Ión. Menexenosz. Atlantisz (2000). ISBN 963 9165 48 4
- ↑ Ritoók: Ritoók Zsigmond. Ión-lábjegyzetek, Ión. Menexenosz. Atlantisz (2000). ISBN 963 9165 48 4
- ↑ Hésziodosz: Hésziodosz. Munkák és napok, Istenek születése. Munkák és napok. Magyar Helikon (1976). ISBN 963 207 011 9
- ↑ Trencsényi: Trencsényi-Waldapfel Imre. Utószó, Istenek születése. Munkák és napok. Magyar Helikon (1976). ISBN 963 207 011 9
- ↑ Xenophón: Xenophón. Lakoma, Filozófiai és egyéb írásai. Osiris Kiadó (2003). ISBN 963 389 496 4