Rothermel Anna
Rothermel Anna (férjezett nevén: Elekné Rothermel Anna) (Kispest, 1938. december 19. – Budapest, 2005. december 20.) világbajnoki arany- és bronzérmes magyar kézilabdázó, kétszeres világválogatott, 94-szeres magyar válogatott, BEK-döntős, négyszeres magyar bajnok. Korában a világ legjobb kapusának tartották.
Elekné Rothermel Anna | |
Született | Rothermel Anna 1938. december 19. Kispest[1] |
Elhunyt | 2005. december 20. (67 évesen) Budapest[1] |
Beceneve | Potyi |
Házastársa | Elek Gyula |
Gyermekei | Elek Gábor |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Páty, református temető |
Kézilabdapályafutása | |
Klub | Vörös Meteor Közért (1958–1965) Ferencváros (1966–1977) |
Világbajnokság | 1. hely (1965) 3. hely (1971) |
BEK döntő | 2. hely (1971) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||
|
Férje, egyben edzője Elek Gyula (1932–2012), fia Elek Gábor (1970–), mindketten kézilabdázók, majd kézilabda-edzők.[2] Unokatestvére Rothermel Ádám válogatott labdarúgó.
Élete és sportpályafutása
szerkesztés19 évesen kezdett kézilabdázni a Vörös Meteor Közért csapatában. Versenyzése mellett a Hungária Jacquardszövőgyárban dolgozott adminisztrátorként.[3] Az 1965-ös női kézilabda-világbajnokságon a válogatott újoncaként[4] nagy szerepe volt abban, hogy a magyar válogatott aranyérmet szerzett, amely a magyar kézilabdasport egyetlen világbajnoki címe. Ebben az évben az év női kézilabdázójának választották,[5][6] és Az év sportolója választáson egyénileg a 3. lett,[7] a kézilabda-válogatott Az év magyar csapata címet nyerte.[8]
Korában a külföldi szakemberek a világ legjobb kapusának tartották.[9] Két alkalommal válogatták be a világválogatottba, és 1978-ban a világ legjobb addig élt kézilabdázóiból összeállított "örökválogatott" kapusának kiáltották ki.[10]
1970-ben visszavonult a válogatottságtól, de az 1971-es világbajnokságon ismét ő védte a válogatott kapuját, amelyen a csapat bronzérmes lett.[11] Az 1973-as női kézilabda-világbajnokságon a csapattal a 4. helyet szerezte meg.[12] Összesen 94 alkalommal húzta magára a címeres mezt.
Az 1965-ös világbajnoki cím után igazolt át a Ferencvárosba, ahol első mérkőzését 1966. április 10-én játszotta. 1966−1977 között 475 alkalommal játszott a zöld-fehér színekben,[13] és négy alkalommal szerezte meg a bajnoki címet.[14] Emellett három alkalommal nyerték meg a Magyar Népköztársasági Kupát. 1971-ben a Ferencváros csapatával bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjébe, ahol a Szpartak Kijevtől szenvedtek vereséget.[15]
1977. november 6-án fejezte be a sportpályafutását.[16][17] Visszavonulása után az FTC munkatársa lett,[18] tagszervezéssel foglalkozott, majd az FTC Ajándékbolt vezetője lett.[19]
Hosszú betegeskedés után 2005. december 20-án hunyt el, sírja a pátyi községi református temetőben található.[20]
Díjai, elismerései
szerkesztés- 1965: Az év magyar kézilabdázója
- 1965: Az év magyar csapata
- 1965: Az év sportolója 3. hely
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum
- ↑ (2014. december 6.) „Múltunk nagyjai”. Nemzeti Sport, 6. o.
- ↑ (1965. november 21.) „Potyiból "nagy nő" lett”. Népsport 21 (231), 5. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ (1995) „Pankráció lett a kézilabda”. Fradi Újság (4), 4. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ (1965. november 28.) „Az év legjobb sportolói”. Népsport 21 (236), 5. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ ...év legjobbjai − nők. kezitortenelem.hu. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ (1965. december 25.) „Az év sportolói: Kleiberné, Zsivótzky és a női kézilabda-válogatott”. Somogyi Néplap 22 (304), 8. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ Az év csapata. Magyar Sportújságírók Szövetsége. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ (1970. március 20.) „Aranykezű lányok”. Népszabadság 28 (67), 12. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ Nagy Béla. FTC napló 1978−1979, 57. o. (1979). Hozzáférés ideje: 2018. április 10.
- ↑ Nagy Béla. FTC Napló 1972−1974, 102. o.. Hozzáférés ideje: 2018. április 10.
- ↑ Nagy Béla. FTC Napló 1972−1974, 107. o.. Hozzáférés ideje: 2018. április 10.
- ↑ (1980) „Az FTC női kézilabda csapatában díjmérközéseken szerepelt játékosok”. Fradi műsorlap (86), 17. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ Nagy Béla. Kézilabdabajnokaink, Ki kicsoda a Ferencvárosi Torna Club történetében? I., 103. o. (1987). Hozzáférés ideje: 2018. április 10.
- ↑ (1971. április 5.) „Turcsina vitte Kijevbe az Európa Kupát”. Népsport 27 (81), 1, 7. o.
- ↑ (1978. január) „November 6.”. Fradi műsorfüzet, 11. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ (1978. január) „Szép volt lányok!”. Fradi műsorfüzet, 20−21. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ Nagy Béla. A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1985, 40. o. (1985). Hozzáférés ideje: 2018. április 10.
- ↑ (1983/84) „Csak röviden...”. Fradi műsorlap (13), 3. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ (2006. január 3.) „Rothermel Anna temetése”. Magyar Nemzet 69 (2), 20. o.
Források
szerkesztés- Emlékezünk. fradi.hu, 2014. december 19. [2018. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- (2014. december 6.) „Múltunk nagyjai”. Nemzeti Sport, 6. o.
- (1999) „Eredményeink”. FTC Centenáriumi Újság (20), 3. o. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- (1978. augusztus) „Szép volt lányok”. Fradi műsorfüzet. (Hozzáférés: 2018. április 10.)