Rihmer László

(1904-1982) bányamérnök, geológus, cserkészvezető

Rihmer László (Pécs, 1904. április 1.Pécs, 1982. november 30.) bányamérnök, geológus, jogász, cserkésztiszt. A pécsi mamut feltárója. Számos újítást dolgozott ki a bányászati munkavédelem területén. 1950-ben egyik ártatlanul meghurcolt vádlottja volt a koncepciós pécsi Sahti-pernek.

Rihmer László
Rihmer László pécsi diákként
Rihmer László pécsi diákként
Született1904. április 1.
Pécs[1]
Elhunyt1982. november 30.
Pécs[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiBányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola (–1927)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rihmer László témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete, munkássága szerkesztés

Iskoláit Pécsen végezte, bányamérnöki diplomáját Sopronban szerezte 1927-ben. A fiatalon Pécs környéki bányáknál dolgozott üzemmérnökként. 1934-ben a központi bányamentők parancsnoka lett. Ebben az évben doktorált Princz Gyulánál, az Erzsébet Tudományegyetem európai hírű tanáránál. Doktori munkáját az általa feltárt pécsi mamutról írta. Az ezt követő 3 évben az Iparügyi Minisztériumban dolgozott Budapesten, majd államtudományból is ledoktorált. 1938-ban áthelyezték a Miskolci Bányakapitányságra. Részt vett a hazai ásványi nyersanyagok kutatási programjaiban. 1936-ban tagja volt annak a bányamérnök csoportnak, amely Bükkszé­ken elsőként tárta fel a magyar nyersolajat, megelőzve a MAORT dunántúli kutatá­si eredményeit. 1943-44 közt a pécsi Bányakapitányság helyettes vezetője, felügyelete alá tartoztak Baranya, Tolna és Somogy bányái, köztük a Hermann Göring Művekbe olvasztott DGT üzemei. Emellett bányahatósági főtanácsos és a Pécsi Törvényszék igazságügyi szakértője. 1944 őszén végleg Pécsre költözött.

Élete az új rendszerben, 1945 után szerkesztés

A háború után 1946-ban B-listázták, de hamarosan visszavették a bányakapitányságra, mivel a fokozott iparosítás alapját jelentő pécsi szénkitermelés fokozásához a kommunista hatalom nem tudta nélkülözni Rihmer szakértelmét.

Ártatlanul meghurcolva a pécsi Sahti-perben (1950) szerkesztés

Magánemberként szélsőjobboldali, nemzeti konzervatív politikai nézeteket vallott, 1945 előtt aktív szervezője a cserkészmozgalomnak, elnöke a szélsőjobboldali, fajvédő Turul Szövetség pécsbányatelepi szervezetének. Emellett bátyja vezető tisztviselője volt az Imrédy Béla vezette, szélsőjobboldali, zsidóellenes célokat is zászlajára tűző Magyar Megújulás Pártnak. Ezek szolgálhattak alapul, hogy 1950-ben más, jobboldaliként számon tartott, a háború előtt is a bányavezetésben dolgozó bányamérnökökkel együtt megvádolják őket bányarobbanást okozó szabotázsok szervezésével. A vád kiötlője és a nyomozás vezetője a később kabarékonferansziéként ismert Komlós János megyei ÁVH-vezető egy 1948-as és egy 1950-es sújtólégrobbanásból próbált nagyszabású, rendszerellenes szervezkedést lebuktató pert kreálni az 1928-as szovjet Sahti-per mintájára.

Elsősorban lélektani módszerekkel,[2] esetenként veréssel kombinálva végzett vallatások[3] után Rihmert, a per legsúlyosabb ítéleteként, 10 év börtönbünte­tésre ítélték. A börtönben viszont már kezdettől engedték a munkájával foglalkozni, hiszen szaktudására nagy szükség volt. Feleségét négy iskolás gyermekével e nehéz évek alatt bányakapitánysági és bányász kollégák segítették.

Közben a bányász szakma megmozdult Rihmer szabadon bocsátása érdekében, és Vas Zoltán, a tervhivatal akkori elnökének közbenjárására 1952-ben teljes rehabilitációval kiengedték a börtönből, munkahelyére visszahelyezték, megbízva a komlói bányafejlesztést és széntermelést kockáztató mun­kahelyi balesetek nagy számának csökkentésével.

1953 után – aktív évek Komlón szerkesztés

Komlóra kerülve folytatta aktív bányamérnöki munkáját. A fejlődő komlói bányászat területén biztonsági főmérnökként műkö­dött. Komlói munkásságát számos újítás, a Kossuth bányai központi bányamentő állomás, földalatti elsősegélyhe­lyek létesítése fémjelezték. Ő irányította a bányabeli vízöblítéses fúrási eljárás kötelező bevezetését az üzemorvosi hálózat szervezése közepette, mely a szilikózis elleni küzdelem egyik jelentős lépése volt a mecseki bányá­szatban.

A bányaüzemi munka mellett több évig volt a Komlói Bányaipari Techni­kum tanára. Szakmai munkásságát jelentős kitüntetésekkel ismerték el.

1965-ben vonult nyugdíjba.

1982-ben hunyt el. Temetésén a pécsi köztemetőben a gyászoló tömeg a hagyományos bányász faharang (lármafa) ütemes kopogása mellett kísérte utolsó útjára.

Munkássága még szerkesztés

Pécsbányán az általa összeállított, a szakma és biztonság alapjait tartalmazó füzetet felvételkor minden kezdő dolgozó megkapta.

Foglalkozott az altisztek és bányamunkások üzemen kívüli továbbképzésének témájával.

A dolgozók szabadidős tevékenységének lelkes részvevője. Több évig el­nöke a Somogy Bányatelepi Kultúregyesületnek és bányamunkás énekkarnak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2023. január 7.)
  2. „Rihmer úgy emlékszik, hogy Komlós később Pestről speciális értelmiségi vallatót egy »elegáns, szájbalógó bajszú« századost [...] hozatott. Nevezett ávós hat hétig egyedül vele foglalkozott.” Blasszauer: A pécsi Sahti per, in: Pécsi Szemle 2006, tél.
  3. „Felettünk és a folyosókon egész éjjel jajgattak, ordítottak a megkínzott emberek [...] Kezdtek rendszeresen gyötörni, rám akarták erőszakolni a vádakat. Amit éjjel kimerülten aláírtam, másnap délben visszavontam. [...] Ordítottak, fenyegettek, káromkodtak, elneveztek mindennek. Egyik éjjel bemutattak a pécsi ÁVH parancsnokának, Komlós János őrnagynak (ekkor még százados - Blasszauer). Ugyanúgy gúnyolódott, kezeivel mutogatott, mint napjainkban (1976-ban - Blasszauer) a Televízióban. Nem bántott senkit, nem nyúlt senkihez, csak utasított. [...] Később egész nap folyt a kihallgatás [..] egészen eszméletlenségig”* a veséjére és a vállaira gumibottal mért ütések közepette**. * Rihmer László: Önéletrajz, in Blasszauer: A pécsi Sahti per; * Belügyminisztérium Levéltár, kézirat

Források szerkesztés

További információk szerkesztés