Főmenü megnyitása

Rothermel Anna (férje nevén Elekné Rothermel Anna),(?, 1938. december 19. –?, 2005. december 20.) világbajnoki arany- és bronzérmes magyar kézilabdázó, kétszeres világválogatott, 94-szeres magyar válogatott, BEK-döntős, négyszeres magyar bajnok. Korában a világ legjobb kapusának tartották.

Elekné Rothermel Anna
Született Rothermel Anna
1938. december 19.
Elhunyt 2005. december 20. (67 évesen)
Beceneve Potyi
Házastársa Elek Gyula
Gyermekei Elek Gábor
Foglalkozása kézilabdázó
Sírhely Páty, református temető
Kézilabdapályafutása
KlubVörös Meteor Közért (1958–1965)
Ferencváros (1966–1977)
Világbajnokság 1. hely (1965)
3. hely (1971)
BEK döntő 2. hely (1971)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Kézilabda
Női kézilabda-világbajnokság
arany
1965, Dortmund
bronz
1971, Arnhem

Férje, egyben edzője Elek Gyula (1932–2012), fia Elek Gábor (1970–), mindketten kézilabdázók, majd kézilabda-edzők.[1] Unokatestvére Rothermel Ádám válogatott labdarúgó.

Élete és sportpályafutásaSzerkesztés

19 évesen kezdett kézilabdázni a Vörös Meteor Közért csapatában. Versenyzése mellett a Hungária Jacquardszövőgyárban dolgozott adminisztrátorként.[2] Az 1965-ös női kézilabda-világbajnokságon a válogatott újoncaként[3] nagy szerepe volt abban, hogy a magyar válogatott aranyérmet szerzett, amely a magyar kézilabdasport egyetlen világbajnoki címe. Ebben az évben az év női kézilabdázójának választották,[4][5] és Az év sportolója választáson egyénileg a 3. lett,[6] a kézilabda-válogatott Az év magyar csapata címet nyerte.[7]

Korában a külföldi szakemberek a világ legjobb kapusának tartották.[8] Két alkalommal válogatták be a világválogatottba, és 1978-ban a világ legjobb addig élt kézilabdázóiból összeállított "örökválogatott" kapusának kiáltották ki.[9]

1970-ben visszavonult a válogatottságtól, de az 1971-es világbajnokságon ismét ő védte a válogatott kapuját, amelyen a csapat bronzérmes lett.[10] Az 1973-as női kézilabda-világbajnokságon a csapattal a 4. helyet szerezte meg.[11] Összesen 94 alkalommal húzta magára a címeres mezt.

Az 1965-ös világbajnoki cím után igazolt át a Ferencvárosba, ahol első mérkőzését 1966. április 10-én játszotta. 1966−1977 között 475 alkalommal játszott a zöld-fehér színekben,[12] és négy alkalommal szerezte meg a bajnoki címet.[13] Emellett három alkalommal nyerték meg a Magyar Népköztársasági Kupát. 1971-ben a Ferencváros csapatával bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjébe, ahol a Szpartak Kijevtől szenvedtek vereséget.[14]

1977. november 6-án fejezte be a sportpályafutását.[15][16] Visszavonulása után az FTC munkatársa lett,[17] tagszervezéssel foglalkozott, majd az FTC Ajándékbolt vezetője lett.[18]

Hosszú betegeskedés után 2005. december 20-án hunyt el, sírja a pátyi községi református temetőben található.[19]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. (2014. december 6.) „Múltunk nagyjai”. Nemzeti Sport, 6. o.  
  2. (1965. november 21.) „Potyiból "nagy nő" lett”. Népsport 21 (231), 5. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  3. (1995) „Pankráció lett a kézilabda”. Fradi Újság (4), 4. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  4. (1965. november 28.) „Az év legjobb sportolói”. Népsport 21 (236), 5. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  5. ...év legjobbjai − nők. kezitortenelem.hu. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
  6. (1965. december 25.) „Az év sportolói: Kleiberné, Zsivótzky és a női kézilabda-válogatott”. Somogyi Néplap 22 (304), 8. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  7. Az év csapata. Magyar Sportújságírók Szövetsége. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
  8. (1970. március 20.) „Aranykezű lányok”. Népszabadság 28 (67), 12. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  9. Nagy Béla. FTC napló 1978−1979, 57. o. (1979). Hozzáférés ideje: 2018. április 10. 
  10. Nagy Béla. FTC Napló 1972−1974, 102. o.. Hozzáférés ideje: 2018. április 10. 
  11. Nagy Béla. FTC Napló 1972−1974, 107. o.. Hozzáférés ideje: 2018. április 10. 
  12. (1980) „Az FTC női kézilabda csapatában díjmérközéseken szerepelt játékosok”. Fradi műsorlap (86), 17. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  13. Nagy Béla. Kézilabdabajnokaink, Ki kicsoda a Ferencvárosi Torna Club történetében? I., 103. o. (1987). Hozzáférés ideje: 2018. április 10. 
  14. (1971. április 5.) „Turcsina vitte Kijevbe az Európa Kupát”. Népsport 27 (81), 1, 7. o.  
  15. (1978. január) „November 6.”. Fradi műsorfüzet, 11. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  16. (1978. január) „Szép volt lányok!”. Fradi műsorfüzet, 20−21. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  17. Nagy Béla. A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1985, 40. o. (1985). Hozzáférés ideje: 2018. április 10. 
  18. (1983/84) „Csak röviden...”. Fradi műsorlap (13), 3. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  19. (2006. január 3.) „Rothermel Anna temetése”. Magyar Nemzet 69 (2), 20. o.  

ForrásokSzerkesztés

  • Emlékezünk. fradi.hu, 2014. december 19. [2018. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
  • (2014. december 6.) „Múltunk nagyjai”. Nemzeti Sport, 6. o.  
  • (1999) „Eredményeink”. FTC Centenáriumi Újság (20), 3. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)  
  • (1978. augusztus) „Szép volt lányok”. Fradi műsorfüzet. (Hozzáférés ideje: 2018. április 10.)