Főmenü megnyitása

Robert Palmer

angol énekes, gitáros, basszusgitáros, billentyűs, dobos

Robert Palmer (szül. Robert Allen Palmer, Batley, Yorkshire megye, Anglia, 1949.[1] január 19.Párizs, 2003. szeptember 26.) kétszeres Grammy-díjas, MTV Video Music Award-díjas, a Brit Awards legjobb férfi rock előadói díjára két alkalommal jelölt angol énekes, gitáros, basszusgitáros, billentyűs, dobos.

Robert Palmer
Robert Palmer.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Robert Allen Palmer
Született 1949. január 19.
Batley
Származás  Anglia
Elhunyt 2003. szeptember 26. (54 évesen)
Párizs
Pályafutás
Műfajok blues, rhythm and blues, rock, pop
Aktív évek 19632003
Együttes Mandrakes, Vinegar Joe, The Power Station
Hang bariton
Tevékenység ének, basszusgitár, billentyűs hangszerek, dob
Kiadók Island Records, EMI, Eagle Records, Compendia

Robert Palmer weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Palmer témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Tizenöt éves korában a Mandrakes együttesben játszott rhythm and bluest, de két év múlva, mivel az édesapja a Brit Királyi Haditengerészet hírszerző tisztje volt, a család ideiglenesen Máltán telepedett le, majd ismét Yorkshire megyébe, Scarboroughba költözött.
Robert 20 éves koráig grafikusként dolgozott, majd az állását feladva Londonba költözött, és csatlakozott a 12 tagú, dzsessz-rockot játszó Dada nevű együtteshez, melynek az énekese Elkie Brooks volt. A Dadából alakult 1971-ben a Vinegar Joe zenekar. A tagjai Palmeren kívül Elkie Brooks, Pete Gage (szül.: Peter Gage) gitáros, Steve York basszusgitáros, Mike Deacon billentyűs és Pete Gavin dobos.[2] A zenekar 1974-ben feloszlott.
1974-ben egyedül maradt a zenei elképzeléseivel, átment az USA-ba, ahol egy Meters nevű, New Orleans-i, később pedig a Little Feat zenekar kísérte. Ez a két együttes kísérte a két első lemezén (Sneakin' Sally Throgh The Alley 1974, Pressure Drop 1975). Az Egyesült Államok után a Bahamákra költözött, ott készítette el a Some People Can Do What They Like 1976 és a Double fun 1978 c. albumokat.
Az 1980-as években jött a stílusváltás: a szintipop és az új hullám, amely üzleti sikereket hozott magával. 1986-ban ideiglenesen feloszlott a Duran Duran. Robert ekkor megalakította a Power Station együttest, amelynek a tagjai rajta kívül a Duran Duranból Andy Taylor gitáros, John Taylor basszusgitáros és a Chick együttes dobosa, Tony Thompson voltak. 1987-ben, félve a nassaui bűnözéstől, Luganóba költözött, és visszatért a rockzenéhez, valamint a bossa novához. 1995-ben kiadott egy Greatest Hits lemezt, ez 4. helyezett lett az Egyesült Királyságban.

HalálaSzerkesztés

Egy párizsi hotelszobában halt meg 2003. szeptember 26-án, szívrohamban.

DiszkográfiaSzerkesztés

  • Sneakin' Sally Throgh The Alley 1974
  • Pressure Drop 1975
  • Some People Can Do What They Like 1976
  • Double Fun 1978
  • Secrets 1979
  • Clues 1980
  • Maybe It's Live 1982
  • Pride 1983
  • Riptide 1985
  • Heavy Nova 1988
  • Addictions Vol. I. 1989
  • Don't Explain 1990
  • Addictions Vol. II. 1992
  • Ridin' High 1992
  • Honey 1994
  • Rhythm & Blues 1999
  • Drive 2003

JegyzetekSzerkesztés

  1. Tardos Péter: Rocklexikon, második, javított és bővített kiadásában a születési év 1952
  2. Robert Palmer dies at 54

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Palmer (singer) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés