SMS Spalato

Az SMS Spalato az Osztrák–Magyar Monarchia Zara-osztályú torpedóhajója (őrhajója) volt az első világháborúban. A testvérhajója az SMS Zara, az SMS Sebenico és az SMS Lussin volt.

SMS Spalato
Hajótípus	Kiselejtezett torpedónaszád. Torpedóhajó (őrhajó)
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Zara-osztály
Pályafutása
Építő	Stabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Építés kezdete	1878. december 16.
Vízre bocsátás	1879. augusztus 30.
Szolgálatba állítás	1881 eleje
Sorsa	Olaszországnak ítélik, ahol 1920-ban lebontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	943,67 t teljes felszereléssel
Hossz	62,71 m
Szélesség	8,22 m
Merülés	4,01 m teljes felszereléssel
Hajtómű	2 db fekvő, 2 hengeres magas nyomású gőzgép 4 db lokomotív kazán, üzemi nyomás 7,03 atm (1901-től: 4 db hengerkazán) 2 db 3 szárnyú, kifelé forgó hajócsavar, 2,90 m átmérővel Üzemanyag készlet: 95,5 t szén
Sebesség	12,63 csomó (23,6 km/h)
Fegyverzet	4 db 9 cm-es acélbronz löveg a fedélzeten (oldalanként: 2-2) 1 db 7cm/L30 acélbronz löveg, hátul a hajóközépen 1 db 4,7 cm-es gyorstüzelő löveg az orrfedélzeten (1886-tól) 4 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő löveg (1887-től) 1 db 3,7 cm-es szórólöveg 2 db 2,5 cm-es löveg oldalt a felső fedélzeten 2 db rögzített, vízvonal feletti 35 cm-es orr TCS 41 db karabély, 28 db revolver, 36 db rövid tengerészkard
Páncélzat	Fedélzet: 38 mm-es acélpáncél
Legénység	135 fő
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

1878 szeptemberében megkezdődött az építése. November 2-án I. Ferenc József császár jóváhagyta a nevét. December 16-án lefektették a gerincét. 1879.augusztus 30-án vízre bocsátották. A Hajógyár szállította a kazánok és főgépek alapzatát. Az árbócokat, kötélzetet és vitorlázatot, csónakokat, a horgonyberendezéseket és egyéb felszerelési tárgyakat a pólai arzenál biztosította. 1880. július 27-én Pólába vontatták. 1882-ben egy torpedóvető csövet építettek a hajóorrba. 1883-ban a Zara-hoz hasonlóan meghosszabbították a hajócsavarok tengelyeit, és teljesen átépítették a főgépeit. Elektromos világítást és elektromos lövegelsütő berendezéseket kapott.

1884. november 23-án újra dokkba állt. December 17-én hároméves szárazföldi tartózkodás után kijött a dokkból. 1886. január 26-án kipróbálták a főgépeit egy próbaúton, melyen 12,63 csomó sebességet ért el. Az orrfedélzetére felszereltek egy 4,7 cm-es gyorstüzelő löveget. Május 25-én kiképzőhajónak osztották be a Torpedó Iskolához, a Velebich alárendeltségébe. 1887-ben 4 db. 4,7 cm/L33 gyorstüzelő löveget kapott. 1888-tól a 2-es kategóriájú Tartalékban volt. 1895-ben az orrban lévő torpedóvető csövet átalakították a lőporral történő torpedóindításra. 1896-ban a Fűtő- és Gépész Iskolához osztották be amíg a Téli Hajórajhoz tartozott. 1897. január 12-én leszerelték. Átalakították a Tüzérségi Iskola kiszolgálóhajójává. A fegyverzetét 12 cm-es és 15 cm-es lövegekkel egészítették ki. A hajótesten hátul lövegkarzatokat alakítottak ki. Az árbócait kiemelték és csak jelzőárbócot telepítettek a vezérlőtorony elé. 1898. január 14-én a Radetzky tüzérségi iskolahajó alárendeltségébe került, mint tengeri kiképzőhajó, és Vergarollában állt kikötve. A céllövészeti gyakorlatokon kisegítőhajóként működött.

1908. március 31. – április 3. között segítséget nyújtott a Galiola szirten megfeneklett Saline Italiane gőzhajónak. 1909. március 15-én mozgósították és Kumborba vezényelték. 1910-től a Tüzérségi Iskola kisegítőhajójaként szolgált. 1914-től a rossz állapota miatt pólai helyi védelmi feladatokra osztották be, és Verudában volt őrhajó. 1915-ben a 2 db 9 cm-es és a 4 db 4,7 cm-es lövegei kivételével, leszerelték minden ágyúját. 1916 decemberében megjavították a kazánjait. 1918 márciusában kiszerelték a torpedóvető csöveit. 1920-ban Olaszország kapta meg lebontásra.

Források

• Kriegsmarine.hu Archiválva 2021. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben