Főmenü megnyitása

Rudolf Viest (Nagyrőce, 1890. szeptember 24.Flossenbürg, 1945.) szlovák tábornok, a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai vezetője, ill. a két háború közti Csehszlovákia egyetlen szlovák származású tábornoka.

Rudolf Viest
Rudolf Viest tábornok
Rudolf Viest tábornok
Született 1890. szeptember 24.
Nagyrőce
Meghalt 1945 (?) kb. (54 évesen)
Flossenbürg (koncentrációs tábor)
Állampolgársága szlovák
Nemzetisége Flag of Slovakia.svg szlovák
Fegyvernem szárazföldi
Szolgálati ideje 19201945
Rendfokozata hadseregtábornok
Csatái második világháború
Kitüntetései
Halál oka akasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Viest témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Az első világháborúban a szerb hadseregben szolgált. 1920 és 1939 között a cseh-szlovák hadsereg tisztje, végül a 6. és 7. hadtest parancsnoka. 1933-ban dandártábornokká, 1938-ban hadosztály tábornokká léptették elő. 1938-ban a csehszlovák-magyar kormányközi tárgyalásokban is részt vett, mint a csehszlovák delegáció tagja. 1939-től a szlovák hadsereg tagja, az antifasiszta orientáltságú tisztek közé sorolható. A hazai ellenállással és a londoni emigráns kormánnyal is kapcsolatokat tartott fenn. 1939. március 14-én elsőként írta alá a Szlovákia önállósulása ellen tiltakozó kiáltványt. 1939. augusztus 29-én Magyarországon keresztül Franciaországba emigrált. Októberben a párizsi Csehszlovák Nemzeti Bizottság tagja lett, ill. az emigráns hadsereg parancsnoka. 1940 januárjától a franciaországi 1. csehszlovák divízió parancsnoka és ezen minőségében harcolt a németek ellen. Franciaország megszállása után Angliába menekült. Ekkor a Csehszlovák Állami Tanács tagja és a londoni emigráns kormány minisztere lett. Eduard Beneš követője volt.

1944. június 20-ától a csehszlovák kormánydelegátus helyettese lett felszabadított területen. Augusztus 22-én a Szovjetunióba repült. Október 6-án Moszkván át Besztercebányára ment a 2. csehszlovák ejtőernyős brigáddal a SzNF megsegítésére. Megérkezése után Golian után a szlovákiai 1. csehszlovák hadsereg parancsnoka és a haditanács elnöke lett. Általa az emigráns kormány nagyobb befolyásra próbált szert tenni a katonai vezetésben. Ebben az időben azonban rosszabbodott a katonai helyzet. Október 27-ének éjjelén kiadta Dóvalon a szlovákiai első csehszlovák hadsereg utolsó parancsát, melyben a hegyekbe való visszahúzódásra szólított fel. A parancs azonban már nem jutott el minden harcoló egységhez, emiatt is a harcrend szétesett. 1944. november 3-án Bukócon Goliannal együtt fogságba esett. Besztercebányán és Pozsonyban hallgatták ki, majd Berlinbe hurcolták, ahol a német bíróság halálra ítélte. A flossenbürgeni koncentrációs táborban végezték ki Goliannal együtt.

EmlékezeteSzerkesztés

 
Rudolf Viest emléktábla Kassán, a Békemaraton téren
  • Emléktábla Besztercebányán és Kassán

KitüntetéseiSzerkesztés

  • 1945-ben posztumusz SzNF-rend első osztályával tüntették ki.
  • 1945-ben 1939-es cseh-szlovák háborús kereszt
  • 1969-ben Vörös zászló-rend
  • 1945-ben posztumusz előléptették hadseregparancsnokká
  • 1995-ben Ľudovít Štúr-rend I. osztálya