Wikipédia

Sárkányfogvetemény

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 3.

A görög mitológiában Arésznak, az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés istenének a forrását, őrizte egy sárkány. Ennek a később legyőzött sárkánynak a fogaiból kikelt harcosokat nevezik sárkányfogveteménynek a görög mítoszokban. A (szpartoszok Σπαρτοί „vetett emberek”) története több antik mítoszban is szerepel. A „vetett emberek” Kadmosz thébai király által megölt sárkánykígyó elvetett fogaiból növekedtek ki a földből, és születésüket követően azonnal egymásnak estek. Addig harcoltak, amíg végül csak öten maradtak életben közülük. Ők öten és Kadmosz alapították azt a hat települést, amelyekből azután Thébai városa végül létrejött és több falu (kómé) egybeolvadásából megszületett. Ezt az alapítás legendája is megerősíti, a legelőkelőbb thébai nemzetségek a szpartoszokra vezették vissza családfájukat.[2] Kadmosz Európába érkezésével kezdődtek a thébai mondakör mítoszai.

José Manuel Félix Magdalena: Kadmosz megöli a sárkányt, mesterséges márvány (20. század)
Hendrik Goltzius: Kadmosz[1] kiszedi a sárkány fogait, amelyek fegyveres férfiakká válnak, 1615, Megyei Művészeti Múzeum, Los Angeles

Története

szerkesztés

Kadmosz

szerkesztés
 
Peter Paul Rubens: Cadmus sowing dragon's teeth „Kadmosz elveti a sárkányfogakat”, Rijksmuseum[3]

Egy ógörög monda szerint – amikor Zeusz elrabolta Kadmosz[4] nővérét, Europét, hófehér bika képében a hátára csalogatta, és a tengeren keresztül Kréta szigetére ragadta[5] – Kadmosz elindult megkeresni őt. Delphoiban, a Parnasszosz hegy oldalában lévő Apollón szentély jósdájában megkérdezte, hogy hol találhatja meg elrabolt testvérét. Talányos jóslatában Püthia papnő[6][7] azt tanácsolta neki, hogy ne kutasson tovább céltalanul, hanem kövessen egy tehenet, és ott alapítson egy várost, ahol a tehén összeesik a fáradtságtól.[8] Kadmosz ezért a kapott jóslatot követve Boiótiába utazott, ahol Pallasz Athéné istennő azt kérte tőle, hogy öljön meg egy sárkányt. Kadmosz megküzdött a sárkánnyal, amely társait darabokra tépte. A küzdelmet követően az embereket egyébként szerető istennő tanácsára elvetette a megölt sárkány fogait a fölszántott földbe. A sárkányfogakból harcosok (szpartoszok, „vetett emberek”) keltek ki, akik azonnal pusztítani kezdték egymást, és az ádáz harc végén csak öt maradt közülük életben.

Az öt túlélő harcos – Khthonisz („földember”), Udaiosz („földből való”), Pelórosz („óriás”), Hüperénór („hatalmas erejű”), Ekhión („kígyó”) – és Kadmosz együtt alapították meg Kadmosz városát, amely később a Thébai nevet kapta.

Iaszón

szerkesztés
 
Iaszón és az aranygyapjút védő sárkánykígyó, mellettük Pallasz Athéné, Iaszón és az argonauták Kolkhiszra hajóztak az aranygyapjúért

Hasonló mitikus történet maradt fenn a görög mitológiai hős Iaszónnal, az Argonauták vezetőjével kapcsolatban is.[9] Iaszón az Argó hajóval az argonauták segítségével kívánta megszerezni a kolkhiszi aranygyapjat.[10] Az aranygyapjút azonban éjjel-nappal őrizte Aiétész kholkoszi király sárkánya. Aiétész csak abban az esetben volt hajlandó odaadni Iaszónnak az aranygyapjút, ha a hős elveti a sárkányfogakat, és estig le is aratja. A király lánya, Médeia figyelmeztette Iaszónt, hogyan győzheti le a sárkányfogból sarjadt veteményt.[11] Félelmetes óriások nőttek ki ugyanis a földből, de Iaszón Médeia tanácsaira hallgatva kiállta a próbát és lekaszabolta az óriásokat. Iaszón azonban hűtlen lett Médeiához, és elhagyva gyermekei anyját, Kreón király lányát akarta nőül venni. Médeia őrjöngésében szörnyű bosszút állt: méreggel átitatott ruhát ajándékozott az új menyasszonynak.[12]

Publius Ovidius Naso római költő Átváltozások című, történeti érdekességű,[13] a görög-római mitológiát átfogóan bemutató műve. A hexameteres mitológiai költemény görög és római átváltozás-mítoszokat sorakoztat fel. A tizenöt könyvre felosztott költemény-ciklusban szerepel Iaszon és Médeia mítosza is.[14]

Publius Ovidius Naso


Átváltozások
(METAMORPHOSES)
Iason és Medea

…S a bikák rá bőszen azonnal
rémületes szemüket szegezik, vas-szarvval ijesztik,
kettős körmükkel kalapálnak a porpuha földön,
és teletöltik a tájat a füstlehelő bőgéssel.
Megmerevül minden Minyas-fi; megy ő, nem is érzi
lánglélegzetüket (nagy erővel bír a varázsszer),
már a lebernyegüket simogatja merészen a jobbja,
majd leigázza nyakuk, súlyos terhét az ekének
vonják kényszerüen, szűz földet szántanak immár.
Ámul a colchisi nép; rivalog Minyas ivadéka:
buzdítják a merészt. Mer elő ércmívü sisakból
sárkányfog-magvat, s ama túrt televényt telehinti.
Méregben-mártott magvak foszlódnak a földben,
serken a fogvetemény, magasul csupa emberi testté.
Mint anyahasban a csöpp magzat ha vesz emberi képet
s minden arányát már odabenn megkapja a kisded,
s légre csak úgy érhet, mikor immár teljesen érett:
földnek ölében aképp e sok emberi alkat, amint már
teljes lett, a szülő földből a világra kilépett;
és, mi csodásabb: kél, s fegyvert ráz rögtön, amint él.…[15]

   – részlet, fordította Devecseri Gábor

Sárkányfog

szerkesztés
 
Sárkányfog akadály Pian dei Morti Dél-Tirolban, Olaszország

A sárkány szimbóluma az ókori görög mítoszokon kívül számos nép kultúrájába bekerült. Az ókori egyiptomiak a világmindenséget jelképező uroboroszt a saját farkába harapó kígyóként vagy vicsorgó sárkányként ábrázolták. A középkorban úgy tartották, hogy a sárkányfog amulettként viselve megvéd a veszedelemtől.[16] A modern harcászatban a harcban álló felek egymás haladási útvonalának korlátozását sokszor sárkányfognak nevezett útakadályokkal érik el.[17]

Irodalom

szerkesztés
Az ember fáj a földnek; oly sok

Harc- s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:

Nincsen remény! nincsen remény!
– Vörösmarty Mihály: Az emberek (részlet)[18]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Ki kicsoda az antik mítoszokban: Kadmosz (arcanum.hu)
  2. ↑ Kőszegi Lajos: Oidipusz archeológiája és genealógiája
  3. ↑ Cadmus Sowing Dragon's Teeth, Peter Paul Rubens (workshop of), 1610 - 1690 (rijksmuseum.nl) (angolul)
  4. ↑ Ki kicsoda az antik mítoszokban: Kadmosz – thébai király (arcanum.hu)
  5. ↑ Gloviczki Zoltán: Európé szerelme (okorportal.hu)
  6. ↑ Oxigénhiány miatt eshetett transzba Püthia (mult-kor.hu)
  7. ↑ Mitől esett transzba Püthia? (cultura.hu)
  8. ↑ Kadmoszról Részletek Robert Graves: A görög mítoszok című könyvéből (Európa Könyvkiadó, 1970) , kfki.hu
  9. ↑ Ki kicsoda az antik mítoszokban: Iaszón – iólkoszi királyfi
  10. ↑ Draskóczy Eszter: Metamorfózis, ovidiusi allúziók és az antitetikus struktúrák szerepe a Divina Commediában (doktori.bibl.u-szeged.hu)
  11. ↑ Az Argonauták Archiválva 2020. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (sites.google.com)
  12. ↑ Apollodórosz: Mitológia. Fordító: Horváth Judit (mek.niif.hu)
  13. ↑ Jankovits László: a száműzetés témája az északi humanista költészetben (jelenkor.net)
  14. ↑ Publius Ovidius Nasco és Franz Kafka átváltozástörténetei (eduline.hu)
  15. ↑ Publius Ovidius Naso:Átváltozások
  16. ↑ [1]
  17. ↑ Pető Richárd: Perimétervédelem járművel történő támadás ellen Archiválva 2017. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, bgk.uni-obuda.hu
  18. ↑ Vörösmarty Mihály: Az emberek (arcanum.hu)

Források

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Kadmosz témájú médiaállományokat.
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Iaszon témájú médiaállományokat.
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárkányfog témájú médiaállományokat.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sárkányfogvetemény&oldid=26412702”