Wikipédia

Regina Spektor

orosz származású amerikai énekes-dalszerző és zongorista

Regina Iljinyicsna Spektor (oroszul: Реги́на Ильи́нична Спе́ктор), (Moszkva, 1980. február 18.[1]) orosz származású amerikai énekes-dalszerző és zongorista. Zenéje a New York-i East Village anti-folk hagyományaihoz kötődik.

Regina Spektor
Regina Spektor 2006-ban
Regina Spektor 2006-ban
Életrajzi adatok
Születési névRegina Iljinyicsna Spektor (Реги́нa Ильи́нична Спе́ктор)
Született1980. február 18. (44 éves)
Moszkva, Szovjetunió
HázastársaJack Dishel (2011–)
Iskolái
  • State University of New York at Purchase
  • Salanter Akiba Riverdale Academy
  • Fair Lawn High School
  • Frisch School
Pályafutás
Műfajokanti-folk, indie folk, barokk pop, dzsessz, indie pop
Aktív évek2001–napjainkig
Hangszerzongora, gitár, basszusgitár
Hangmezzoszoprán
Tevékenységénekes, dalszerző
KiadókSire/Warner Bros. Records
Regina Spektor aláírása
Regina Spektor aláírása
Regina Spektor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Regina Spektor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Korai évek szerkesztés

Spektor 1980-ban született Moszkvában, egy orosz-zsidó zenészcsaládba. Édesapja, Ilya Spektor fényképész és amatőr hegedűjátékos. Édesanyja, Bella Spektor a Szovjetunióban egy zenei főiskolán oktatott, ma pedig egy általános iskolában tanít a New York-i Mount Vernonban.[2] Van egy öccse, Boruch (becenevén Medve), aki szerepelt Spektor 2004-es Soviet Kitsch című albumának hetedik számában, a Whisperben.

Már Moszkvában megtanult zongorázni egy nagyapjától örökölt Petrof-pianínón.[3] Gyerekkorában komolyzenét és híres orosz bárdok, úgy mint Vlagyimir Szemjonovics Viszockij és Bulat Salvovics Okudzsava dalait hallgatta.[4] Apjának sikerült felvételeket szerezni Kelet-Európa más országaiból, illetve kazettákat is cserélgetett barátaival,[2] így Spektor megismerkedhetett olyan rock-and-roll együttesekkel is, mint a Beatles, a Queen vagy a Moody Blues. 1989-ben, amikor Regina kilenc és fél éves volt, a család elhagyta a Szovjetuniót – ez már a peresztrojka időszaka volt, amikor engedélyezték az emigrációt. Reginának a zongoráját is maga mögött kellett hagyni.[5] Zenei tanulmányainak komolysága miatt ugyan felmerült, hogy a Szovjetunióban maradnak, de végül inkább az emigráció mellett döntöttek a zsidókkal szembeni etnikai és politikai diszkrimináció miatt.[6] Spektor folyékonyan beszél oroszul és héberül is olvas, orosz származása előtt pedig többször lerótta tiszteletét: az Après Moi című dalában a Február című Paszternak-versből idéz, és egyszer úgy nyilatkozott, „mélyen kötődöm a nyelvhez és a kultúrához”.[7]

Először Ausztriába, majd Olaszországba utaztak, végül a HIAS nevű, zsidó immigránsoknak segítséget nyújtó szervezet révén bebocsátást nyertek az Egyesült Államokba. A Bronxban telepedtek le, ahol Spektor elvégezte a SAR Academyt, később pedig New Jersey-ben fejezte be középiskolai tanulmányait.[8]

Karrier szerkesztés

New Yorkban a Manhattan School of Music tanárával, Sonia Vargas-szal tanult klasszikus zongorát 17 éves koráig.[9] Bár a család nem hozhatta magával a zongorát Oroszországból, de Spektor talált egyet a zsinagógájuk alagsorában, amin gyakorolhatott, és e célra kihasználta az asztallapokat és más kemény felületeket is.

Spektort eredetileg csak a komolyzene érdekelte, de később megtetszett neki a hiphop, a rock, és a punk is.[2] Otthon sokszor kitalált magának dalokat, de csak akkor kezdte komolyabban érdekelni a dalszerzés, amikor tindézserkorában egy Izraelben tett kirándulás alatt a társai figyelmét is felhívta magára e képességével, és felismerte, hogy tehetsége van a dalíráshoz.[6]

Az izraeli utat követően megismerkedett Joni Michellel, Ani DiFrancóval, és más énekes-dalszerzőkkel, akik megerősítették benne, hogy akár ő is szerezhet saját dalokat. Első a cappella dalait 16 éves kora körül írta, amiket 18 éves kora körül kezdett zongorán kísérni.[2]

Spektor három év alatt elvégzett egy négyéves stúdió-zeneszerzési kurzust a Purchase College-i Conservatory of Musicban, ahol 2001-ben jelesre diplomázott. Ez idő tájt rövid ideig egy pillangótenyészeten is dolgozott a wisconsini Luckban,[10] és a londoni Tottenhamben is tanult egy félévet.[11]

2001–2006: Kezdetek szerkesztés

Az énekesnő fokozatosan tett szert ismertségre, New York belvárosának anti-folk köreiben fellépve, gyakran a dobos, Anders Griffen oldalán, olyan helyszíneken, mint az East Village-i SideWalk Cafe, vagy a Living Room. Helyi főiskolák (mint a Sarah Lawrence College) koncertjein is részt vett más zenészekkel, köztük a Trachtenburg Family Slideshow Players-zel. Ezeken a fellépéseken kezdte el árulni saját kiadású lemezeit: a 11:11-et (2001) és a Songst (2002). 2004-ben szerződést kötött a Warner Brothers lemezkiadójával, a Sire Records-szal, akik kiadták Soviet Kitsch című harmadik albumát, mely a korábbi évben már saját kiadásban is megjelent.

2006–2009: Begin to Hope szerkesztés

A következő album, a Begin to Hope 2006. június 13-án jött ki. Bár 70-edikként debütált a Billboard 200-on, a Fidelity kislemez népszerűségének köszönhetően eljutott a 20. helyre, és arany minősítést kapott a RIAA-tól.

Spektor még nagyobb figyelemben részesült, amikor a Fidelityhez készült klipet két nap alatt több, mint 200 ezren nézték meg a YouTube-on.

A Sirius Radio hallgatói 2006 legjobb dalának szavazták meg a Fidelityt. 2006 vége felé a VH1 feltörekvő művészekről szóló műsorában is szerepelt.[12] Ugyanebben az évben a Blender magazin top 100-as listáján a 33. helyet szerezte meg a Fidelityvel, és más énekesen mellett ő is kiérdemelte a "rock egyik legdögösebb nője" címet.[13] 2007. január 21-én a CBS News Sunday Morning vendége volt.[14]

2007. október 1-én megjelent Better című dalának videóklipje a VH1-en és a YouTube-on, ahol egy nap alatt százezres nézettséget produkált.

Spektor The Call című dala szólal fel a Narnia Krónikái: Caspian herceg című film végén.[15]

2009–2012: Far szerkesztés

Ötödik albuma, a Far 2009. június 22-én jelent meg. Az első héten 50 ezer példányt adtak el belőle, ezzel az US Billboard 200-on megszerezte a harmadik helyet, ahol utána tizenkilenc hetet töltött. Az Egyesült Államokban a 16., Kanadában a 30. helyen debütált.

2009. szeptember 16-án bejelentették, hogy Spektor írja a Beauty című musical zenéjét, ami a Csipkerózsika modern adaptációja lett volna, és eredetileg a 2011/12-es szezonban kezdték volna játszani.[16]

2010 májusában Spektor Obama elnök és felesége, Michelle előtt lépett fel több száz más vendég mellett a Fehér Házban a Zsidó Örökség Hónapjának tiszteletére. Az Us és a The Sword & the Pen című dalát adta elő, és álló ovációt kapott, amit Michelle Obama indított el.[17]

2012–ma: What We Saw from the Cheap Seats szerkesztés

Hatodik albuma, a What We Saw from the Cheap Seats, 2012. május 29-én jelent meg. Az albumot népszerűsítve megjelent a 2012. június 7-ei The Colbert Reportban, és elénekelte a Small Town Moont.

Spektor nevéhez fűződik a You've Got Time című dal felvétele, ami a Netflix saját 2013-as sorozatának, az Orange Is the New Blacknek a főcímdala,[18] és amiért Grammy-jelölést is kapott.

Stílus szerkesztés

 
Regina Spektor 2009-ben Londonban

Spektor azt nyilatkozta, hogy rengeteg dalt szerzett már,[19] de a legtöbbet nem szokta leírni. Azt is mondta, sosem ő akart dalokat írni, azok maguktól áramlottak őhozzá.[14] Spektor legtöbb dala nem önéletrajzi ihletésű, inkább általa elképzelt jeleneteken és szereplőkön alapszanak.[6][20] Érezhető rajtuk a folk,[21][22] a punk, a rock, a zsidó[20][23] és orosz[20] zene, a hiphop,[21][24][25] a dzsessz,[21][25] és a komolyzene hatása.[20][25] Saját bevallása szerint keményen dolgozik azon, hogy minden dalának saját zenei stílusa legyen, ahelyett, hogy zenéje önmagában egyfajta stílus jellegzetességeit viselje.[14]

„Számomra nem jönnek természetesen a napló típusú dalok. Szívesen írnék olyan klasszikusokat, mint a Yesterday, de helyette inkább fura dalok jutnak eszembe húsgolyókról a hűtőben - nem tehetek róla.”[26]

Spektornak széles hangterjedelme van, amit ki is használ. Szeret körüljárni furcsa és szokatlan vokális technikákat – van, hogy teljes versszakokat az ajkaival keltett zümmögő hangok tesznek ki, máskor a zongorán vagy egy széken veri a ritmust egy dobütővel.[6][27] Stílusának másik jellegzetessége a különböző hangképzési módok, leginkább a glottális stop eltúlzása, ami jól megfigyelhető Fidelity című dalában. Bizonyos szavakat erős New York-i akcentussal ejt, amit a New York és kultúrája iránt érzett szeretetéhez köt.[2]

Dalszövegei ugyanilyen változatosak – gyakran absztrakt narratívákat követnek, vagy egyes szám első személyű karakterrajzokra hasonlítanak, mintha megzenésített novellák vagy karcolatok lennének.[2][27] Általában angolul énekel, de előfordulnak szókapcsolatok vagy akár teljes versszakok latinul, oroszul, franciául, és más nyelveken. A kiejtéssel is sokat játszik, amit egy NPR-interjúban fiatal éveinek maradványaként jellemzett, amikor úgy hallgatta a popdalokat, hogy a szöveget még nem értette. Néhány dalszövegében irodalmi utalások is szerepelnek - így jelenik meg F. Scott Fitzgerald és Ernest Hemingway a Poor Little Rich Boyban, A kis herceg a Baobabsban, Virginia Woolf és Margaret Atwood a Parisben, Ezra Pound és William Shakespeare a Pound of Fleshben, a Hamlet a Virgin Queenben, Borisz Paszternak az Après Moi-ban, Sámson és Delila története a Samsonban, az Oidipusz király az Oedipusban, Billie Holiday a Ladyben, és Edith Wharton Ethan Frome című regénye a 2.99 Cent Bluesban. Az Edit című dalában a Beatlesre és Paul McCartney-ra tesz utalást. Joni Mitchell California című dalának egy sorát felhasználja a The Devil Came to Bethlehemben. Visszatérő motívumok és témák a szerelem, a halál, a vallás (főleg bibliai és zsidó vonatkozásban), a városi élet (főleg New Yorkkal kapcsolatban), és vannak bizonyos kifejezések, amik több dalában is felbukkannak, mint a sírásók, a tudás fája vagy a Mary Ann név. Wasteside című dalában Ilf és Petrov szerzőpáros klasszikus szatírájára, a Tizenkét székre történik célzás.

Korai albumainak legtöbb dalán kevés a produceri utómunka. Ez újabb albumain a Begin to Hope-tól kezdve megváltozott, és egyre nagyobb hangsúly került a stúdióra és a pop, illetve rockzene hagyományos hangszereire. Spektor azt mondta, a legnagyobb befolyással a "bonyolult zenéjű zenekarok" munkássága van rá, és a Beatlest, Bob Dylant, Billie Holidayt, a Radioheadet, Tom Waitset és Frédéric Chopint nevezte meg fő hatásként.

Magánélet szerkesztés

Spektor 2011-ben ment hozzá a szintén énekes-dalszerző Jack Dishelhez, aki korábban a Moldy Peaches nevű zenekar gitárosa volt, jelenleg pedig az Only Son együttes tagja, és a Call them Brothers című dalban duettet énekel Spektorral.[28]

2014. január 23-án Spektor bejelentette a Facebookon, hogy terhes,[29] és kisfiuk 2014 elején jött világra.[30]

Diszkográfia szerkesztés

Albumok szerkesztés

  • 2001: 11:11
  • 2002: Songs
  • 2004: Soviet Kitsch
  • 2006: Begin to Hope
  • 2009: Far
  • 2012: What We Saw from the Cheap Seats
  • 2016: Remember Us to Life

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Regina Spektor Facebook-oldala
  2. ↑ a b c d e f Soundcheck (2004-11-18) "Hot Hot Hot". New York Public Radio[halott link]
  3. ↑ „Regina Spektor - Refugee from Soviet kitsch”, The Independent, 2009. július 3. (Hozzáférés: 2010. április 2.) 
  4. ↑ „Regina Spektor: On Growing Up A 'Soviet Kid'”, Fresh Air with Terry Gross, 2012. augusztus 27. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.) 
  5. ↑ Aizlewood, John: Regina Spektor: A Triumph That Began With Hope. thislondon.co.uk, 2006. augusztus 24. [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  6. ↑ a b c d Soundcheck interview (2005-09-13) "From Russia with Love" Archiválva 2007. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. New York Public Radio.
  7. ↑ Piano Woman June 12, 2006, New York Magazine/
  8. ↑ Morrisset-Solo Forums. [2009. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  9. ↑ Roeschlein, Shane: Regina Spektor: The Red Princess. themusicedge.com. [2006. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  10. ↑ Versatile Regina Spektor floats among her song stories, Wisconsin State Journal (Madison, Wisconsin), 2006. október 12.
  11. ↑ "Regina Spektor: 'Art comes from a different place'" 2012. május 12. Guardian.
  12. ↑ New Music Artists Info on You Oughta Know, Rising New Artists, See Photos & Watch Videos Online. VH1.com. [2009. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  13. ↑ Hottest Women of... Rock!. Blender. [2007. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  14. ↑ a b c Orloff, Brian: Regina Spektor's Boundless Talent. CBS News. CBS, 2007. október 21.
  15. ↑ Pandora
  16. ↑ Playbill.com article on "Sleeping Beauty". [2009. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  17. ↑ Watch: Regina Spektor Performs at White House
  18. ↑ Spektor's official web site
  19. ↑ Orloff, Brian: Regina Spektor's Got New "Hope". Rolling Stone. [2009. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  20. ↑ a b c d Alonzo, Rod: Making Stuff Up: An Interview With Regina Spektor. WOMANROCK.com. [2005. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  21. ↑ a b c Murphy, John: Regina Spektor – Mary Ann Meets The Gravediggers (review). musicomh.com. [2006. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  22. ↑ Bridge, Colette: Nottingham Music: Paolo Nutini / Peaches / Regina Spektor: Tis the period of the singer / songwriter. BBC – Nottingham, 2006. július 1. [2007. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  23. ↑ Holub, Annie: Spectral Musings: Six lines that will make you fall in love with Regina Spektor. Tucson Weekly, 2006. november 2. [2009. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  24. ↑ National Public Radio: Regina Spektor in Concert
  25. ↑ a b c MySpace: Regina Spektor
  26. ↑ Rolling Stone magazin, 694. szám, 2009. szeptember "New York Screwball Pop Queen", Jenny Eliscu, 18. oldal
  27. ↑ a b Block, Melissa: Stories in Song: Regina Spektor's Begin to Hope'. National Public Radio – All Things Considered
  28. ↑ Regina Spektor: 'Art comes from a different place'
  29. ↑ Regina Spektor Facebook-oldala
  30. ↑ Sarah Michaud: Regina Spektor welcomes a son. People.com, 2014. április 1. [2017. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 2.)

Külső hivatkozások szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Regina_Spektor&oldid=25367585”