A görög mitológiában Arésznak, az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés istenének a forrását, őrizte egy sárkány. Ennek a később legyőzött sárkánynak a fogaiból kikelt harcosokat nevezik sárkányfogveteménynek a görög mítoszokban. A (szpartoszok Σπαρτοί „vetett emberek”) története több antik mítoszban is szerepel. A „vetett emberek” Kadmosz thébai király által megölt sárkánykígyó elvetett fogaiból növekedtek ki a földből, és születésüket követően azonnal egymásnak estek. Addig harcoltak, amíg végül csak öten maradtak életben közülük. Ők öten és Kadmosz alapították azt a hat települést, amelyekből azután Thébai városa végül létrejött és több falu (kómé) egybeolvadásából megszületett. Ezt az alapítás legendája is megerősíti, a legelőkelőbb thébai nemzetségek a szpartoszokra vezették vissza családfájukat.[2] Kadmosz Európába érkezésével kezdődtek a thébai mondakör mítoszai.

José Manuel Félix Magdalena: Kadmosz megöli a sárkányt, mesterséges márvány (20. század)
Hendrik Goltzius: Kadmosz[1] kiszedi a sárkány fogait, amelyek fegyveres férfiakká válnak, 1615, Megyei Művészeti Múzeum, Los Angeles

Története szerkesztés

Kadmosz szerkesztés

 
Peter Paul Rubens: Cadmus sowing dragon's teeth „Kadmosz elveti a sárkányfogakat”, Rijksmuseum[3]

Egy ógörög monda szerint – amikor Zeusz elrabolta Kadmosz[4] nővérét, Europét, hófehér bika képében a hátára csalogatta, és a tengeren keresztül Kréta szigetére ragadta[5] – Kadmosz elindult megkeresni őt. Delphoiban, a Parnasszosz hegy oldalában lévő Apollón szentély jósdájában megkérdezte, hogy hol találhatja meg elrabolt testvérét. Talányos jóslatában Püthia papnő[6][7] azt tanácsolta neki, hogy ne kutasson tovább céltalanul, hanem kövessen egy tehenet, és ott alapítson egy várost, ahol a tehén összeesik a fáradtságtól.[8] Kadmosz ezért a kapott jóslatot követve Boiótiába utazott, ahol Pallasz Athéné istennő azt kérte tőle, hogy öljön meg egy sárkányt. Kadmosz megküzdött a sárkánnyal, amely társait darabokra tépte. A küzdelmet követően az embereket egyébként szerető istennő tanácsára elvetette a megölt sárkány fogait a fölszántott földbe. A sárkányfogakból harcosok (szpartoszok, „vetett emberek”) keltek ki, akik azonnal pusztítani kezdték egymást, és az ádáz harc végén csak öt maradt közülük életben.

Az öt túlélő harcos – Khthonisz („földember”), Udaiosz („földből való”), Pelórosz („óriás”), Hüperénór („hatalmas erejű”), Ekhión („kígyó”) – és Kadmosz együtt alapították meg Kadmosz városát, amely később a Thébai nevet kapta.

Iaszón szerkesztés

 
Iaszón és az aranygyapjút védő sárkánykígyó, mellettük Pallasz Athéné, Iaszón és az argonauták Kolkhiszra hajóztak az aranygyapjúért

Hasonló mitikus történet maradt fenn a görög mitológiai hős Iaszónnal, az Argonauták vezetőjével kapcsolatban is.[9] Iaszón az Argó hajóval az argonauták segítségével kívánta megszerezni a kolkhiszi aranygyapjat.[10] Az aranygyapjút azonban éjjel-nappal őrizte Aiétész kholkoszi király sárkánya. Aiétész csak abban az esetben volt hajlandó odaadni Iaszónnak az aranygyapjút, ha a hős elveti a sárkányfogakat, és estig le is aratja. A király lánya, Médeia figyelmeztette Iaszónt, hogyan győzheti le a sárkányfogból sarjadt veteményt.[11] Félelmetes óriások nőttek ki ugyanis a földből, de Iaszón Médeia tanácsaira hallgatva kiállta a próbát és lekaszabolta az óriásokat. Iaszón azonban hűtlen lett Médeiához, és elhagyva gyermekei anyját, Kreón király lányát akarta nőül venni. Médeia őrjöngésében szörnyű bosszút állt: méreggel átitatott ruhát ajándékozott az új menyasszonynak.[12]

Publius Ovidius Naso római költő Átváltozások című, történeti érdekességű,[13] a görög-római mitológiát átfogóan bemutató műve. A hexameteres mitológiai költemény görög és római átváltozás-mítoszokat sorakoztat fel. A tizenöt könyvre felosztott költemény-ciklusban szerepel Iaszon és Médeia mítosza is.[14]

Publius Ovidius Naso


Átváltozások
(METAMORPHOSES)
Iason és Medea

…S a bikák rá bőszen azonnal
rémületes szemüket szegezik, vas-szarvval ijesztik,
kettős körmükkel kalapálnak a porpuha földön,
és teletöltik a tájat a füstlehelő bőgéssel.
Megmerevül minden Minyas-fi; megy ő, nem is érzi
lánglélegzetüket (nagy erővel bír a varázsszer),
már a lebernyegüket simogatja merészen a jobbja,
majd leigázza nyakuk, súlyos terhét az ekének
vonják kényszerüen, szűz földet szántanak immár.
Ámul a colchisi nép; rivalog Minyas ivadéka:
buzdítják a merészt. Mer elő ércmívü sisakból
sárkányfog-magvat, s ama túrt televényt telehinti.
Méregben-mártott magvak foszlódnak a földben,
serken a fogvetemény, magasul csupa emberi testté.
Mint anyahasban a csöpp magzat ha vesz emberi képet
s minden arányát már odabenn megkapja a kisded,
s légre csak úgy érhet, mikor immár teljesen érett:
földnek ölében aképp e sok emberi alkat, amint már
teljes lett, a szülő földből a világra kilépett;
és, mi csodásabb: kél, s fegyvert ráz rögtön, amint él.…[15]

   – részlet, fordította Devecseri Gábor

Sárkányfog szerkesztés

 
Sárkányfog akadály Pian dei Morti Dél-Tirolban, Olaszország

A sárkány szimbóluma az ókori görög mítoszokon kívül számos nép kultúrájába bekerült. Az ókori egyiptomiak a világmindenséget jelképező uroboroszt a saját farkába harapó kígyóként vagy vicsorgó sárkányként ábrázolták. A középkorban úgy tartották, hogy a sárkányfog amulettként viselve megvéd a veszedelemtől.[16] A modern harcászatban a harcban álló felek egymás haladási útvonalának korlátozását sokszor sárkányfognak nevezett útakadályokkal érik el.[17]

Irodalom szerkesztés

Az ember fáj a földnek; oly sok

Harc- s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

Vörösmarty Mihály: Az emberek (részlet)[18]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kadmosz témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz Iaszon témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárkányfog témájú médiaállományokat.

További információk szerkesztés