Wikipédia

Rigord

francia krónikás, szerzetes
(Rigordus szócikkből átirányítva)

Rigord, latin nevén Rigordus (Languedoc tartomány, 1145 és 1150 között[1] – 1207 és 1209. november között) középkori francia bencés szerzetes és történetíró. Fő műve a II. Fülöp Ágost francia király uralkodásáról szóló Gesta Philippi Augusti.

Rigord
Élete
Született1145–1150 között
Languedoc tartomány
Elhunyt1207–1209. november között
Nemzetiségfrancia
Valláskatolikus
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)geszta, krónika
Alkotói éveikb. 1186–1206
Fontosabb műveiGesta Philippi Augusti
A Wikimédia Commons tartalmaz Rigord témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Rigord családjáról és rangbeli származásáról nincsen információ.[2] A különböző latin szövegek több változatban közlik nevét: fő művében Rigordusként szerepel, a saint-denis-i apátság nekrológjában Rigoldusként. Guillaume le Breton Riguotus alakban latinizálta nevét; ennek hibás olvasatából született a későbbiekben a Rignotus és a Rinotus.[3] Könyvében Rigord így mutatkozott be: „magister Rigordus, natione Gothus, professione phisicus, regis Francorum cronographus, beati Dyonisii Ariopagite clericorum minimus […]”, azaz „Rigordus magister, a gót nemzetből, foglalkozás szerint orvos, a francia királyok kronográfusa, a saint-denis-i monostor szerzetesei között a legjelentéktelenebb.”[2] Az alapján, hogy magát natione Gothusnak mondja, Languedoc tartományból származott; a középkorban Languedoc tartományon belül a Rigord név Alès, Arles, Montpellier, Franquevaux apátsága és Nîmes környékén fordult elő a legnagyobb gyakorisággal.[4] Ezek közül az alès-i származás valószínűsíthető az alapján, hogy Rigord e térség eseményeit kísérte figyelemmel: beszámolt a más művekben egyébként nem feljegyzett 1186-os uzès-i földrengésről.[5]

Rigord eredeti foglalkozását tekintve orvos volt; bár az egyházjog szerint az orvoslás és a szerzetesség nem fért meg egymással,[6] elképzelhető, hogy szerzetesi fogadalmának letétele után is praktizált.[7] Egyes életrajzírói szerint Rigord a király orvosa volt;[8] e feltételezést azonban nem támasztják alá döntő érvek: egyetlen fennmaradt dokumentumban sem hivatkoznak rá királyi orvosként.[7][9] Rigord gyógyászati tevékenységét mindenesetre kortársa, Gilles de Corbeil francia királyi orvos éles kritikával illette; François-Olivier Touati francia történész pedig rámutatott arra, hogy gesztájában Rigord nem tanúsított különösebb érdeklődést a kórságok iránt, és orvosi szakszavakat sem használt például a király betegségének leírásakor.[10]

Rigord 1189 előtt lett szerzetes: ismeretes, hogy 1189. február 10-én[11] az argenteuil-i perjelségben tartózkodott,[12] de feltehetően csak ideiglenes ottlétről volt szó, és már korábban, 1183–1186 körül csatlakozott a saint-denis-i monostor szerzetesközösségéhez.[4] 1205. június 7-én jelent volt, mikor a király Konstantinápolyból érkező ereklyéket vett át.[13] Az 1206. decemberi árvizekről még tudósít gesztájában, így halála legkorábban 1207-ben következhetett be. Saint-denis-i gyászjelentése november 17-i keltezésű, az ebben szereplő M.B.D. [Monachus Beati-Dionysii] arra enged következtetni, hogy nem szentelték pappá.[14]

Munkássága szerkesztés

II. Fülöp francia király uralkodásának első feléről szóló, latin nyelvű Gesta Philippi Augusti című könyvét már szerzetessé válását megelőzően, legkésőbb 1186–87 előtt kezdte el írni.[15][16] A Gesta megírása három nagyobb szakaszra osztható: az első változat dicsőítő hangnemű, legkésőbb 1196-os keletű előszava a királynak ajánlja a művet; a második, körülbelül 1200-ban keletkezett szakasz visszafogottabb hangvételű és Lajos királyfinak dedikált; végül az utolsó rész, mely 1206 decemberéig beszéli el az eseményeket.[12][17]

Bár Rigord a „francia királyok krónikásának” nevezi magát, állítása szerint a mű megírásába nem a király vagy egyházi elöljáróra óhajára, utasítására kezdett bele, hanem saját kezdeményezésre. A Gesta nemcsak Rigord személyes emlékeire, tapasztalataira, hanem más szerzőkre, forrásokra is hagyatkozott.[18] A királyi és kormányzati oklevelek, levelek és dokumentumok pontos ismeretéből arra lehet következtetni, hogy Rigord hozzáfért a királyi levéltár anyagához.[12]

Rigord volt az első, aki a római császárokra utaló augustus jelzővel illette II. Fülöp királyt; gesztájának első fele ennek megfelelően dicsőítően szól az uralkodóról, az 1190 utáni eseményeket elbeszélő második felében azonban kritikusabb hangnemet üt meg a királlyal szemben annak egyházellenesnek tekintett intézkedései és Ingeborg királynéval való bánásmódja miatt.[12] Amellett, hogy a francia történelem egyik fontos forrásműve, a Gesta Philippi Augusti az egyetlen korabeli krónika, mely francia szemszögből mutatja be a harmadik keresztes hadjáratot (1189–1192).[19] A hadjárat kapcsán röviden szól az 1187. esztendő eseményeiről, az előkészületekről, a francia sereg útjáról és szentföldi tartózkodásáról Akkon bevételéig. Bemutatja II. Fülöp király hazatérését is, melyet Rigord az uralkodó súlyos betegségével és az Oroszlánszívű Richárd angol királlyal való nem túl szívélyes viszonyával magyarázott.[15] Rigord halálát követően a Gesta Philippi Augustit Guillaume le Breton jelentősen átszerkesztette, illetve folytatta.[20] A könyv két kéziratban maradt fent, az egyiket a Francia Nemzeti Könyvtárban, a másikat a Vatikáni Apostoli Könyvtárban őrzik.[6]

A Gesta Philippi Augustit elsődleges forrásként csak kevés krónika használta fel: a Grandes Chroniques de France, a Livre de l’abbé Gille, valamint Vincent de Beauvais Speculum Historiale és Memoriale omnium temporum című munkái. Ezen művek azonban népszerűek és széles körben ismertek voltak, így rajtuk keresztül Rigord gesztájára is számos későbbi történeti mű hivatkozik.[21]

Rigord másik munkája, a Franciaország történelméről szóló Breve Chronicon Regum Francorum csak töredékesen maradt fent.[22] A Chronicon néhány mondatban mutatja be az ország uralkodóit, temetkezési helyükkel zárva a rövid ismertetőt.[23] Henri-François Delaborde történész a Gesta első változatának elkészülte és 1196 májusa közöttre datálja a Chronicon publikálását.[24]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Wickersheimer, Ernest: Dictionnaire biographique des médecins en France au Moyen Âge, 1. kötet. Genf: Libraire Droz S.A. 1979. 704–705. o. ISBN 978-2-600-03383-1  
  2. ↑ a b Wolf 2009  246. oldal
  3. ↑ Delaborde 1884  609–610. oldal
  4. ↑ a b Wolf 2009  247. oldal
  5. ↑ Delaborde 1884  611. oldal
  6. ↑ a b Baldwin, John W: Histoire de Philippe Auguste. Rigord, Élisabeth Carpentier, Georges Pon, Yves Chauvin. Speculum, LXXXII. évf. 3. sz. (2007. július) 757–758. o. doi
  7. ↑ a b Wolf 2009  248. oldal
  8. ↑ Ld. például Világirodalmi lexikon XI. (Pragm–Rizz). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1989. 728. o. ISBN 963-05-5225-6  
  9. ↑ Touati 2003  245. oldal
  10. ↑ Touati 2003  256–257. és 260. oldal
  11. ↑ Delaborde 1884  590. oldal
  12. ↑ a b c d Baldwin 1986  396. oldal
  13. ↑ Delaborde 1884  612. oldal
  14. ↑   Ez esetben M.B.D. et Sac. [Monachus Beati-Dionysii et Sacerdos] szerepelt volna. Delaborde 1884  612–613. oldal
  15. ↑ a b Nicholson 2006  1038. oldal
  16. ↑ Delaborde 1884  588. és 590. oldal
  17. ↑ Delaborde 1884  592–593. oldal
  18. ↑ Delaborde 1884  593. oldal
  19. ↑ Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Veszprémy László (szerk.), Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna (ford.). Budapest: Osiris Kiadó. 1999. 996. o. ISBN 963-389-347-X  
  20. ↑ Baldwin 1986  377. oldal; Touati 2003  261. oldal
  21. ↑ Delaborde 1884  597. oldal
  22. ↑ Wolf 2009  245. oldal
  23. ↑ Delaborde 1884  602. oldal
  24. ↑ Delaborde 1884  605. oldal

Források szerkesztés

  • ↑ Baldwin 1986: Baldwin, John W: The Government of Philip Augustus: Foundations of French Royal Power in the Middle Ages. Berkeley és Los Angeles: University of California Press. 1986. ISBN 0-520-07391-6  
  • ↑ Delaborde 1884: Delaborde, Henri-François: Notice sur les ouvrages et sur la vie de Rigord, moine de Saint-Denis. Bibliothèque de l’École des chartes, 45. sz. (1884) 585–614. o. doi
  • ↑ Nicholson 2006: Nicholson, Helen: Rigord. In The Crusades: An Encyclopedia. Alan V. Murray (szerk.). (hely nélkül): ABC-CLIO, Inc. 2006. 1038–1039. o. ISBN 1-57607-862-0  
  • ↑ Touati 2003: Touati, François-Olivier: Faut-il en rire ? Le médecin Rigord, historien de Philippe Auguste. Revue Historique, 626. sz. (2003. április) 243–265. o. doi
  • ↑ Wolf 2009: Wolf, Kordula: Troja – Metamorphosen eines Mythos: Französische, englische und italienische Überlieferungen des 12. Jahrhunderts im Vergleich. Berlin: Akademie Verlag. 2009. ISBN 978-3-05-004580-1  
  • Rigord. In The Encyclopaedia Britannica Vol. 23. Chisholm, Hugh (szerk.). 11. kiadás. Cambridge: Cambridge University Press. 1910. 343. o.  
  • Világirodalmi lexikon XI. (Pragm–Rizz). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1989. 728. o. ISBN 963-05-5225-6  

További információk szerkesztés

  • Lewis, P.S: Some Provisional Remarks upon the Chronicles of Saint-Denis and upon the [Grandes] Chroniques de France in the Fifteenth Century. Nottingham Medieval Studies, 39. sz. (1995) 146–181. o. doi
  • Marosi Ernő: A középkori művészet történetének olvasókönyve. Budapest: Balassi Kiadó. 1997. ISBN 9635061595 Hozzáférés: 2019. október 28. Részlet a Gesta Philippi Augustiból  
  • Marvin L. Colker: Walter of Châtillon, Rigord of Saint Denis, and an alleged quotation from Juvenal. Classical folia, 24. sz. (1970) 89–95. o.
  • Rigord: Histoire de Philippe Auguste. Élisabeth Carpentier, Georges Pon, Yves Chauvin (ford. és szerk.). Párizs: CNRS éditions. 2006. = Sources d’histoire médiévale, 33. ISBN 9782271063830  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rigord&oldid=23752853”