Főmenü megnyitása

SBB Ae 4/7 sorozat

(SBB Ae 4/7 szócikkből átirányítva)

Az SBB Ae 4/7 sorozat egy svájci 15 kV, 16,7 Hz váltakozó áramú, 2'Do1' tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat, melyet 1927 és 1934 között gyártott az SLM, a BBC, az MFO és a SAAS. A mozdony szerkezete a különleges Buchli hajtásnak köszönhetően aszimmetrikus. A Buchli hajtás Jakob Buchli nevéhez fűződik, ez a mozdony lett az egyik leghosszabban alkalmazott mozdony a világon a maga hét évtizedével, melyek a múlt évszázad húszas és kilencvenes évei közé tehetőek. A svájci szövetségi vasút ezalatt az időszak alatt teher- és személyvonati szolgálatra is használta a járműveket egész Svájc területén.

SBB Ae 4/7 sorozat
Ae4-7.jpg
SBB Ae 4/7 sorozat
Pályaszám
10901–11027
Általános adatok
Gyártó SLM Winterthur, BBC Baden, MFO Zürich, SAAS Genève
Gyártásban 19271934
Selejtezés 19941996
Darabszám 127
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2'Do1'
Nyomtávolság 1435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 100 km/h
Ütközők közötti hossz 16 760 mm
Magasság 3800 mm
Szélesség 2950 mm
Szolgálati tömeg 118–123 t
Villamos vontatás
Teljesítmény
Állandó 2300 kW (3120 LE)
A Wikimédia Commons tartalmaz SBB Ae 4/7 sorozat témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Az 1920-as években szükség volt egy nagyobb teljesítményű mozdonyra a svájci fennsíkon, melyen gyakoriak voltak a 12 ezrelékes emelkedők. Az akkori mozdonyok három hajtott tengelyükkel gyengének bizonyultak az erősödő forgalom számára. Az új mozdonyokon a már addigra az Ae3/6 I mozdonyokon bevált Buchli hajtást alkalmazták. Az első két prototípus Ae 4/7 mozdonyok az 1925-ös esztendőben érkeztek az SBB-hez, de sorozatgyártásuk csak 1927-ben kezdődött és 1934-ig tartott, mely időszak alatt 127 mozdonyt gyártottak.

Míg a mozdonyok szerkezetét egységesen a Svájci Mozdony- és Gépgyár (SLM) gyártotta, addig a villamos szerkezetük három különböző mozdonygyárban készültek, melyek pályaszám szerint a következők: Brown, Boveri & Cie. (BBC) (10901–10916, 10932–10938, 10952–10972, 11003–11008 and 11018–11027), Maschinenfabrik Oerlikon (MFO) (10917–10918 and 10973–11002) as well as Société Anonyme des Ateliers de Sécheron (SAAS) (10939–10951 and 11109–11017).Az utolsó sorozat mozdonyok (10919–10931) az MFO-ban készültek BBC elektromos berendezésekkel.

FelépítéseSzerkesztés

A mozdony négy hajtott és három futó kerékpárral rendelkezett. Mind a négy hajtott kerékpár egyedi hajtású volt. A vontatómotorok a mozdony főkeretén helyezkedtek el, melyeket a Buchli meghajtások kötöttek össze közvetítő tengelyekkel a meghajtott kerékpárokat. A Buchli meghajtás sajátos elhelyezkedése miatt a mozdony két oldala aszimmetrikus lett. Ez adta a mozdony jellegzetes formavilágát, Az egyik oldalon a meghajtott tengelyeket a Buchli hajtás kiegyenlítő rugói, közvetítő fogaskerekei és azok védő borítása szinte teljes egészében elakarja, míg a mozdony másik oldalán a kerekek szinte teljes mértékben láthatóak.

Nemcsak a mozdony két oldala, hanem azok végei is aszimmetrikusak hiszen a mozdony egyik végén a vezetőállást egy futó forgóváz, míg a másik vezetőállást egy futó tengely támasztja alá.

A négy hajtott kerékpár a főkeretbe mereven lett beágyazva, de a középső két tengelyt az ívekben történő jobb haladás érdekében vízszintes irányú elmozdulását lehetővé tették.

A mozdonyok egész pályafutásuk alatt az SBB zöld festését viselték magukon. Az Ae 4/7 mozdonyok külsőre igen hasonlítottak az előd Ae 3/6 I mechanikus szerkezetük is megdöbbentő hasonlóságot mutatott, ami a villamos berendezésekre már nem volt ennyire jellemző.

Alapvető különbségek a mozdonyok szerkezetében a vontatómotor feszültségszabályozásában voltak, melyek fokozatkapcsolók szerkezetében és azok vezérlésében nyilvánultak meg. Továbbá az MFO által gyártott mozdonyokon villamos ellenállás fékek voltak felszerelve, míg az SAAS gyártmányúakon a távvezérlő berendezés (MU) volt szerelve.

HasználatukSzerkesztés

A szállítást követően a mozdonyokat egész Svájc területén lehetett látni gyorsvonatok élén. Az 1930 évek-ben a mozdonyok az univerzális felhasználhatóságuk miatt megjelentek a Gotthard vonalon is.

Az 1940-es években a sík vidékeken leváltották őket az új beszerzésű már futó kerékpár nélküli forgóvázas RE 4/4 I sorozatú mozdonyok.

Az 1950-es években a mozdonyok még mindig a rangos Gotthard vonalon vonatokat továbbítottak az évtized végéig, míg megjelent az SBB akkori zászlóshajója a Gottardo más nevén Kantons-lok az Ae 6/6-os.

1960-as években négy Ae 4/7 (10.948-10.951) átalakítottak szélesebb áramszedőkkel az ÖBB vonalain történő közlekedés miatt. ezután a mozdonyok nemzetközi vonatokat tudtak továbbítani St. Margrethen keresztül Bregenz-től Lindau-ig.

Az 1960-as években az egyre több újonnan érkező Re 4/4 II vette át a mozdonyoktól a gyorsvonatok továbbítását, de ez idő tájban kerültek beépítésre a távvezérlő berendezések az Ae 4/7 mozdonyokba, ezáltal a nehéz tehervonatok továbbítása lett az új fő feladatuk.

Az 1990 évek derekén a mozdonyokból még 72 darab szolgálatban volt, az SBB kijelentette, h a mozdonyok az ezredfordulóig még üzemben lesznek, azonban az új Re 460-as sorozatú mozdonyok előrehaladott szállítása miatt a mozdonyokat 1996-ban kivonták a forgalomból. Üzemidejük 69 évre rúgott 1927-1996-ig, melynél csak az Ae 3/6 I mozdonyok dolgoztak tovább a saját 1921-től 1994-ig töltött szolgálatával mely 73évig tartott.

IrodalomSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés